Orbán helyett beszéljenek a tények

Ritka ünnepnap egy tényellenőrző életében a miniszterelnök napirend előtti felszólalása, még ha a miniszterelnök nem is feltétlenül tényállítások köré szokta építeni beszédét. De még így is egynél több ellenőrizhető állítás hangzott el, így most blogunk hagyományaival szakítva egy nagy posztban elemeznénk több kijelentést is.

Az állítás: „Egyszerűbb rendszert alkotunk” – mondta a miniszterelnök a választási rendszerről.

A tények: A magyar választási rendszer eddig nem az egyszerűségéről volt ismert. Eleve vegyes rendszer volt, ahol egy választópolgár szavazhatott lakóhelye szerint egyéni képviselőre és területi pártlistára. Ezen kívül még volt országos lista is, amire senki sem szavazott, de ide kerültek a töredékszavazatok. A végeredmény kiszámításához olyan gyanús nevű algoritmusokat kellett használni, mint a D'Hont féle számítás. Ráadásul a választás jellemzően két fordulós volt – ha egy jelölt nem szerzett abszolút többséget az első fordulóban, a másodikban minden, 15 százaléknál több szavazatot szerző, de legalább három jelölt részvételével megismételték a szavazást.

Ehhez képest az új választási rendszerben már csak egy forduló lesz, amit az nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja, legyen az arányaiban akármennyi. Lesz listás szavazás is, de már csak országos listára kell szavazatokat leadni. Egyszerű, nem? Hát nem. A szavazatok minden eddiginél jobb hasznosulása érdekében továbbra is lesznek töredékszavazatok, amikből ráadásul az eddigiekkel szemben az is kap, akinek a jelöltje amúgy már elnyerte a parlamenti mandátumot. A korábbiakkal ellentétben szavazhatnak azok is, akiknek nincs állandó magyarországi lakcímük. Ők szavazhatnak pártlistára, viszont egyéni képviselőt nem választhatnak. Szavazhatnak viszont levélben. Ha pedig valaki egy magyarországi kisebbséghez tartozónak tartja magát, pártlista helyett a kisebbségi listára szavazhat. Mindezt azután, ha a választások előtt hónapokkal regisztrálta magát.

Az ítélet: Ízlés dolga. Egyszerűnek semmi esetre se neveznénk. Őszintén, egyszerűbbnek sem.

Az állítás: „Aligha ismer a magyar történelem olyan négy évet, amiben egyszerre alkottunk meg egy új alkotmányt, egy új államigazgatási rendet, egy új Btk.-t és egy új Ptk.-t.”

A tények: Tényleg nem volt még olyan sem, hogy négy éven belül új alkotmányt, büntető- és polgári törvénykönyvet is alkosson a magyar törvényhozás, hát még hogy eközben az államigazgatást is átalakítsa.

Az ítélet: Igaz

Az állítás: „Meg is vannak az első eredmények, mostanára a válság előtti szintre szorítottuk vissza a munkanélküliséget.”

A tények: Mint arra az Index  már a parlamenti közvetítésben rámutatott, 2008-ban éves átlagban 7,8 százalékos volt a munkanélküliség. 2009-ben, a válság első évében 10 százalékra ugrott. A legfrissebb adatok szerint 10,5 százalékos, de az elmúlt félévben jellemzően 11 százalék felett volt.

Az ítélet: Hazugság.

Az állítás: „Nekünk Európa problémái miatt van szükségünk IMF-megállapodásra.”

A tények: Ismét magunkat idéznénk a közvetítésből: "A gazdasági növekedés a belföldi fogyasztás, a beruházások és az export együttes teljesítményéből fakad. A statisztikákból világosan látszik, hogy a belföldi fogyasztás pang, a beruházások elképesztő mélyponton vannak. Ezek után valóban az export lehetne az egyetlen, ami erőt ad a gazdaságnak, és miután az eurózóna gazdasága is gyengén – de a magyarnál jobban – teljesít, tény, hogy az export sem tud erőt adni a magyar GDP-nek. Azonban csak a külgazdasági hatásokra fogni a visszaesést – ez durva leegyszerűsítés.

Az ítélet: Akár még lehetne is benne igazság, de ennyire leegyszerűsítve már nincs benne.

Az állítás: „Túljegyzik az államkötvényeket.”

A tények: Kötvénye válogatja. Bár tény, hogy mostanában nem egy magyar államkötvényt jegyeztek túl, de azért az AKK honlapja szerint volt példa ennek ellenkezőjére is, még az elmúlt pár hónapban is. Augusztus végén például kilencmilliárd forintnyi, 15 éves lejáratú államkötvényt hirdettek meg, amiből a piac végül csak 6,15 milliárdot kívánt lejegyezni a kínált 7,36 százalékos - innen csillagászatinak tűnő, de a piac szerint még így is túl alacsony - hozamszinten. A július elején ugyanezen futamidőre 7,92 százalékos kamatra kínált négymilliárdnyi kötvényt viszont maradéktalanul lejegyezték. A piac amúgy századszázaléknyi kamateltérésekre is érzékenyen reagál. A 6,69 százalékos hozammal kínált hároméves kötvényt 4,4-szeresen jegyezték túl, az ugyanekkor 6,67 százalékkal kínált 11 milliárdos csomagra viszont csak 9,6 milliárd értékben érkezett ajánlat.

Államkötvény-kibocsátásnál amúgy elsősorban nem az a kérdés, hogy túljegyzik-e. Fogalmazzunk így, elég kellemetlen, ha egy ország nem tudja értékesíteni államkötvényeit. Sokkal izgalmasabb kérdés, hogy milyen áron, vagyis mekkora hozammal sikerül értékesíteni az államkötvényeket. És a hároméves kötvényekre a piacon elvárt, 6,7 százalék körüli hozam olcsónak nem nevezhető, sőt, a válság kapcsán több elemző a 7 százalékos szintet egyfajta adósságspirál-küszöbnek tekinti, az ennél magasabb hozamszint mellett szinte lehetlen csökkenteni az államadóságot.

Az ítélet: Van olyan kötvény, amit túljegyeznek.

Az állítás: „Olyan rendszert alkotunk, amely számot vet azzal a ténnyel, hogy a magyar világnemzet lett.”

A tények: Ezúttal a kijelentés világnemzetre vonatkozó részét vizsgáljuk. Magyar etnikumú emberből cirka 15 millió él a világban, ebből hozzávetőleg tízmillió Magyarországon, további kb 2,2 millió a közvetlen szomszédságban. Ezen kívül Európa-szerte még vagy félmillió nemzettársunk élhet. Az Egyesült Államokban a kivándorlás három hullámában 1,5 millió, magát magyarnak valló ember érkezett, és Kanadában is több mint háromszázezer él. Dél-Amerikában a becslések nagy szórással kétszázezer-egymillió magyart feltételeznek. Ausztráliában úgy hetvenezer, Ázsiában és Afrikában tíz-tízezer magyar élhet.

Tény tehát, hogy a világ legalább 25 országában él ezernél is több magyar, így akár világnemzetnek is nevezhetjük magunkat.

Az ítélet: Világnemzet vagyunk. Bármit is jelentsen ez.

Az állítás: „Megszüntettük a felelőtlen gazdálkodást, és hosszú évek után sikerült 3 százalék alá szorítani a költségvetési hiányt.”

A tények: A három százalék alatti költségvetési hiány a matolcsysta gazdaságpolitika legfőbb állítása és üzenete. A kormány állítása szerint már tavaly is sikerült három százalék alá szorítani, bár az EU kifogásai szerint ezt kizárólag a szinte teljes magánnyugdíjpénztári vagyon einstandolásával, egy egyszeri állami bevételnek köszönhetően érte el a kormány. Idén viszont még az EU szerint is három százalék alatt maradhat a hiány, ami valóban példa nélküli teljesítmény (bár Brüsszel szerint a kormány tervei így sem teljesülnek, 2,5 helyett 2,75 százalékos deficit lehet). De hogy a felelőtlen gazdálkodást is megszüntették volna, vagy hogy a három százalék alatti költségvetési hiány hosszú távon is fenntartható lenne, arról megoszlanak a vélemények.

Mármint Matolcsy és Orbán szerint fenntartható, mindenki más szerint nem. Az EU például úgy véli, jövőre a tervezett 2,2 százalékossal szemben 4 százalékos hiány várható, az ország eladósodottsága pedig a jelenlegi makropálya alapján hosszú távon nemhogy csökkenne, de a jelenlegi 80 százalék körüli szintről 2020-ra 100 százalékra nőhet.

Az ítélet: Volt egy jó évünk.