Régi ötlet a mesterséges dugó

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke, a mesterséges dugó néven elhíresült nyári kísérleti forgalomcsökkentési terv támogatója szerint a program körül felcsapott hatalmas vita arra mindenképpen jó, hogy rámutat: a közösségi közlekedésnek megújításra van szüksége. Az alábbiakban az Indexhez küldött levelét ismertetjük:

"A tervezett belvárosi forgalomcsillapításról szóló hírekből úgy tűnhet, hogy hirtelen jött ötlet alapján „mesterséges dugó” kerülne bevezetésre háttértanulmány, előkészületek nélkül. Ez természetesen nem igaz, a vita azonban egy dologra mindenképpen jó. Kiderült, hogy egyöntetű a vélemény: a főváros nem visel el több járművet, a tömegközlekedés színvonala javítandó, az ára magas. Bízunk benne, hogy ezzel az össznépi vitával ráirányítottuk a figyelmet a közösségi közlekedés megújításának feltétlen szükségességére.

Reméljük, ezek után mindenki csatlakozni fog azokhoz a civil szervezetekhez, amelyek már évek óta (vagy, mint például a Levegő Munkacsoport, évtizedek óta) beadványokkal, javaslatokkal, lobbizással, tüntetésekkel, fórumok szervezésével, felvilágosítással, tanulmányok elkészítésével igyekeznek elérni a kormánynál és a fővárosi önkormányzatnál mindazoknak az intézkedéseknek a meghozatalát, amelyek a közösségi közlekedés versenyképességének javításához szükségesek.

A tervezett belvárosi forgalomcsillapítást a sajtóban hirtelen ötletként mutatták be. Ez tévedés. A Levegő Munkacsoport már régóta szorgalmazza ezt az intézkedést hazai és külföldi tapasztalatok alapján. A főváros elismert, nagy tudású közlekedési szakemberei is hosszú évek óta dolgoznak a témán, és javaslatukat részletes forgalmi modellekkel és szimulációs módszerekkel támasztották alá. Kimutatták, hogy a tervezett intézkedések nem növelik a dugókat, a helyzet összességében nem lesz rosszabb, mint amilyen jelenleg.

Viszont picit fellélegezhetnek a Kossuth Lajos utcán és a Rákóczi úton lakók és dolgozók, az ott sétáló budapestiek és látogatók. Mindenki számára ismert, hogy ezt az útvonalat évtizedek óta hatalmas gépkocsi-forgalom uralja, nagyon kellemetlen itt lakni, dolgozni. Lehetetlen nyugodtan sétálni, nézelődni, beszélgetni a szennyezett levegő, a zaj, a hatalmas aszfaltfelület, a sok helyütt szűk járda, valamint a hiányzó növényzet miatt. Az egyre forróbb nyarak még elviselhetetlenebbé teszik a helyzetet, hiszen az aszfalt és a gépkocsik oly mértékben sugározzák vissza a hőt, hogy itt akár 10 Celsius fokkal is melegebb lehet, mint például a Városligetben. Embertelen magatartás az, amely még egyetlen hónapra se adná meg itt az embereknek egy kis enyhülés lehetőségét.

A témáról szóló hírek általában már a címükben is „mesterséges dugókról” szóltak, amit a terveket elsőként megszellőztető internetes hírportáltól vettek át. Erről azonban a hivatalos előterjesztésekben sehol nem volt szó, hanem csupán arról, hogy erre az egy nyári hónapra kissé élhetőbbé tennék Budapest belvárosát.

Különösen megdöbbentő, hogy még a Közlekedéstudományi Intézet szakértői is úgy nyilatkoztak a kérdésről, hogy nem vették a fáradságot a terveket alátámasztó szakértői anyagok megtekintésére, az elvégzett modellezés megvizsgálására. Azonban ha csak az eddigi gyakorlati tapasztalatokat vették volna figyelembe, akkor sem írtak volna szakmailag ennyire védhetetlen levelet. Miről van ugyanis szó?

Kétszer egy sáv átadásáról egy hónapra a kerékpárosoknak és a gyalogosoknak a Kossuth Lajos utcában és a Rákóczi úton. Ennél sokkal többet és jóval hosszabb időre is elvettek már az autósoktól, mégsem történt semmilyen katasztrófa. Például a főváros egyik fő közlekedési ütőerén, a XI. kerületi Bartók Béla úton hónapokig kétszer két sávot nem használhattak az autósok. Hasonló volt a helyzet az Andrássy úton és még számos más példát is sorolhatnánk.

Ha kétszer két sáv hónapokon keresztüli lezárása nem járt „súlyos következményekkel”, akkor miért történne ez meg kétszer egy sáv más célokra történő átadása esetén egy röpke nyári hónapra? Ráadásul itt nem zajos és légszennyező munkagépeknek adnák át a területet, hanem sétáló, kerékpározó embereknek.

Ami pedig a mesterséges dugókat illeti, ilyeneket valóban nem szabad létrehozni, hanem éppen ellenkezőleg: a meglévőket is fel kell felszámolni. A Budapesten viszont nap mint nap tapasztalhatunk mesterséges dugókat. Ez annak a következménye, hogy ezen a területen még nem érvényesül a piacgazdaság. A piacgazdaság jellemzője ugyanis a túlkínálat.

Nem kell sorban állni a kenyérért, a cipőért, hiszen a boltokban bőven van belőlük. A közúti közlekedést viszont még mindig a mesterségesen előidézett hiánygazdaság jellemzi. Itt felborult a kereslet (a gépkocsi-közlekedés) és a kínálat (a rendelkezésre álló útfelület) egyensúlya. Ezt az egyensúlyt – mint a piacgazdaságban mindenütt – kizárólag a helyes árakkal lehet megteremteni.

Aki tehát a mesterséges dugók felszámolását kívánja, annak azért kell fellépnie, hogy a közúti közlekedés résztvevői olyan árakat fizessenek, amelyek révén megszűnik a hiány. Jó példa erre London belvárosa, valamint Stockholm, ahol a dugódíj bevezetésével gyakorlatilag sikerült felszámolni az addig ott mesterségesen fenntartott dugókat."