Ötven év múlva is ugyanígy verni fogják önöket

Cellatalálkozóként jellemezte a csütörtök reggel a vádlottak meghallgatásával kezdődő, majd délutánba nyúló maratoni tanúmeghallgatásba torkolló első tárgyalási napot Kruchina Károly, aki tavaly szeptember 21-én hajnalban őrizetesként szemtanúja volt, hogy egy civil ruhás rendőr megrugdos egy földön fekvő, megbilincselt és nyilvánvalóan ittas, hajléktalan külsejű férfit a Harmat utcai rendőrkapitányság aulájában.

A X. kerületi kapitányság földszintjén rabosítás előtt várakoztatták a zavargások miatt előállított, megbilincselt embereket.

A Budapesti Nyomozó Ügyészség Kruchina Károly, és testvére Vince, az ellenük csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak gyanúja miatt indított (később bűncselekmény hiányában megszüntetett) eljárásban elhangzott vallomásai alapján, hivatalból indított eljárást a megbilincselt őrizetest bántalmazó ismeretlen rendőr ellen. A Kruchina fivérek hatvan fekete-fehér fényképről, majd személyes felismertetés során is azonosították S. Gábort, a X. kerületi rendőrkapitányság beosztottját, aki az aulában várakoztatott őrizetesek felügyeletével és a fogdára kísérésével volt megbízva azon a zűrös hajnalon.

A Kruchina fivéreket szintén bántalmazták elfogásuk során, ám az ügyészség a konkrét elkövető vagy elkövetők kilétének megállapíthatatlansága miatt megszüntette az eljárást az őket őrizetbe vevő símaszkos, azonosítószám nélküli rebiszesek ellen, annak ellenére, hogy az eljárásban mindannyiuk személyazonossága ismertté vált a hatóság előtt.

Előfordul néha, tetszik látni

K. János, a tanúként beidézett, a kapitányságon megrugdosott sértett megjelent a tárgyaláson. A lapkihordóként dolgozó, csontsovány, elhanyagolt külsejű férfi vallomásában előadta, hogy nem emlékszik, hogy még az utcán, vagy már bent a rendőrkapitányságon kapott nagyobb verést, de mindez lényegtelen is, mert ő nem panaszkodik emiatt.

Cserni ekkor akadt ki először: "Attól még hogy ilyen, nem verhetik meg" - világosította fel a férfit, akit a tárgyaláson szinte mindenki "a hajléktalanként" emlegetett, noha állandó lakcímmel rendelkezik. "Pedig előfordul néha, tetszik látni" - válaszolta a bírónak K. János, aki saját bevallása szerint egy-másfél liter bort fogyasztott aznap, és támadóját S. Gáborban a tárgyaláson sem ismerte fel.

A rendőrtiszti főiskolát végzett, a kőbányai kapitányságon tavaly ilyenkor még csak három hónapja szolgáló pályakezdő rendőrtiszt, S. Gábor az ügy másodrendű vádlottja. Az elsőrendű vádlottat, N. Attilát egyszer már elítélték bántalmazás hivatalos eljárásban vétsége miatt. Egy 1994-ben elkövetett bűncselekmény miatt 1998-ban jogerősen 6 hónap, 1 évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott, de ennek ellenére azóta is a X. kerületi kapitányságon dolgozik.

Hivatását életcélnak tekinti

Az érettségizett, eredeti szakmája szerint bútorasztalos elsőrendű vádlottról csak szuperlativuszokban szóló parancsnoki jellemzés szerint az 1989 óta szolgáló, korábban vezetői feladatokat is ellátó főtörzszászlós szorgalmával már korán felhívta magára a figyelmet, hivatását életcélnak tekinti, szolgálati feladatait kimagasló szakmai tudással oldja meg. Ezért öt alkalommal is soron kívül előléptették, kilencszer kapott jutalmat vagy kitüntetést.

N. Attilát most azzal vádolják, hogy 2006 szeptember 21. hajnalán, a nyomozásban nem azonosított társaival együtt a X. kerületi kapitányság aulájában nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket - orrtörést és bordarepedést - okozott Ángel Mendoza perui állampolgárnak, aki ott K. Jánoshoz hasonlóan megbilincselt kézzel, őrizetesként várakozott.

N. Attilát először fekete-fehér képekről, majd személyes felismertetésen Mendoza azonosította. A perui a tárgyaláson is azt vallotta, hogy miután egy másik, az eljárásban nem azonosított rendőr oldalról, tonfával betörte az orrát, N. Attila, aki szidalmazta és rendőrtársait ellene heccelte, ököllel többször megütötte és lerúgta a székről a rendőrkapitányságon.

Mendoza és akkor 14 éves társa ellen szintén csoportosan, felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak gyanújával nyomoztak a tavaly őszi zavargások miatt, az ügyészség ezt az eljárást is bűncselekmény hiányában szüntette meg.

Nem ütötték, csak elesett

A jobboldali elfogultsággal nehezen vádolható dr. Cserni János büntetőbíró (lásd keretes írásunkat) a tárgyalásra több egykori őrizetest beidézett, akik tanúi lehettek K. János és Ángel Mendoza rendőri bántalmazásának. Az előállítottak tanúvallomásaiból kirajzolódó kép szerint K. Jánost valóban megrugdosták, Ángel Mendozát pedig valóban nagyon megverték a rendőrök a X. kerületi kapitányságon.

Több egykori őrizetes is azt vallotta, hogy a rendőri ütlegelésből nekik is jutott, de feljelentést nem tettek emiatt, sőt egyikük inkább azt mondta az őt később megvizsgáló rendőrorvosnak, hogy csak elesett. Arra viszont - a Kruchina fivéreket és Ángel Mendozát kivéve - egyik tanú sem emlékezett, hogy a vádlottak részt vettek-e a bántalmazásokban. Nem nézelődtem, a fejemet védtem - vallották többen.

Az egykori őrizetesként beidézett tanúk a bírót is kiakasztó visszafogottságára részben magyarázatot adhat, hogy korábban, a nyomásban nem kérték személyes adataik zárt kezelését, ezért például a lakcímük a tárgyaláson is elhangzott, és már korábban, a nyomozásban is ismertté vált a szabadlábon védekező vádlottak előtt. Az egyetlen tanú, aki az adatai zárt kezelését kérte, az a rebiszes rendőr volt, aki elfogta és a X. kerületi kapitányságra szállította Ángel Mendozát.

Honnan ismerjük egymást?

R. Károly az egyik szünetben a bíróság folyosóján mosolyogva mutatkozott be Mendozának. "Honnan ismerjük egymást?" - kérdezte Mendoza. "Onnan" - válaszolta a rendőr, aki a bíróság előtt - a sértettel összhangban - azt vallotta: símaszkban volt, amikor elfogta a peruit, de sértetlenül adta át a kőbányai rendőrkapitányságon, az orra akkor még biztos nem volt betörve.

N. Attila - akit Bárándy György véd - végig tagadta az ellene felhozott vádakat: vallomása szerint miután kollégáival csapaterős szolgálatot látott el az utcákon, legkorábban háromnegyed ötkor érhetett be a kapitányságra, miközben a fogdanapló tanúsága szerint Mendozát már fél ötkor felvitték a fogdára. A fegyverét 5 órakor adta le, az aulán csak átment, bántalmazást nem tapasztalt. Vallomásán a Mendozával történt szembesítés után sem változtatott.

S. Gábor szintén tagadott: vallomása szerint bár valóban ott volt az aulában a kérdéses időszakban, kezdőként csak megszeppenve figyelte a tapasztaltabbakat. Feladata az volt, hogy az ötödik emeleti fogdára kísérje az őrizeteseket. Állítása szerint majdnem mindenki sérült volt, aki akkor bekerült, de az ő jelenlétében nem bántalmaztak senkit, és ő sem bántalmazott.

A tárgyaláson meghallgatott X. kerületi rendőr tanúk egyike sem volt jelen az aulában, amikor a vád szerinti bántalmazások történtek. Egy parancsnoka útján idézett rendőr tanú, aki igazolhatta volna N. Attila verzióját, nem jelent meg a tárgyaláson, azóta már nem is a X. kerületi kapitányságon dolgozik. Az kiderült, hogy Mendoza sérüléseinek nincs nyoma a fogdanaplóban, noha oda a többiekét felírták. Az egyik szolgálatparancsnok szerint ha súlyos sérüléssel kerül be valaki, akkor azonnal mentőt hívnak hozzá. "Ha bent verik meg, nem hívnak hozzájuk mentőt?" - kérdezett vissza a bíró.

Fenyegetőzés napirend után

A tárgyaláson a hallgatóság soraiban több, tanúként nem idézett X. kerületi rendőr is jelen volt. Csoportjukból egy dühös férfi a tárgyalás berekesztése után, de még a tárgyalóteremben fenyegetni kezdte az S. Gáborra terhelő vallomást tévő Kruchina fivéreket, hamis tanúzással vádolva őket.

Később a folyosón, majd a bíróság épülete előtt több tanú jelenlétében fejtegette, hogy nem vitatja a bántalmazások tényét, de szerinte a Kruchina fivérek csak az őket ért sérelem miatt, bosszúvágyból vallottak S. Gáborra, ezért nekik is a vádlottak padján volna a helyük. Állítása szerint bennfentesként pontosan tudja hogy kik voltak a rendőr tettesek, és S. Gábor nincs köztük.

Az ügyben a következő tárgyalást december 11-re tűzte ki a bíróság.