Katona: Azt is el tudom képzelni, hogy vízen járok

Tarlós István, az Ön riválisa, a III. kerületi önkormányzat utolsó testületi ülésén azt állította, hogy magukat erotikusan exponáló MDF-es férfimanökenek zavarhatják meg az ő kampányát. Hol vannak a férfimanöken hadak?

Tarlós úr, akinek a nadrágját hózentróger tartja, nyilván irigykedik azokra, akik életvitelszerűen kerékpároznak, sportolnak, átússzák a Balatont, és ezt ő manökentípusnak tartja. De, hogy konkrétan kire gondolt, azt nem tudom. Talán a Herényire? Bár volt, aki azt mondta, ne aggódjak, én is benne vagyok. De én nem tartom magam manökenalkatnak. Igaz tény, hogy a pocakom korosztályos összehasonlításban egyáltalán nem nevezhető nagynak.

Ezek szerint nem szívták mellre a minősítést?

Nem. Nem most ismertük meg Tarlós urat, és az ő útszéli stílusát. Pontosan tudom, hogy abba bármi belefér. A kérdés csupán az volt, hogy meddig tudja visszatartani: kibírja-e a hónap végéig, hogy viselkedni kell, vagy sem.

Az utóbbi hetekben úgy tűnt, mintha maguk ketten csak egymásra koncentráltak volna. Mintha kihagyták volna a legfőbb riválist a személyeskedésből.

A magam részéről legfeljebb két, a Tarlós úrnak címzett elszólásomra emlékszem. Például nem tudtam megállni szó nélkül, amikor a Köztársaság téren nyitotta meg kampányirodáját. Annak tulajdonítom a felém irányuló kitüntető figyelmét, hogy nyilván neki is vannak közvélemény-kutatásai. Látja a választók mozgását, és ebből arra következtetett, hogy velem kell foglalkoznia.

A legutóbbi Medián-felmérés szerint az Ön támogatottsága lassan lefedi a Demszky és Tarlós közötti különbséget. Ez javít, vagy ront a helyzeten?

Erre csak azt tudom mondani, hogy nekem annál sokkal kedvezőbb méréseim vannak. Az idő meg fogja mutatni, hogy helyesek-e. A vizsgálatok alapján azonban biztos, hogy centrumba szavazók mindkét oldalról jönnek. A politikai közép létjogosultságát, és azt, hogy van támogatottsága itt is, ott is, már megmutatta a tavaszi országgyűlési választás is.

A két oldal közötti lavírozás közben előfordulhat-e olyan élethelyzet, hogy végül mégis visszalép valakinek a javára?

Hogy valakinek a javára tenném, azt nem tudom elképzelni.

Sem Demszky Gábor és sem Tarlós István nem tudna olyan ajánlatot tenni, ami meggyőzhetné?

Nem, de Antall Józseftől azt tanultam, hogy a politikában soha ne mondd azt, hogy soha. Én úgy indultam a küzdelembe, és úgy is fogom befejezni, hogy a várakozásoknál sokkal jobb eredményt mutassak fel.

Érezhetően optimista a házi kutatási eredményeinek birtokában. Mit prognosztizáltak Önnek?

Nem szeretném elkiabálni, de én csak egyetlen eggyel több szavazatot szeretnék szerezni, mint az utánam következő, aki a második legtöbbet kapta.

Nem egyszerű az MDF helyzete. A párt jelöltjei többnyire önállóan indulnak ugyan, de vannak helyek, ahol az áprilisi összezördülés ellenére rá kellett fanyalodniuk a közös listára a Fidesszel.

Budapesten egy kivétellel minden kerületben van önálló listánk. Adódnak persze olyan helyzetek, hogy a volt polgármester-jelöltünket a Fidesz indítja, de az önkormányzati választásoknál az országgyűlési választásokkal összevetve sokkal nagyobb az egyes személyek szerepe. Az MDF alapszabálya a helyi szervezetekre bízza, hogy az adott településen, kerületben mindenki az optimális koalíciót kösse meg. Az országos választmány csupán azt ajánlotta a szervezeteknek, hogy balra ne kössenek szövetséget.

Az országgyűlési választások előtt a párt is megsínylette a Fideszhez fűződő viszonyról szóló vitát, azt hittük a nagy lemorzsolódásban már csak az igazi keménymag maradt. Most viszont az amúgy is kis létszámú vezetésből újabb ember távozott. Az alelnök, Szőke László lelépése után bomolhat-e még tovább az MDF?

Tavasszal a közvélemény-kutatók még egytől-egyig azt mondták, hogy az MDF nem jut be a parlamentbe, 2-3 százalékot mutattak ki a vizsgálataikban, most viszont Budapesten az MDF-lista támogatottságára 8-9 százalékot mértünk, és hasonlóan jó eredményt várunk több vidéki nagyvárosban. Ettől elképesztően felértékelődött a lista. A Budapesti Választmány Szőke Lászlót a 11. helyre sorolta, erre ő felállt, és azt mondta, hogy a XI. kerületben akar a továbbiakban politizálni. A választás óta sok fiatal jelent meg az MDF háza táján. Nem tömegeket kell elképzelni, de a helyi szervezetekben tíz-tizenöt új ember is felkavarhatja az állóvizet. Ez történt a budapesti választmányban is.

A korábbi választásokon az Ön helyzete sem volt mindig tisztázott az MDF és a Fidesz között. 1994-ben például miért indult a Fidesz színeiben?

1993-ban Schamschula György mint közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter keményen belepancsolt az akkor induló GSM-tenderbe. Mivel ez volt a szakmám, és a javaslataimat nem hallgatták meg, úgy döntöttem, felállok, kiléptem a frakcióból. Az MDF-es párttagságomat azonban akkor sem adtam fel.

A szakmai vitákat hagyta belefolyni a politikai karrierjébe?

Igen, ebben az időben kizárólag szakmapolitizáltam. Az akkor kiírt tender, amelyet egy nem szakmabeli céggel bonyolíttattak le milliárdos sikerdíjért, szerintem nem hozta a kívánt eredményeket, de szerencsére később megmutathattam, hogy hogyan kell ezt rendesen csinálni, amikor a DCS 1800-as frekvencia pályáztatását már én bonyolíthattam. Akkor 92 milliárd forint lett az állam bevétele.

Újból kötnek megállapodást a Tisztelet Társaságával (TT)?

Máig nem született választási megállapodás.

Ezek szerint a TT jelöltjei nem szerepelnek majd az MDF fővárosi listájának befutó helyein?

Nem. Az országgyűlési választások előtt nagyon fontos volt, hogy a párt megmutathassa magát. A Tisztelet Társasága össze tudott hozni 10-15 ezres rendezvényeket, ahol az MDF bemutathatta programját. Akkor úgy tűnt, hogy az MDF-nek megéri ezért felajánlani néhány helyet az országos listán.

Nem zavarja, hogy az MDF tanácsadócége a Political Capital (PC) vezetőjének egy másik cége dolgozik Demszky Gábor kampányában is?

A PC tulajdonosai mögött álló céghálót én nem tekintettem át, szerintem egy messziről kapcsolódó leányvállalat nem összeférhetetlen. Ráadásul az én szerény költségvetésű kampányomban nincsenek nagyon félteni való stratégiai titkok.

Az Ön véleménye szerint, ha 1998-ban az Orbán-kormány igent mond a 4-es metróra, akkor ma már utazhatnánk az új vonalon?

Semmi köze a döntésnek a beruházás tempójához. Mivel az Orbán-kormány idején nem jegyzőkönyvezték a kabinet üléseit, ezért csak elmondani tudom, hogy akkor is rossz lépésnek tartottam, hiszen csak négymilliárd forintról volt szó. Kommunikációs lépés volt mindenek előtt. A késlekedésnek sokkal több köze van a városvezetés tevékenységéhez, amely az utóbbi négy év alatt annyit tudott elérni, hogy a fúrópajzs marórésze megérkezzen meg Budapestre, mert így elé lehet állni fényképezkedni. Az állami finanszírozást számtalanszor módosítottuk, nyilatkozatok tömegét tette az állam, hogy demonstrálja a jóakaratát, de közben csak a felszíni építkezések mennek, hogy demonstrálják, milyen lázas tevékenység folyik itt. Közben egyáltalán nem haladt a földalatti munka. Akkor miniszterként egyedül én fogadtam Demszkyt, és felajánlottam, hogy az 1-es villamost átviszem a Lágymányosi hídon Budára. Nem fogadta el, mert az volt a kommunikációjuk, hogy az Orbán-kormány nem hagyja élni a várost. Egy ilyen 400 milliós beruházás viszont nem illett volna bele a képbe.

Gondolt-e arra az esetre, ha még sem kap egy szavazattal többet a második legsikeresebb jelöltnél? El tudná képzelni, hogy főpolgármester-helyettes legyen Demszky vagy esetleg Tarlós mellett?

A fantáziám elég jó, azt is el tudom képzelni, hogy vízen járok. Egyikőjük mellett ennek ellenére sem tudom elképzelni, hogy helyettes legyek. A másikról a fantáziámra hagyatkozva el tudnám képzelni, de a gyakorlatra visszatérve azt mondhatom: nem gondolkodom ilyen megoldásban. Nem vagyok helyettes típus. Főpolgármesterségre készülök.

Egy feltételezett sikeres készülődés után milyen intézkedésekkel kezdené a munkát a Demszky Gábortól megörökölt székben?

Már évek óta mondom, hogy a fővárosnak is szüksége lenne egy főmérnökre, aki a metrótól a távhőszolgáltatásig a város infrastruktúrájáért teljes hatáskörben felelne. Minden nagyvállalatnak van főmérnöke, Budapestnek nincsen. Szintén hiányzik egy főenergetikus. Ezen a területen százmilliókról van szó, mégsincs a fővárosnak még egy energetikai alosztályvezetője sem. Annak idején az MVM vezetőjeként Miskolccal együttműködve bebizonyítottam, hogy egy gázmotoros energetikai rekonstrukcióval másfél milliárd forintot takaríthat meg a város, ha pedig megépül a kombinált ciklusos erőmű, akkor ez a szám felmehet 4-5 milliárdra. A fővárosban még program szinten sincs szó ilyenekről. A világon nincs már olyan Városháza, ahol egész nap égnek a folyosókon lámpák, a mellékhelyiségekben mindig folyik a víz. Pedig sorban állnak a jó ajánlatok, közintézmények energiatakarékos rendszereinek kiépítéséért, a közlekedési lámpák ledes kijelzősre való cseréjéért. És a főváros nem lép.

A Városházára is ráférne egy rekonstrukció. Az irodáját keresve húsz percet bolyongtunk a folyosókon.

Ez a ház úgy maradt, ahogy Demszky Gábor 1990-ben átvette. Látszik, hogy nem volt vezetői gyakorlata. Ma is bevásárló kocsival tolják körbe a postát, ha hatvan napig nem kerül elő egy belső ügyirat, nem csodálkozik senki. A legjellemzőbb, hogy amikor 2002-ben bekerültem az informatikai bizottságba, a szabályzat szerint minden frakciónak járt egy írógép. Azóta küzdöttük ki, hogy egy-egy számítógép váltsa fel az írógépeket, és most már a képviselők is laptopon nézhetik meg a levelezésüket, de az email még most sem számít hivatalos levélnek a budapesti városházán. Házon belül papíron is el kell küldeni a levelet. A technikai háttéren kívül a kerületek és a főváros közötti kapcsolattartást is meg kell reformálni. 1994-ig volt a kerületeknek formális delegáltja a fővárosban. Ezen nyilván változtatni kell, hogy ne csak egy-egy levélből értesüljünk arról, hogy mit akarnak a kerületek. Arra jók a választások, hogy ilyenkor legalább a főpolgármester-jelöltek eljutnak olyan egzotikus tájakra, mint Csepel vagy Rákospalota, mert Demszky Gábor azokon a vidékeken nem járt az utóbbi években, az biztos.