Vilmos
10 °C
22 °C

Nem értik Gyurcsány legitimációs törekvéseit

2008.04.08. 16:09
Programalkotó kongresszus összehívását rendeli el valószínűleg a szocialista párt szombaton ülésező választmánya. A hivatalos verzió szerint a küldöttek a következő két év programját szentesítik majd, egyesek szerint viszont személyi kérdések is felnyílnak, Gyurcsány újabb legitimációja érdekében. A szocialisták mindenestre értetlenkednek, szerintük Gyurcsány megerősödött a koalíciós válság alatt, és minden további legitimációs kísérlet csak gyengíti.

Bár a koalíciós vitustánc két címeralakja, Gyurcsány Ferenc és Kóka János ellenérdekelt fél, mégis párhuzamos pályán repülnek. Formálisan mindkettőjük pártbéli pozícióját megerősítette az MSZP és az SZDSZ válása, illetve a kormányfő és a szabad demokrata elnök további sorsáról egy tisztújító kongresszus/küldöttgyűlés dönt. Egyelőre annyi biztos, hogy egyikük sem fogadhatna nagy tétekben a "hogyan továbbra".

Az SZDSZ-es képlet most egyszerűbbnek tűnik: április végén a küldöttek valószínűleg áldásukat adják a koalícióból való kiugrásra, nyáron pedig vélhetően pajzsra emelik új pártvezetőjüket. (Hogy kit is, arról egyelőre csak találgatni lehet. A közelmúltban mindenki Fodor Gábor ügyvivőre tippelt volna, ám a jelek szerint azóta Kóka erőre kapott. És közben megjelent a színen egy régi-új játékos, Kuncze Gábor, aki esetleg kompromisszumos vezető lehet.)

Az önálló kormányzásra készülő szocialistáknál már árnyaltabb a kép. Két kongresszust az MSZP is produkál, a kérdés a két plénum napirendje. Eddig egyetlen fix pont látszik: 2009 januárjában vagy februárjában vezénylik le szocialisták az tisztújítást. A múlt szombati pártértekezlet előtt ugyan Gyurcsány azt forszírozta, hogy hozzák előre ezt az aktust, ám a mintegy 17 fős elnökség csúnyán leszavazta, a kormányfő-pártelnök csupán három támogatót tudott maga mellé állítani.

Az említett tisztújítást azonban még tavasszal, vélhetően idén áprilisban (esetleg május elején) megelőzi egy kongresszus. Az Index úgy tudja, hogy a legtöbben egy pártértekezlettel is beérnék (aminek ugyan jogi hatásköre nincs, de a kellő legitimációs hátszelet megadhatja). Ez azonban nem puszta szóhasználati vita, ugyanis döntési jogosítványai csak a kongresszusnak vannak.

A hivatalosan meghirdetett cél, az MSZP-kabinet kétéves politikai terveinek (nem új kormányprogram, arra a parlamentnek kell rábólintania) elfogadása. A párt alapszabálya szerint e testület dönt a kormányzati szerepvállalásról, a koalícióalakítás feltételeiről és a koalíció felmondásáról. Márpedig a kongresszus koalíciós kormányzásra hatalmazta fel a Gyurcsány-kabinetet, s most az új helyezet szentesítenie kell. Ebből a szempontból a kongresszus nem személyi kérdés.

Még egy látszólag technikai szempont: a soron kívüli (azaz két tisztújítás közötti) kongresszust a választmány hívhatja össze, kétharmados többséggel. Nem véletlen, hogy szombaton összeül a grémium, hivatalosan egyelőre azért, mert Gyurcsánnyal közösen szeretné értékelni a politikai helyzetet. Szocialista forrásaink pedig azt valószínűsítik, hogy a választmány elrendeli az idei, alapvetően programalkotó kongresszust.

Amit a kormányfő deklaráltan nem szeretne kizárólag a kormányprogramra szűkíteni, hanem a személyi kérdéseket is kinyitná, illetve arról is szó esne, miként hozható formába az MSZP a választásokra. Teszi ezt annak ellenére, hogy az elnökség rövid időn belül másodszor is leverte, amikor azt javasolta: mondjon le a vezérkar vele együtt. Az indok: az új, vagy újraválasztott vezetés hitelesítené a kétéves programot.

A bökkenő az, hogy ha feláll az elnökség, akkor nincs mese, normális tisztújító kongresszust kell tartani. Azaz a küldöttgyűlést megelőző három hónapban a helyi, megyei szervezetek vezetésének is meg kell újulnia. Az pedig a legtöbb szocialista szerint végzetes hiba lenne, hogy miközben az MSZP az önálló kormányzással küszködik, szétessenek az alszervezetek. (Épp ezért az elnökség valószínűleg nem magát mentette, amikor nem volt hajlandó lemondani, hiszen a testület 90 százalékát a küldöttek valószínűleg automatikusan visszaültették volna székébe.) Az más kérdés, hogyha egyedül az elnök int búcsút posztjának, akkor valóban nincs szükség országos tisztújításra, a régi kongresszus választhatja meg az új vezért.

Ráadásul az ötletnek nem sok teteje van. Az előrehozott tisztújításnak volna értelme, érvelnek a szocialisták, hisz ha Gyurcsányt újraválasztják, akkor a ciklus végéig többé-kevésbé nyugodtan hátradőlhet. Ám egy pártelnöki lemondás és újbóli megmérettetés nem oszt, nem szoroz: hiába kap ismét bizalmat, a jövő év elején esedékes tisztújításon úgyis ismét rajtvonalhoz kell állnia az alapszabály szerint.

Egyetlen esetben lenne, lehetne ráció ebben az elképzelésben, ha a hatékonyságjavítás érdekében a kongresszus hozzányúlna az alapszabályhoz is. Ugyanis a folyosókon terjed egy pletyka (amit jó páran tagadnak), miszerint deklarálni kellene, hogy a jövőben a miniszterelnök egyben a párt elnöke. Márpedig egyes szoci fejekben élő forgatókönyvek szerint Gyurcsány bátran töltse ki a ciklust, csak éppen pártelnökként veszik le a szocialista tábláról, s a párt új első embere lehetne a kormányfőjelölt.

Összességében a szocialisták értetlenül állnak a különböző kongresszusi felvetések előtt. Ugyanis szerintük, hála a koalíciós válságnak, Gyurcsány megerősödött, legitimitását éppen senki nem kérdőjelezi meg. Szerintük a miniszterelnök kizárólag úgy építhetné magát, ha hathatósan kormányoz, és ez kilendíti a mélypontról az MSZP népszerűségét.