'A Fideszt a polgároknak kell legyőzniük'

– A kérdés az, hogy hol van ez a vízió? Már a végszereldében, vagy még az alkatrészeket keresgélik? A jobboldalon van vízió, amely legutóbb a Szent István-tervben nyilvánult meg. Lehet, hogy nem konzisztens, de van mögötte egy bizonyos spiritualitás, ami a szavazók ötven százalékának elég is. A baloldalon meg nincs semmi.

– Visszautasítom. Az nem igaz, hogy a jobboldalnak van víziója, nekünk meg nincsen. Aki ezt állítja, az mondja meg nekem, mi a jobboldali vízió.

– Több mint egy éve úgy fogalmazta meg: "olyan rendpárti alapon kirakandó puzzle, amelynek utolsó darabja a darutoll".

– És azóta mi történt azzal a darutollal? Úgy látom, hogy éppen azért, mert kiderült, hogy ebből a darutollas világból ma már többség nem szervezhető, a vízió már széjjelbomlott. A legnagyobb ellenzéki párt korábban egységesnek mondható, keresztény-konzervatív Magyarország víziója szétesett, és politikai vegyesbolttá változott. Ez úgy működik, hogy megyek a bazársoron a választókkal, és ami nekik tetszik, azt bepakolom. Ebbe a rendszerbe lényegében belefér ma már minden.

– Akkor nevezzük díszletnek, kelléktárnak, jelmeznek. Hol a logó? Hol vannak a zászlók? Beszéljünk a szimbólumpolitikáról, vagy annak hiányáról, vagy annak indokolt hiányáról.

– Azt gondolom, hogy ma a baloldal világképe konzisztensebb és egzaktabb, és ennek szimbolikus megjelenítése sok tekintetben épp a baloldal lényegéből következően – a Descartes-ig visszamenő racionalitás, a felvilágosodás, a szentségek elutasítása, az erőteljes autonómiatörekvés miatt – mindig sokkal nehezebb lesz. A baloldalnak lehetnek szimbolikus intézkedései – mint Zapaterónak –, de olyan szimbolikus politikára, mint amilyet a jobboldal folytat, a demokratikus baloldal soha nem lesz képes. Teljesen értelmetlennek látom a versengést ezen a pályán. És úgy látom, a magyar politikatörténet nem igazolja, hogy a magyar választók többsége számára fontosabb lenne a szimbólum, mint a racionalitás. Indokolatlanul fél a balliberális oldal attól, hogy hátrányba kerül, amiért nem olyan, mint a jobboldal. Ne is akarjon olyan lenni! Nem kell beállni az "egy a tábor, egy a zászló" világába.

– De ki lehet-e iktatni az irracionalitást?

– Nem. A politikai választás a többség részéről nem tárgyszerű elemzésen nyugvó racionális döntés. Szerepet, attitűdöt, karaktert ítél meg valahogyan, és még a megfogható intézkedések is átszüremlenek ezeken. Természetesen sokkal könnyebbé teszi a politikánkat az, ha annak van egy-két erős szimbolikus lépése. Én azt mondom, vannak ilyen lépések. Csak a magyar baloldal ezeknek a felmutatásában nem tudja vagy nem akarja követni azt a leegyszerűsítő utat, amit a jobboldal. A családpolitikai rendszer átalakítása a magyar baloldal elmúlt nyolc évének egyik legnagyobb sikere. Alig van ennél fontosabb lépése a száz lépésnek. Egy alapvetően felső-középosztályos, nagyon konzervatív gyakorlatot, amely a meglévő különbségeket az újraelosztással még tovább erősítette, volt bátorsága ennek a kormánynak radikálisan megváltoztatni. Akinek baloldali politika kell, az vegye észre, hogy itt van!

– Ugyanakkor a nagy, beteg rendszereket, köztük az egészségügyet tovább görgetjük magunk előtt.

– A magyar egészségügy legfontosabb kérdése eldőlt: megmondtuk, hogy biztosításalapú lesz. Nem igaz, hogy nem nyúltunk hozzá a rendszerhez. És hogy miért nem lehet gyorsabban megcsinálni? Amikor azt mondtam, hogy álljunk neki, akkor kiderült, hogy ennek nincsenek meg a feltételei, például nincs egyéni járulék-nyilvántartás Magyarországon. Jövő januártól lesz. Magyarországon az állami újraelosztás mértéke az elmúlt két évben újra csökken. Az adócentralizáció mértéke szintén. A honvédséghez hozzányúlt ez a kormány. Az utolsó percig vitatkozott az ellenzékkel, amely naponta változtatta az álláspontját. Magyarországon ma nincs kötelező sorkatonaság – ezt mi csináltuk. Lehet vitatni a felsőoktatási reform elemeit, de '97 óta tudtuk, hogy át kell venni a bolognai rendszert. Az előző kormány csak halogatta. Ezek nagy rendszerek.