Jól van, Zsoltikám: egy Nokiás-doboz hányattatásai

Jól van Zsoltikám! - mondta Balogh Zsoltnak Hagyó Miklós, majd ülve a hasához szorította a Nokiás-dobozt. Így vett át a volt főpolgármester-helyettes a volt BKV-igazgatótól 15 millió forintot, az igazgató vallomása szerint. Egy másik 15 millió érkezését a Hévízi tóban úszkálva nyugtázta, egy harmadik tétel pedig A4-es talpas borítékban érkezett, legalábbis ez derült ki a birtokunkba került kihallgatási jegyzőkönyvből.

Elkezdődött az iratismertetés Hagyó Miklós volt MSZP-s főpolgármester-helyettes és húsz társa (több BKV-s vezető, valamint a főpolgármester-helyettes munkatársai) ellen indult eljárásban.

A vád mintegy 45 ezer oldalnyi nyomozati iraton alapszik. Eszerint Hagyó Miklós visszaélt hatalmával és arra utasította a BKV vezetőit, hogy előnytelen szerződéseket kössenek, kétséges munkákat igazoljanak és fizessenek ki, valamint megzsarolta őket.

Birtokunkba került Balogh Zsolt, volt megbízott BKV-vezérigazgató több vallomása is, amelyekben részletesen beszámol az ügy vezérmotívumaként számon tartott Nokiás-dobozos pénzátadásokról.

Balogh vallomásából az rajzolódik ki, hogy évente 15 millió forintot kellett leadnia Hagyó Miklósnak, amihez 2008-ban és 2009-ben egy szoftverlicenc-szerződés „üzletszerzési jutaléka” szolgáltatta az alapot. A volt megbízott BKV-vezérigazgatót egy korábbi kétes teljesítés aláírásával fogták meg, azért vállalta a közvetítő szerepet, mert úgy gondolta, amiatt úgyis utána nyúltak volna.

Az A4-es talpas boríték

A kétes ügy a szentendrei HÉV elektronikus utastájékoztató rendszerének beszerzése és telepítése volt, ami amellett, hogy rendkívül drága volt, pocsék módon is lett kivitelezve, sose működött megfelelően. A megfelelő teljesítést igazoló papírt azonban Balogh Zsolt aláírta 2007 októberben, bevallása szerint Hagyó Miklós utasítására.

A pocsék munka felett nem véletlenül kellett elnéznie: Balogh vallomásában beszámolt arról, hogy Hagyó egy bizalmas embere 2007-ben szólt neki, hogy menjen át a főpolgármester-helyetteshez. Az előszobában, várakozás közben utalt rá, hogy hozott valamit Hagyónak a szentendrei munkából. Ezt követően szétnyitotta a fekete bőrtáskáját, amiben megmutatott Baloghnak egy vastag A4-es talpas borítékot, ami tele volt pénzzel.

Hagyó irodájába először bizalmasa ment be, és mikor Balogh is bejutott, már vékonyabb volt a táska. Miután leült az asztalhoz, Hagyó közölte vele, hogy szépen halad a szentendrei munka, majd kiküldték. Később, amikor Balogh a CC Soft vezetőjét próbálta rábírni a hibák kijavítására, a cégvezető a javítást azzal hárította el, hogy nincs rá pénze, mert Hagyónak át kellett adnia 40-60 millió forintot.

Balogh vallomása szerint nem a CC Soft volt az egyetlen cég, ami visszaosztott pénzt. A volt igazgató azt vallotta, hogy a Synergon egy 300 millió forintos szoftverlicenc-szerződés 10 százalékát, 30 millió forintot csorgatott vissza két részletben. Közben a Synergon megszerezte az IQSYS-től a BKV teljes informatikai szolgáltatását is, ami milliárdos megbízás volt. Igaz, ehhez 2007-ben ki kellett golyózni az addigi szolgáltatót.

A korrupcilovetta neve: üzletszerzési jutalék

2007-ben a BKV informatikai igényeit egy külsős cég látta el. A levelező programtól a vonalirányító szoftverig, mindent, ami informatika volt, kiszerveztek egy céghez, az IQSYS-hez. A területet a BKV informatikai igazgatója, N. Róbert felügyelte, akit a Hoteles néven emlegettek a cégnél, mert nagyon sok időt töltött munkaideje alatt különböző hotelekben.

Többek között így tárgyalhatott le 2006 környékén egy 300 millió forintos szoftverlicenc-vásárlási szerződést is a Synergonnal. (Balogh szerint ennek a szerződésnek az akkor letárgyalt 30 milliós „jutalékából” lett később a Nokiás-doboznyi pénz.)

Az IQSYS-től úgy tudott megszabadulni a BKV, hogy a szolgáltatási szerződésben volt egy pont, miszerint a szerződés következmények nélkül felmondható, ha a szolgáltató ellen felszámolás indul. Márpedig az IQSYS egyik külsős partnere (egy kis bt.) felszámolási eljárást indított a cég ellen, mert egy kisebb összeget nem kapott meg.

Gyanús volt a dologban, hogy az IQSYS csak a közlönyből értesült a tartozásról (a felszólító levelek valahogy elkeveredtek), és hiába fizette ki másnap a tartozást, a BKV könyörtelenül lecsapott és a közlöny megjelenésének a napján felmondta a milliárdos szerződést, majd pályázatot írt ki rá. A közbeszerzés kiírásakor már sokan tudni vélték, hogy a Synergon nyeri a milliárdos tendert.

Balogh 2008 nyár elején találkozott először a Synergon ügyvezetőjével a BKV székházzal szembeni kávéházban. Vallomása szerint egy tipikus lobbibeszélgetés volt, ahol az ügyvezető éreztette, hogy az informatikai tender iránt érdeklődik, és hogy kapcsolatban áll Hagyó Miklóssal.

Két hét múlva újabb beszélgetésre került sor, amikor az ügyvezető már konkrétan a korábbi 300 milliós szoftverlicenc-vásárlási szerződésről beszélt, és felajánlotta a szerződés utáni 10 százalékos üzletszerzési jutalékot, 30 millió forintot. Balogh a vallomás szerint azt mondta, hogy a pénzt nem kéri, adják inkább Hagyónak azzal, hogy ő küldi. Az ügyvezető megígérte, hogy az első 15 milliót eljuttatja Hagyónak.

Úszik a pénz

A pénz megérkezéséről 2008 nyarán szerzett Balogh tudomást, a Hagyó által szervezett Szent István vándorláson. Elvárás volt, hogy a túra bizonyos szakaszain a fővárosi tulajdonú cégek vezetői megjelenjenek. Baloghra a hévízi szakasz jutott. Amikor a Hévízi-tóban úsztak Hagyóval, a főpolgármester-helyettes úszás közben jelezte, hogy „kapott egy pénzösszeget, és egyfajta vállveregetéssel közölte, hogy rendben van”.

2009 tavaszán a nyertes informatikai cég ügyvezetője újból találkozót kért Baloghtól. A randevúra egy Kossuth tér környéki kávézóban került sor, ahol az ügyvezető elmondta, hogy átadná a második 15 millió forintot. Abban állapodtak meg, hogy a következő alkalommal elviszi Baloghnak a pénzt. Néhány nap múlva, mikor Balogh találkozott a városházán Hagyóval, szólt neki, hogy viszi a 15 millió forintot. Hagyó erre azt mondta, hogy „Jól van, Zsoltikám! „ (Balogh a kihallgatáson panaszkodott arra, hogy Hagyó annak ellenére „zsoltikámozta” lekicsinylő hanghordozással, hogy többször határozottan megkérte, ne szólítsa így.)

Jól van Zsoltikám! És mi újság?

A következő találkozón az ügyvezető a kávéházban akarta átadni a pénzt, de végül abban egyeztek meg, hogy elmennek a városházára. A parkolóban álltak meg, ahol Balogh kiszállt a kocsijából és odament az ügyvezető Audijához. A pénzzel teli Nokiás-dobozt tartalmazó fehér reklámtáska az anyósülésen feküdt. Balogh kivette és felvitte Hagyóhoz. Az egyik üres irodában adta át a szatyrot a főpolgármester-helyettesnek, aki az emlékei szerint belenézett a dobozba, látta a pénzt, majd a táskát ülve a hasához szorította. Ezután azt mondta neki megint, hogy „Jól van, Zsoltikám!” és megkérdezte mi újság.

Arról a vallomásban nem esik szó, hogy a teljes informatikai kiszervezés után is kapott volna kenőpénzt valaki, holott az a szerződés nagyságrendekkel nagyobb volt a 300 milliós szoftverlicenc-szerződésnél. Balogh az informatikai tenderrel kapcsolatban mindössze arra emlékezett, hogy Hagyó a tender során megkérdezte tőle, hogyan lehetni kizárni a Synergon riválisát, és ezáltal helyzetbe hozni a céget, de erre kitérő választ adott.

Hagyó Miklós információink szerint minden vádat tagad, és nem ismer el semmi olyasmit a Balogh Zsolt által elmondottakból, ami terhelő lenne rá nézve. A Synergontól idő közben távozott az a vezető, akire vallott Balogh.