Varázslat kell, hogy Gyurcsány visszanyerje hitelét

A történelem megítélése miatt alakultak ki a lövészárkok, vagyis a szocializáció meghatározó a pártválasztás szempontjából. Hangzott el Hideg Gergely előadásában egy novemberi konferencián.

Eszerint igaz lehet, hogy a nagyapa társadalmi helyzete, sorsának alakulása, politikai nézetei erősebben befolyásolják a pártválasztást annál, hogy mit tartunk értéknek egy politikusnál? - kérdeztük a Magyar Gallup Intézet kutatási igazgatójától.

"A politikai szocializáció egyfajta barát/ellenségfelismerő rendszerként funkcionál a választók számára" - mondta Hideg Gergely, aki szerint a tyúk-tojás problémához hasonlít, hogy a politikusi "jellem" vagy személyiség állítja-e maga mellé a szavazót, vagy pedig a szavazó szocializációjából fakadó előítéletei segítik a választásban.

Az értékdivatok 1982 és 2006 közötti változásainál feltűnő, hogy a legtöbb érték a Kádár-korszakban éppúgy fontos, vagy ugyanúgy kevésbé fontos volt, mint a rendszerváltás után tizenhat évvel. (Közvélemény-kutatás a Kádár-korszakban is volt, a nagy cégek idősebb vezetőrétegének nagy része a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban (utóbb a jogutód Magyar Közvélemény-kutató Intézetben) dolgozott. A Kádár rendszer második felében már komoly empirikus társadalomkutatás folyt Magyarországon, sőt még média közönségmérés is.)

Ha a legtöbb úgynevezett eszközérték állandó is, azért vannak érdekes mozgások. A logikus gondolkodás például háttérbe szorult, miközben az ember azt gondolná, hogy egy piacgazdaságban mégiscsak fontosabb a ráció, mint a bizonyos fokig irracionális szocializmusban. Hideg Gergelynek erről más a véleménye.

"A szocializmus, mint ideológia, nem volt éppenséggel irracionális, csak hát egy fenntarthatatlan, és egyben sokakat megnyomorító, szabadsághiányos -- ha szabad így fogalmazni -- társadalmi élet-hazugság volt - mondta. - De materialista fogalmi keretek között működött, mindent kilóra mértek, a legegyszerűbb fizikai munka szimbolikus értékét is a magas képzettséget igénylő szellemi munkákkal tartották egy szinten. Ezzel szemben ma nincs olyan álláshirdetést, hogy logikusan gondolkodó munkatársat keresek. A piacgazdaság vagy maga a piac sokak szerint nem is éppen logikus, lásd tőzsdék és más értékpiacok."

A kreativitás a rendszerváltás után (1994-ben) került az utolsó helyre, pedig akkor éppen a kreativitással (ez időnként egyet jelentett a zavarosban halászással) lehetett nagy pénzeket keresni. Az udvariasság a középmezőny elejéről kiesőhelyre csúszott, holott a Kádár-korszak nem gálánsságról lett híres. Miért?

A kutató szerint attól, hogy bizonyos mértékben megváltoznak az értékpreferenciák, az emberek azért nem változnak feltétlenül: sokan prédikálnak vizet és isznak bort; mondjuk hogy milyen fontos az igazmondás, közben a viselkedésünkben ezt nem mindig érvényesítjük. Az értékpreferenciák változásait csak nagyon áttételesen lehet a mindennapi viselkedés szintjére lefordítani.

Az emberi értékek megítéléséből le lehet vonni bármilyen következtetést az aktuális politikai helyzettel kapcsolatban? - kérdeztük Hideg Gergelyt, aki szerint a magasra értékelt jellemzők esetében az emberek kevésbé megbocsátóak. Ha valaki látványosan és meglehetősen magától értetődő természetességgel (más olvasatban pökhendien) sérti meg a rendszerektől függetlenül legfontosabbnak tartott célértéket - a szavahihetőség egy mérésben sem szerepelt rosszabbul a megosztott első helynél -, az nem várhatja, hogy a szavazók könnyen napirendre térjenek a normaszegése felett.

Ebben az értelemben tényleg "elhasználódhat" Gyurcsány. "Ha jogos is volt az a számítás hogy a hideg és az eredménytelenség előbb-utóbb hazatereli a megszorítások vagy az őszödi beszéd miatt demonstrálókat, a választókban tartósan kialakulhat egy olyan kép, amiből nagyon nehéz vagy éppenséggel lehetetlen lesz újra hiteles politikussá varázsolni a miniszterelnököt" - mondta Hideg Gergely.

A Fidesz, az MSZP és az SZDSZ szavazóinak értékvilágából arra lehet következtetni, hogy egy szocialista szimpatizáns jóval könnyebben ért egyet egy fideszessel különböző morális kérdések megítélésében, mint egy szabad demokratával. A kutató is így látja, de fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy mindez csak politikailag éppen semleges szituációra vonatkozik. Vagyis, amint egy olyan probléma merül fel, ami az aktuális politikai napirenden megosztja a két pártot, úgy a két párt hívei általában azonnal elkezdenek homlokegyenest ellenkező véleménnyel lenni.

Az összesített morálindex 2006-ban a Kádár-korszakot idézi. A csalással és a szexszel szemben viszont megengedőbbek vagyunk. Az utóbbi érthető, hiszen "a szexualitás mainstream megjelenése és egyes képviselőinek bulvár-sztárrá válása nyilván megemelte a társadalmi ingerküszöböt a különböző deviánsnak is tekinthető szexuális magatartások tekintetében" - mondta Hideg Gergely. De mi a helyzet a csalással? Érzéketlenek lettünk rá? Tényleg úgy érezzük, hogy "következmények nélküli országban" élünk?

A kutató szerint egyáltalán nem biztos, hogy a Tocsik- vagy a Kulcsár-ügy, vagy bármilyen más, politikust érintő botrány miatt lennénk megengedőbbek a csalással szemben. "Ne feledjük, hogy mennyire elképesztően elterjedt Magyarországon az adóelkerülés, a mindennapos csalások legkülönbözőbb fajtái, amelyek az egyén vagy a család érvényesülésének elfogadott eszközei - mondta a kutató. - Manapság nem szégyellünk baráti körben az adócsalások általunk gyakorolt formáiról beszélni, akár ismerőseinktől is tanácsot kérni. A magáncsalás széles körben beépült a társadalom legkülönbözőbb rétegeibe (a számlagyárak vásárlóitól a hamis rokkant-igazolványok tulajdonosaiig).

Hideg Gergely szerint egyáltalán nem ellentmondásos, sőt, egy társadalomtudományi közhelyet igazol az a tény, hogy 1990-ben, amikor egy vérnélküli rendszerváltás zajlott, ma már megmosolyogtató illúziókkal, a közmorálunk csapnivaló volt. A társadalmi kataklizmák, nagyobb léptékű átalakulások idején szinte törvényszerű az értékek relativizálódása. "Hirtelen nem tudni, hogy ki és mi a jó és a rossz: akire tegnap felnéztünk az ma már gyakorlatilag hazaárulónak számít, amiért tegnap kitüntetést kaptam azért ma ferdén néznek rám, ami tegnap még egy kivitelezhető életpályának tűnt az mára viccnek is rossz" - mondta.

A Fidesz-KDNP 2006-os szavazói megengedőbbek a Kádár-korszakkal szemben, mint az MDF-esek, és főleg az SZDSZ-esek. Hideg Gergely szerint a magyar folklór, persze a politikai elit hathatós támogatásával, a Kádár korszakot változatlanul a magyar történelem kiemelkedően sikeres időszakának tartja. A Fidesz szavazók körében is csak az igazságos Mátyás király és államalapító királyunk kora előzi meg ilyen jellegű "presztízsben".

Az MSZP és a Fidesz tábor tekintetében inkább az a meglepő, hogy értékválasztásukban egyébként ennyire hasonló emberek mégis mennyire különböző mértékben ítélik sikeres, jó periódusnak azt a Kádár-féle szocializmust (a különbség kétszeres), amiről pedig sokaknak még közvetlen tapasztalatai vannak.