Sosem láttam ennyi embert buszmegállóban

Nagyon sok fővárosi késve ért munkahelyére a BKV reggeli buszkimaradásai miatt. Mintegy félszáz olvasónk reagált a garázsban maradt buszokról szóló cikkünkre. Van, aki pert fontolgat az üzemeltető ellen. Egy dolgozó buszvezető azt írta, hogy majdnem lefagyott a lába.

Olvasóink közül legtöbben a 7-es és 173-as buszokra panaszkodtak, Mónika nevű olvasónk szerint a Róna utcai megállóban 2-3 perc helyett több, mint 20 percet kellett várni egy buszra, amire a tömeg miatt gyakorlatilag lehetetlen volt felszállni.

Legfelháborodottabb olvasónk a 233E-re várt sokadmagával a Rákóczi úti megállóban, illetve a 103-asra teljesen fölöslegesen várt az Etele úti megállóban körülbelül fél órát, ezért végül taxiba ült. Mint írja, hamarosan beperli a BKV-t üzemeltető fővárosi önkormányzatot, ugyanis többször is elmulasztotta teljesíteni kötelezettségét: magyarul a közlekedést fenntartani, és biztosítani.

Többen jelezték, hogy a 8-as buszra is 20 percet kellett várni, és a belváros felé a Farkasréti temető főbejárata után nem lehetett rá felférni. Egy olvasónk hiába várt reggel fél 8-tól a 27-es buszra. A megszokottnál jóval többet kellett várni a 112-es és 155-ös buszokra is.

Egy másik olvasónk a 16-os busz vonalán tapasztalt fennakadásokat: „ A 16-os busz sem járt reggel, a Clark Ádám térről szoktam menni a Moszkvára hétfőnként, a normál menetidő 9 perc. Kb. fél óra várakozás után jött egy nagyobb busz (nem Várbusz méretű), az csak a Dísz térre vitt fel, mert nem tud kimenni a Bécsi kapun, onnan meg lehetett várni másik buszra (16/A), ami a Moszkváról jött fel.”

Az utasok csak vártak-vártak

A dél-pesti vonalakra is sokan panaszkodtak, a 36-os, 46-os, 182-es és 282-es járatra majdnem egy órát kellett várni. Mária nevű olvasónk a 67-es vonalra panaszkodik: „Volt olyan eset nem is egy, hogy beérkezett a busz, aztán beérkezett a másik, és elmentek a pihenőbe. Mi utasok meg csak vártunk-vártunk, végül megnéztük az indulási információt. Nos, azon az szerepelt: 5-7 perc a járatsűrűsség. A harmadik busz vezetője végre beállt a megállóba, de nem indult, mondván, neki máskor-később van az indulási ideje. Nem érdekelte, hogy 2 járat már kimaradt, az sem, hogy egy max 50 személyt elbíró buszra már vagy 100-an várunk, nem indult, csak a saját indulási idejében. Ez végülis az utasok részére 22 perc várakozás után meg is történt.”

Jelentős, órás késésekről számoltak be többen a 84-es, 184-es és 284E vonalakon is, a buszokra sok esetben már a végállomáson se fért fel mindenki. A 194-es buszra 5 perc helyett 25-öt kellett várni. A 23-as vonalon szintén több mint félórás késések voltak.

Csepelről sem volt könnyű bejutni, a 148-as buszra Edit nevű olvasónk majdnem egy órát várt, és csak a második buszra fért fel a tömeg miatt. A 38-as busz Lakihegyi végállomására egy busz sem érkezett 7:50 és 8:45 között, majd amikor jött egy, az módosított útvonalon, a Campona felé kerülve indult el.

A dél-budai járatok közül olvasóink szerint a 150E 7-9 perc helyett félóránként járt, Gazdagrétről pedig egy óra várakozás után sem lehetett bejutni a városba, a 239-esre Edina hiába várt 40 percet, végül nem fért fel semelyik buszra. A 139-es is ritkábban járt a szokásosnál, egy olvasónk azt írta, hogy még soha nem látott ennyi, 45-60 embert a gazdagréti buszmegállóban.

Alig fértek el a járdaszigeten

Péter szerint „a Sasadi úti buszmegállóban (a városba befelé) akkora tumultus volt, hogy az emberek alig fértek el a járdaszigeten, és a beálló buszokat nem tudták megközelíteni, csak egymást megtaposva.” A 272-es és az 53-as buszra szintén több, mint háromnegyed órát kellett várni, a 103-as és a 233E is jóval ritkábban járt a szokásosnál.

Máté nevű olvasónk, aki az alig közlekedő 233E helyett a 114-esre szállt, számításokat is végzett a járatsűrűségről: „A 114-esről végig figyeltem a szembejövő autóbusz-forgalmat, a Budatétényi sorompótól a Lányka utcai lakótelepig (mintegy 10-12 percig) tudtam nyomon követni a 33/33E/233E járatok forgalmát. A 114/213/214 vonalakon a megszokott közlekedés volt kifelé, míg csupán kettő csuklós busz jött szembe a menetrend szerinti 8-10 helyett (mivel 12 percig figyeltem szembe haladva, ez 24 perces álló megfigyeléssel ér fel, amely idő alatt a három 10 percenként induló járatból legalább 24/3,33=7 busz kellett volna látnom).”

Ádám szerint a trolikkal sem volt minden rendben: „a 77-es troli is a megszokottnál ritkábban járt, kb a normálishoz képest minden harmadik járat csak.”

Gábor nevű olvasónk a 4-es/6-os villamos vonalán tapasztalt furcsaságokat: „A reggeli csúcsban fél 9 magasságában az egyik villamosvezető úgy döntött, hogy a Moszva tér felől csak a Blaháig közlekedik majd ott a szemből érkező villamosokat sorozatban feltartva tényleg megfordult (nem kocsiszínbe ment). Mindközben mindkét irányban folyamatos volt a közelekedés, így aki metró helyett aki a villamost választotta, hogy elérjen az Üllői/Ferenc körút állomásra azt félúton leszállította. Az utasok nem éppen dícséretben részesítették a sofőr partizán akcióját.” A 28-as és a 37-es villamosok vonalán is jelentős késések voltak, egy olvasónk szerint több villamost is „elnyelt” a Köztemetőnél lévő végállomás.

Számos olvasónk majdnem egy órát késett a munkahelyéről. Sokan szabanapot vettek ki, mert azt hitték, hogy csak az ő buszuk nem jön időben, így nem tudtak volna az általános késésekre panaszkodni.

Hidegben a sofőr dolga sem egyszerű

A másik oldalról is kaptunk üzenetet, amelynek feladója egy egyszerű buszsofőr. Mint írja, mióta a vállalatnál dolgozik, még nem volt járatkimaradása. Hétfő reggel megtett 3 kanyart, és mivel nem volt fűtés a vezetőfülkében (egyébként az utastérben sem), lefagyott a lába, pedig bakancs és sízokni volt rajta, a térdét pedig sállal bugyolálta. Amikor felállt, a lábai, mint valami művégtagok, alig vitték. A hidegben folyamatosan rájött a vizelés, a sofőrváróba pedig nem lehetett bejutni. Fűtetlen járművel egyébként hideg időben nem is lehet elhagyni a garázst, ő bíztam benne, hogy idővel felmelegszik. Nem így történt. Visszaküldték a garázsba, másik járművet nem kapott. Úgy gondolja, hogy többet tett az utasokért, mintha el sem indult volna. Az a probléma, hogy eddig olyan problémákkal, amit a cikk apró-cseprőnek nevez, általában elindultak a sofőrők, pedig a szabályzatot szigorúan véve nem lehetett volna. Így működött a BKV. A mostani összes garázsban maradt jármű dokumentáltan, a műhelydolgozók aláírásával igazolva nem állt forgalomba, vagy állt ki onnan.