Jogi körhintában a libegő

Birtokháborítás miatt perelik a budapesti libegőt üzemeltető céget, melyet amúgy is szorít a Közlekedési Főfelügyelet által szabott határidő: 2005-ig rendezni kell a tulajdonjogi viszonyokat - állt egy keddi híradásban, melynek hatására úgy döntünk: vetetünk egy röpke pillantást a főváros különleges közlekedési eszközei közé tartozó libegő sorsának alakulására.

Zugligeti úti állomás

A Zugligeti úti végállomásnál mozdulatlanságba dermedt sodronyokat találunk, vastagra hízott jégcsapok lógnak az üres gondolákon, a valószerűtlenül szikrázó napsütést számlálatlanul verik vissza a faágakra fagyott hólépatakok. "Technikai okokból zárva" áll az állomás ajtaján. A pléhtáblás tájékoztató láttán lemondunk arról hogy tegyünk egy kört a fagyos levegőben, gyalog vágunk neki a Csiga utcai lépcsősornak.

"Beletörődtünk"

Az egyik ház udvarán kötött mellényes idős úr lapátol havat, morcos bernáthegyije kötelességtudóan acsarkodik a hatalmas vastraverz tövében. Szűkszavú beszédbe elegyedünk gazdájával, aki a kerítés lécein keresztül gyanakodva méregeti fényképezőgépünkett. A telkén álló tartóoszlopra néz és elmondja: már akkor is itt lakott, amikor a libegő épült. "Pár házzal fentebb élnek aki perlekednek, mi már rég beletörődtünk, megszoktuk hogy itt jönnek-mennek a libegő székei. Van már harminc éve is annak, hogy jöttek a munkagépekkel és megépítették itt ezt. Nem nagyon volt ellene apelláta, nem kérdezgették az ittenieket, hogy mit szólnak hozzá" - teszi hozzá, majd ismét komótos lapátolásba fog.

A lépcsőn felfelé kaptatva jeget törő középkorú férfiba botlunk. Mint mondja ő kicsit odébb lakik, és egyáltalán nem zavarja a libegő. Úgy tudja kaptak annak idején valami bánatpénz félét az itt lakók, akiknek a telkén keresztülvitték a drótkötélpályát vagy felállították a vastraverzeket. Szerinte aki azóta itt telket vett, tudhatta, hogy mivel jár a vásárlás.

Egyre feljebb hágva már nem találkozunk senkivel, csengetésre sem nyit kaput senki. Az egyik családi ház udvara fölött pár méter magasban vezet a kettős drótkötél, pont az emeleti ablak előtt függ egy jégpáncélba burkolózó gondola. A lakóövezetet elhagyva körülvesz a fákról szakadatlanul hulló jégcsapok keresetlen zenéje, a pálya alatti fagyott talajú irtáson már lehetetlen továbbhaladni. Visszatérünk az állomásra, ahol szerencsénkre pont összefutunk a BKV Libegő Kft. ügyvezetőjével.

Kötelesek tűrni?

Belül lebeg

Kasos István kérésünkre összefoglalja a libegő körül kialakult jogi huzavona történelmi körülményeit. A libegő 1969-1970 között épült, 1970 augusztus 20-án adták át. A XII. kerület volt az éppíttető, és egészen 1977 januárjáig az üzemeltető is, amikor átvette a kerületi tanácstól a Budapesti Közlekedési Vállalat. Öt-hat telken vezet át a libegő, ebből két telek amin felépítmény is van. A drótkötélpálya középvonalától jobbra és balra tíz-tíz méter az üzemi távolság, ezt még a hetvenes években határozták így meg - magyarázza az ügyvezető. A telkek tulajdonosaira tűrési kötelezettséget állapított meg annak idején bírósági végzés. Mivel terület-kisajátítás nem történt - ami egyébként ilyenkor bevett eljárás volt, de a libegő esetében valami okból nem történt meg - a telektulajdonosok kaptak kompenzációt. "Akkor egyébként ez zártkertes rész volt, nem lakóövezet, csak kisebb hétvégi házak, bungalók álltak itt" - idézi fel a hetvenes évekbeli helyzetet Kásos.

A libegőt üzemeltető cég ügyvezetője 1977-ben került a "drótkötelek közé", ő felelt akkoriban a teljes karbantartásért és üzemeltetésért. Bevallása szerint a libegő az élete, minden nap másért gyönyörű, minden évszak különleges élmény. "A csend, a környezet, a János hegy, az erdő" - csak félszavakkal tudja visszaadni az évtizedek alatt felgyűlt tapasztalatot. "Most a jegesedés miatt áll, de máskor ha ez nem ilyen nagy mértékű, hogy technikai okból le kellene állni, olyan mintha valami kristályalagútban haladna az ember" - kelt sóvárgást a technikai kényszerszünetet firtató kérdésre kapott válasz.

Kétezerben két társával megvásárolták az 1998-ban létesült BKV Libegő Kft-t, és átvették az üzemeltetést a BKV Rt-től, mellyel 10 éves bérleti szerződést kötöttek. A BKV-t egyébként a Fővárosi Közgyűlés még 1996-ban utasította: szervezze ki az anyacégből a nem közvetlenül a tömegközlekedést szolgáló feladatokat. A bevétel időjárásfüggő, a székek éves kihasználtsági szintje 10,4 százalékos - árulja el az ügyvezető. A Libegő Kft. egyébként nyolc főt számlál, a három tulajdonoson kívül öt alkalmazottja van a cégnek, és szezontól függően alkalmi munkatársak - főleg diákok - is segítenek, leginkább az utasok ki és beszállásánál.

Birtokháború

1998 óta pereli a céget birtokháborítás miatt a Csiga utcai házaspár - tér rá Kasos István jogi kérdésekre. Első fokon a bíróság kimondta, hogy a cég nem követett el birtokháborítást. A házaspár fellebbezett. A másodfokú bíróság visszadta újratárgyalásra az ügyet az első fokon eljáró bíróságnak, mivel nem hallgattak meg egyetlen felperes által kért tanút sem. A Libegő Kft ismét nyert első fokon, a házaspár újfent fellebbezett - március elején lesz a Fővárosi Bíróságon a másodfokú tárgyalás. Az ügyvezető úgy tudja, a pert indító házaspár 1992-ben jutott a telekhez, házukat csak azután építették rá. Ekkor már 22 éve ott surrogtak a libegő drótkötelei.

A házaspár leginkább az utasok viselkedését kifogásolja: szemetelnek, beszólnak, megsértik a magánszférájukat. Kasos elismeri: az évek során megváltozott az utasok viselkedési morálja, fegyelmezetlenebbek. A szemétszedés a cég feladata, de ennek eleget is tesznek, a perelőknek pedig felajánlották: összegyűjtik a telkükről a hulladékot. Az ügyvezető hozzáteszi: egy-egy hétvégén 2-3000 ember is megfordul a libegőnél, és bizony előfordulhatnak panaszra okot adó esetek. Egy ideig volt hangosbemondó minden fémoszlopon, így szólították fel a helyes viselkedésre az utasokat, de akkor meg az zavarta az itt lakókat. Most a kiinduló és a végállomáson tábla figyelmeztet, hogy ne dohányozzanak és ne szemeteljenek, "de hát nem ültethetünk minden utas mellé egy-egy felügyelőt". A perelő házaspár egyébként több megoldást is elfogadhatónak tart: vagy kerülje el telküket a libegő, vagy kezdődjön az utasszállítás fentebb, a 6-os oszlopnál, vagy feszítsen ki a kft. a telkükön valamiféle hálót a libegő alá, hogy megszűnjön végre a zaklatás.

Birtokháborítás?

A perelők kifogást emeltek az üzemidő kitolása, illetve be nem tartása miatt is: szerintük a Kft. megváltoztatta a megszokott üzemeltetési időt, hiszen régebben - a 70-es 80-as években - délután négykor már bezárt a sílift-szerű közlekedési eszköz. Kasos viszont azt állítja, volt olyan akkor is, hogy egy-egy hétvégén este nyolckor állt le a libegő. Mellesleg 1997 óta a főváros írja nekik elő az üzemidőt, melynek tervét évente be kell adni engedélyeztetésre az Fővárosi közgyűlés illetékes szakbizottáságához. Az igaz, előfordul hogy negyed-, félórás csúszásokkal zárnak, de "valahogy le kell hozni az embereket a hegyről, nem mondhatjuk hogy kérem most már zárva vagyunk, menjenek haza gyalog". (Természetesen szerettük volna a házaspár álláspontját is meghallgatni a vitás kérdésekben, azonban minden igyekezetünk ellenére nem sikerült őket elérni.)

Kusza viszonyok

"Addig viszont nem lehet a libegőhöz hozzányúlni, nem lehet kultúráltabb viszonyokat kialakítani, fejlesztéseket végrehajtani míg a tulajdonviszonyok nem egyszerűsödnek" - vált át a kapcsolódó témára Kasos István. A Közlekedési Főfelügyelet az üzemeltetési feltételekhez kötve 2000-ben öt évet adott arra, hogy tisztázódjanak a tulajdonosi-bérlői viszonyok. Jelenleg a lakóövezeten túli földterület és erdős rész kezelő gazdája a Pilisi Parkerdő Rt, a terület tulajdonosa pedig a Kincstári Vagyonigazgatóság (azaz az állam). A Duna-Ipoly Nemzeti park természetvédelmi hatóságként szintén az illetékesek közé tartozik, a libegő tulajdonosa a BKV Rt., a Libegő Kft. mint üzemeltető, bérlő van jelen a bonyolult képletben. A rendezés egyszerűen megoldható Kasos István szerint: az érintett föld- és erdősávot ki kell vonni az erdőművelés alól, és a BKV kezelésébe kell adni.

Lomniczi Gergely a Pilisi Parkerdő Rt. budapesti erdészetének tájékoztatási főmunkatársa telefonos érdeklődésünkre megerősítette az ügyvezető által elmondottakat: az erdőterület kezelője a Pilisi Parkerdő Rt. Budapesti Erdészete, a libegő alatti sáv "erdőművelési ágú védett terület", ami egy fátlan nyiladék tulajdonképp, gazdasági kiesést nem jelentene ha máshová kerülne a kezelése. Tehát felmerült az erdőművelés alól való kivonás, az eljárás folyamatban van, az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Hivatala, illetve a nemzeti park folytat egyeztetéseket.

Szentgyörgyi Tamás, a BKV Rt. gazdasági vezérigazgató-helyettese szerint a libegő alatti földsáv tulajdonjoga a közlekedési vállalatot illette volna meg, de a beépítésekkel egyidőben a szükséges területrendezések nem történtek meg. Most a cég szívesen átvenné a tulajdonjogot a kezeléssel együtt. Hivatalosan vasúti pályának minősül a libegő útvonala, országos szabványok vonatkoznak rá és már csak e miatt is védett övezetnek kellene minősüljön. A tulajdonviszonyok rendezése tehát elsősorban az üzembiztonság szempontjából fontos, és mivel a libegő már jó pár éve Budapest látványosságának számít, a jogi feltételek kialakítását hozzá kellene igazítani. "Tudjuk, hogy mi zavarjuk a lakókat és nem ők a minket, de tűrési kötelezettségük van a libegő működését illetően" nyilatkozott a BKV illetékese a libegő alatti telkek tulajdonosainak panaszával kapcsolatban.

"A bíróságon találkozunk" köszön el a Libegő Kft. ügyvezetője. Az állomás ajtajánál huszonéves pár áll, tanácstalansággal vegyes csalódott arckifejezéssel szemlélik a "Zárva" táblát. Már nem érik el a városba visszazötykölődő buszt.