Milyen lehet a második Gyurcsány-kormány?

Igazságügyi és Közbiztonsági Minisztérium

Az Igazságügyi Minisztérium jelentősen megnövekedne, mivel a szétváló Belügyminisztériumból ide kerülhetne a rendőrség, a határőrség, a nemzetbiztonsági szolgálat, és a katasztrófavédelem. Az új poszt nemcsak a Gyurcsány Ferenc környezetéből származó tanulmányban, hanem az SZDSZ programjában is megtalálható.

A két párt "rendvédelmi" programja egyébként is jól összefésülhető egymással. Mindkettő vezérmotívuma a szabadság, bár a hangsúlyok máshová kerültek: a szocialisták új törvénykönyveket alkotnának, a liberálisok a diszkriminációt szenvedők védelmében lépnének fel.

Kétharmados többség híján meglepetés lenne, ha Petrétei József igazságügyi miniszter alkotmánytervezete megvalósulna. Kisebb politikai szenzációt keltene az is, ha újra Petrétei Józsefet kérnék fel a miniszteri posztra. Ha komolyan vesszük a miniszterelnök kijelentését - aki a kormányalakítás előtt személyi kérdésekkel áll elő, annak megköszöni a munkáját -, akkor Fodor Gábor nem lesz igazságügyi miniszter. A parlament Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának SZDSZ-es alelnöke ugyanis nem tartja kizártnak, hogy őt jelöljék a posztra. A színtelen-szagtalan Petrétei József minden bizonnyal, az inkább az önkormányzati ügyekben tájékozott Lamperth Mónika biztosan nem lesz igazságügyi és közbiztonsági miniszter.

Petrétei személye a teljesítményén túl a pártalkudozásnak is áldozatul eshet. Nem tagja az őt jelölő MSZP-nek, a pécsi jogászprofesszort Gyurcsány találta ki, akivel a pécsi egyetem KISZ-szervezetéből ismerték egymást. Ha nem az SZDSZ kapja a tárcát, akkor a szegedi polgármesterként meggyőző teljesítményt nyújtó, egyéni körzetében a mandátumát már az első fordulóban megvédő Botka Lászlóra, Szeged polgármesterére eshet a választás. Népszerűsége városvezetőként már-már a pécsi Toller Lászlóét vagy a debreceni Kósa Lajosét idézi, csakhogy náluk fiatalabb és ambiciózusabb, most jöhet el az ideje a kiugrásnak.

Költségvetési és Kincstárügyi Minisztérium

Így hívják majd, ha átnevezik a pénzügyminisztériumot. Az új névnek azonban akkor lesz igazán szimbolikus jelentősége, ha változik a minisztériumban évtizedek alatt berögződött, az elmúlt években az államháztartási deficitet folyamatosan alulbecsülő, és így azt utólag korrigálni kényszerülő - így a gazdaságpolitikai hitelességet kockáztató - költségvetés-készítési és tervezési gyakorlat. Erre, ha a pártprogramokból indulunk ki, jó esély van, mint ahogyan az is biztosnak látszik, hogy a miniszter az új kormányban is a szocialista frakció komoly támogatását élvező Veres János lesz.

A várható változások az államigazgatás és így az államháztartás, a közszféra finanszírozásának reformjával lesznek összefüggésben, de emellett tovább csökkenthetik a tárca súlyát a gazdaságpolitika formálásában. A PM a jövőben inkább végrehajtó, az állami működést finanszírozó, tárca lesz. Különösen azt követően, ha megvalósul az egyik legnagyobb feladat, az adórendszer átszabása. Ez azért is jelenthet majd különösen komoly kihívást, mert ezen a területen érezhető az egyik legnagyobb eltérés az MSZP és az SZDSZ programja között.

A szocialisták a tavaly június végén bejelentett, csak adócsökkentést tartalmazó ötéves adócsomaghoz ragaszkodnak. Ez 2010-ig megőrizné többsávos, változatlanul 18 és 36 százalékos kulcsú, de emelkedő sávhatárú szjá-t (négy év múlva már az évi 3 milliós jövedelem is az alacsonyabb kulccsal adózna) és 2007-től 3, 2009-től további 2 százalékponttal csökkentené a munkáltatói tb-járulékot. Az SZDSZ ezzel szemben a ciklus végére egységes, 20 százalékos áfát, szjá-t, nyereségadót (ebből 16 százalék lenne a társasági, 4 százalék a helyi nyereségadó) és tb-járulékot szeretne elérni. A liberálisok lefaragnák az szjá-ban az adókedvezmények körét is, mondván: az adórendszernek és a szociálpolitikának el kell válnia egymástól. Esetleges adóemelések szükségességéről érthető módon egyik párt sem beszél választási programjában - bár az SZDSZ 20 százalékos áfára vonatkozó javaslatában ez burkoltan benne van -, holott több gazdaságkutató szerint (legutóbb a Kopint-Datorg elemzői mondták jónak ezt az ötletet) a költségvetés stabilizáláshoz már idén szükség lehet a 15 százalékos áfakulcs 20 százalékosra emelésére.

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

A két kormánypárt programja nem mond ellent egymásnak. Az MSZP és az SZDSZ is folytatná a Natura 2000 programot, tisztítanák a vizeket, a levegőt, bővítenék a töltéshálózatot, folytatnák a Vásárhelyi-tervet.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium egyike azon tárcáknak, amelyekről jó szívvel lemondanának a szocialisták. A Medgyessy-, illetve a Gyurcsány-kormányban is SZDSZ-es, vagy az SZDSZ által támogatott politikus, Kóródi Mária, majd Persányi Miklós felelt a posztért, sőt, a vízügy (a közlekedéssel és a hírközléssel együtt) már a Horn-kormányban a szabad demokratáké (Lotz Károly) volt.

Persányi Miklós nem lesz a második Gyurcsány-kormány tagja, mivel a poszt irányítását a választásokig vállalta. AZ SZDSZ állítólag nem különösebben forszírozza a "rajta maradt" minisztérium vezetését, jellemző, hogy programjukban a környezetvédelmet a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztériumba tagoznák.

Külügyminisztérium

Azon kevés tárcák egyike, amely nem áll átszervezés előtt, igaz, héhány területet (határon túli magyarok államtitkársága) lehet, hogy ide csatolnának. Somogyi Ferenc miniszterségével nem nyílt új korszak a magyar külpolitika életében, újabb megbízatásra nem is számíthat a jelenlegi külügyminiszter. Az érdemi döntések és tárgyalások Gyurcsány Ferenc nevéhez köthetők. A két párt külpolitikai programja nagyvonalakban hasonló: a szövetségesi kapcsolatok erősítése, az Európai Unió által nyújtott lehetőségek kihasználása a kisebbségpolitikában, egyesült Európa. Egyik program sem szól arról, hogy megpróbálnák elérni, hogy a magyar állampolgárok vízum nélkül utazhatnának az Egyesült Államokba.

Azért vannak különbségek. Az SZDSZ liberalizálná a bevándorláspolitikát, az MSZP a határon túli magyarok szülőföldön való boldogulását segítené elő. Az SZDSZ beéri azzal, hogy Magyarország fő szövetségese az Európai Unió és az Egyesült Államok, az MSZP a "kitörési irányokat" keresve talált rá Oroszországra, valamint Délkelet-Ázsiára, mint a külgazdaságnak hasznos partnerekre.

A kettős állampolgárságról szóló népszavazáson a nem mellett érvelő kormány nem népszerű a határon túli politikai vezetők többsége között, nyilatkozataikban rendszeresen bírálták Gyurcsányékat. A viszony vélhetően valamelyest normalizálódni fog, újabb négy évig nem lehet fenntartani a rossz viszonyt. Már csak azért sem, mert a határon túliaknak adott támogatások többsége a magyar költségvetésből származik.

A koalíciós alkudozásokban a tárca akár az SZDSZ-hez is kerülhet, bár a szabad demokraták nem kezelik prioritásként a külügy elfoglalását. Ha mégis az SZDSZ kapná, Eörsi Mátyás lehet az egyik esélyes jelölt. A Horn-kormány alatt a külügyi államtitkárságig jutott, az előző ciklusban a külügyi bizottság alelnöke, az európai integrációs ügyek bizottságának az elnöke volt. A másik szóba jöhető SZDSZ-es jelölt Szent-Iványi István, aki az európai parlamentet hagyná ott a bársonyszékért. A szabad demokrata miniszter ellen szól, hogy Gyurcsány hitbizományának tekinti a tárcát, legszívesebben saját maga igazgatná. Az aktív szocialista politikusok közül meglepetés lenne bárkinek a jelölése, Kovács László és Horn Gyula nem nevelt ki utánpótlást, hacsak Bársony András külügyi államtitkárt nem tekintjük annak, ő viszont a múlt embere; például csak a (nem bejutó) 77. helyen volt a szocialisták listáján. Ha a szocialistáké lesz a külügy, akkor legvalószínűbb egy újabb "névtelen" politikus - Somogyi egy macedón távközlési cég vezérigazgatói posztjáról hívták haza -, vagy egy karrierdiplomata jelölése. Kovács távozásakor felmerült Simonyi András washingtoni nagykövet vagy Balogh András egyetemi tanár, az MSZP-s Táncsics Mihály Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Miniszterelnöki Hivatal

A tervezett karcsúsítások, összevonások valószínűleg a jelenleginél sokkal szűkebb, lecsupaszított kancelláriát eredményezhetnek. A Miniszterelnöki Hivatalban jelenleg 11 politikai államtitkár, 5 helyettes államtitkár és három kormánymegbízott dolgozik. Az új kormányban ennél lényegesen kevesebben lesznek. Biztosan elkerül vagy megszűnik az elektronikus kormányzásért felelős államtitkárság, a területfejlesztési és a határon túli magyarokért felelős politikai államtitkári poszt sem marad a MeH-nél. Ha megvalósul a miniszterelnök-helyettesi poszt, és ha azt egy SZDSZ-es politikus kapná meg, akkor értelemszerűen nem lenne szükség a koordinációs államtitkárságra.

A sajtóban keringő információk szerint a Miniszterelnöki Hivatal a kormány döntés-előkészítésében venne aktívabban részt, és ennek a vezetésére Szilvásy György, Gyurcsány egyik bizalmi embere a legvalószínűbb. Valószínűleg a posztján marad Gyurcsány másik kulcsembere, Gál J. Zoltán, a MeH jelenlegi általános, politikai államtitkára is.

Oktatási és Kulturális Minisztérium

Az oktatási és a kulturális tárcát az MSZP és az SZDSZ tervei szerint is összevonnák. A két ágazatot a rendszerváltás után egyesítették, majd Orbán Viktor választotta szét ismét. Gyurcsány az első forduló előtti négy párti televíziós vitán vetette fel először, hogy ismét szocialista irányítás alá kellene helyezni a minisztériumot, amelyet az SZDSZ-es Magyar Bálint vezet négy éve.

A szabad demokrata vezetésű minisztérium hozzáfogott a közoktatás és a felsőoktatás reformjához, bevezették a kétciklusú képzést, megreformálták a közoktatást, de a liberálisok reményei szerint még korántsem fejeződött be az átalakítás; az egyetemi beruházásokba például bevonnák a magántőkét. A szocialisták szerint a nagy reformok lecsengése után az oktatásügyben most nyugalomra van szükség, ehhez pedig egy MSZP-s miniszter jelentene megfelelő garanciát.

A választások két fordulója között felmerült az esélyes jelöltek között egy mosonmagyaróvári középiskola igazgatónőjének, Tóth Tibornének a neve. Az egyetemi rektorok egy részének köre felzúdulással fogadta a hírt, szerintük egy felsőoktatásban jártas miniszter kellene. Az elvárásnak Hiller István akár meg is felelhetne, aki a győzelmet hozó választás után az MSZP elnöki pozíciójától szívesen megválna az oktatási és kulturális posztért cserébe. Magyar Bálint - ha ő nem lehet miniszter - az SZDSZ új ügyvivőjének, az egyetemi tanár Sándor Klárának a jelölését forszírozza - legalábbis a sajtóban megjelent hírek szerint.

Önkormányzati, Helyi Közigazgatási, Területfejlesztési Minisztérium

A megszűnő Belügyminisztérium rendvédelmen kívül eső ágait vinné a leghosszabb nevű minisztérium. A rendszerváltás óta várt közigazgatási reformot kellene végrehajtania. Nem lesz egyszerű feladat megalkotni a törvényt, az MSZP ragaszkodik a megyerendszerhez, az SZDSZ megszüntetné a megyéket, és így a kádertemetőként funkcionáló megyei önkormányzatokat is.

Medgyessy Péter bukása után Lamperth Mónika csak az MSZP elnökségének köszönhette, hogy maradhatott a minisztérium élén. Sokak szerint a leggyengébben teljesítő miniszterek egyike volt ugyan, a leginkább vitatott döntések - rendőrségi átszervezések, indokolatlan tüntetésbetiltások - azonban nem az újonnan felállítandó önkormányzati minisztérium hatáskörébe tartoznak. Kérdés, a párt elnöksége pozícióban tudja, akarja-e tartani Lamperthet.

A posztra Lamperthen kívül, legalábbis találgatásokban, más nem került még szóba. Elvileg megfelelő lehetne a szocialista Toller László, de ő az első Gyurcsány-kormány megalakulása előtt még úgy nyilatkozott, hogy Pécs irányításán kívül más nem érdekli. Pécs közben megnyerte a 2010-es európai kulturális fővárosi címet is, a város nagy fejlesztések előtt áll, nem valószínű, hogy ne kísérelne meg még egy ciklust a hazai pályán.

A szocialista politikusok közül esetleg még Juhász Gábor, a Belügyminisztérium önkormányzati ügyekért felelős államtitkára, netán Botka László, Szeged polgármestere jöhet számításba.

Szociális Minisztérium

A tizenkét minisztériumos modellben önálló marad a tárca, aminek az élén szocialista miniszter állhat. Várhatóan helyén maradhatGöncz Kinga, ha mégsem, akkor akár az MSZP országos listáján 18. helyen szerepelt Mesterházy Attila mostani ICSSZEM-államtitkár lehet a befutó (bár tudomásunk szerint a szocialisták köreiben sokan szívesebben látnának a tárca élén nőpolitikust). A minisztériumtól a fogyasztóvédelem minden bizonnyal elkerül, és "elveszítheti" az ifjúságpolitikát is.

Ahogyan írtuk, a két koalíciós párt szociálpolitikai törekvései között nincsenek jelentős különbségek. Bár az SZDSZ a méltányossági alapú ellátásoknak, míg az MSZP az esélyegyenlőségi feladatoknak szentel nagyobb hangsúlyt, a programok összecsiszolhatónak tűnnek. Az egyetlen számottevő eltérés talán az, hogy a liberálisok komplexebb kulturális, oktatás-, gazdaság- és szociálpolitikai kérdésnek tekintik a romaügy kezelését, míg a szocialisták állami beavatkozásokkal - például a telepfelszámolási program folytatásával és a munkaügyi központokban külön roma foglalkoztatásszervezők alkalmazásával - segítenék a romák integrációját.