Cigánytalan és cigányos Budapest

A négy főpolgármester-jelölt egészen eltérő hangsúllyal kezeli Magyarország és a főváros legnagyobb létszámú kisebbségét, a romákat. Staudt Gábor jobbikos jelölt például nagy meglepetésre egy árva szóval sem említi a cigányokat, sőt, egy fikarcnyi negatív példát sem hoz. Az LMP-s Jávor Benedek programja is színvak, hátrányos helyzetű csoportokról ugyan beszél, de cigányokról egyáltalán nem. A fideszes Tarlós István és az MSZP-s Horváth Csaba külön cigányprogramot hirdetett, alig néhány konkrétummal.

Tarlós István Budapest-programjában a főbb téziseket húszoldalas összefoglalóban emeli ki. Ebben csupán közhelyes általánosságokat fogalmaz meg a romákról, mint például „Általában új kisebbségpolitikai felfogást kívánunk érvényesíteni” vagy „Sokkal széleskörűbben és hatékonyabban szeretnénk foglalkozni a fővárosi cigányság élethelyzetének problémakörével”. A megfoghatatlan tézisek után azonban a szakpolitikai részekben külön pontot szentel a cigányoknak, és Tarlós szerdán azt is bejelentette, hogy főpolgármesterré választása esetén roma ügyekért felelős megbízotti státuszt hozna létre.

Előremutató ötletei közül való a roma intézetek, központok támogatása: külön kiemeli például a Rádió C-t, a Zsigó Jenő vezette Roma Parlamentet, és a liberális hagyományokkal rendelkező Roma Polgárjogi Alapítványt is.

Morális egyenjogúságot!

Kiemelt mondanivalója, hogy a romák és nem romák között a „minden téren komolyan vett egyenrangúságot” lényegesnek tartja, az egyenrangúsággal kapcsolatban azonban egyedül a bűnözéssel kapcsolatos felelősségvállalást emeli ki. „A roma lakosság problémáit nem változó előjelű megkülönböztetések oldják meg, hanem a komolyan vett egyenrangúság. A jogokban kötelességekben, a felelősségben egyaránt. Súlyos – elsősorban erőszakos és életellenes – bűncselekményekre nem lehet mentség sem a származás, sem a szociális körülmények” – fogalmaz a programban, és csak egy félmondattal utal a munkalehetőségek tágításában az egyenjogúság lehetőségére. Itt egyébként ellentmondásosak az állításai, ugyanis bár kimondja: az eddigi évek „általánosítva propagált pozitív diszkriminációját” zsákutcának tartja, a megoldási ötletei között azt írja: a hivatalokat szakmailag felkészült roma származású szakemberekkel egészítené ki.

Oktatás a lényeg

Lényegre látó kiemelése, hogy a roma közösség problémáit az oktatásban kell megfogni, de a „minél nagyobb mértékű támogatásokon” kívül konkrétumot nem ígér, csak a morális okításra utal. „A cigány gyerekeknek is meg kell adni a lehetőséget, hogy már egészen kicsi korukban megtanuljanak különbséget tenni jó és rossz között”.

Az MSZP-s Horváth Csaba hat pontra tagolt budapesti programjában többször is megemlíti a cigányokat. Tarlós Istvánhoz hasonlóan ő is az oktatásban látja a probléma kulcsát, de nála nem a morális fejlesztés, hanem a diszkrimináció- és szegregációmentes oktatás az elsődleges. Egyetlen konkrétumot ígér: ha rajta múlik, akkor ahol 40 százalék vagy afölötti a hátrányos helyzetű gyerekek aránya, ott a fővárosnak többlettámogatást (romadajkáknak, asszisztenseknek) kell nyújtania. A választási előrejelzések szerint nem rajta fog múlni.

Horváth másik nagy ötlete a Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ létrehozása, amit akkora ötletnek tart, hogy a program több pontjában is megemlit. Azt írja, ez egy olyan centrum lesz, ami romákat és nem romákat egy helyre vonz, és a „kultúra összekötő erejével árnyalja a cigányságról alkotott, jelen pillanatban meglehetősen előítéletes képet.” Még azt is leírta, hogy ez egy olyan korhatár nélküli intézmény lesz, ami a fiatalokra koncentrál. El sem tudjuk képzelni, hogy pontosan mit jelent ez.

Ezen kívül a szocialista jelölt olyan megoldási javaslatokat ír, amelyek egyáltalán nem újak: kibővítené például a Norvég Alap pályázati forrásaiból a pályakezdő roma értelmiségi fiatalok támogatását (ez a dolog 2009 márciusában indult, és máig láthatatlan eredménnyel zárult. A hivatalos kommunikáció szerint azért, mert túl kevesen jelentkeztek rá).

Utal a közmunkaprogram kiterjesztésére is, konkrétan csatornázást, kéményseprést, szemétszedést ajánlgat a romáknak. Ez a szakemberek egyöntetű véleménye szerint jobb, mint a semmi, de nem hoz hosszú távú eredményt, és nem csökkenti a munkanélküliséget.

Az LMP és a Jobbik cigánytalan

Az LMP-s és a jobbikos programok a nagy témákat tekintve hasonlóságokat mutatnak. Mindkét ellenzéki párt elképzelései a zöld város megvalósítása, a bérlakások kiterjesztése és (ellentétes előjellel ugyan, de a) hajléktalanok körül forognak, a romákat egyik terv sem említi.

A romák helyzetét elemző örök vitában úgy tűnhet, hogy azon az oldalon helyezkednek el, amely a legnagyobb hazai kisebbség kérdését nem származási, hanem szociális alapon közelíti. Számukra tehát úgy tűnik, hogy a cigányokkal kapcsolatos kérdések nem azért érdekesek, mert a cigányok cigányok, hanem mert sokan közülük szociálisan hátrányos helyzetűek. A LMP esetében ez egyáltalán nem meglepő, a Jobbik esetében annál inkább.

A Jobbik korábbi hajlandóságától eltérően ebben a programban semmilyen módon nem említi a romákat, kisebbségekről és hátrányos helyzetűekről sem ír. A jobbikos retorika ismeretében feltételezhető, hogy Staudt Gábor programja a segélyekből tengődő, generációk óta nem dolgozó társadalmi csoportok alatt érti a romákat, és számukra az MSZP-hez hasonlóan a közmunkaprogramok kiterjesztését szánja: „A főváros szervezésében és finanszírozásában el kell indítani olyan közmunkaprogramokat, amelyek a segélyekre és feketemunkára kényszerülő aktív korú emberek tömegeinek adhat munkát.”

Amennyiben elfogadjuk azt a tézist, hogy a „hátrányos helyzetűek” kifejezés lefordítható arra is, hogy „cigányok”, akkor megállapíthatjuk: a Jávor-program szűkszavúan ugyan, de szakmailag felkészülten viszonyul a témához. Az oktatási esélyegyenlőtlenségek kiegyenlítésére például utazó pedagógusokkal, részmunkaidős pedagógus-mentorokkal ötletel, illetve megvalósítható megoldásokat ír a szociális bérlakások kiterjesztéséről. Ugyanakkor gyakran megfoghatatlan gondolatokkal képzeli el a fennálló problémák javítását: „Nyissunk mások felé, akik máshogy élnek, más iránt érdeklődnek. A közös beszélgetések apró kis utakat visznek a közösen felépített hídjaink felé.”