Hova visz a mentő? A kiemelt kórházba?

Mi lesz a többi kórházzal

Sokan azt hiszik, hogy a kiemelt intézmények közé be nem került 130 kórház megszűnik. Erről nincs szó, azonban fájdalmas átalakulás vár rájuk. Ezt az kényszeríti ki, hogy jövőre bevezetik az egészségügyben a tervgazdálkodást. A lakók száma és korösszetétele, a népegészségügyi adatok és más mutatók alapján meghatározzák, hány belgyógyászati, sebészeti, szülészeti, ápolási stb. ágy fenntartását fizeti az egészségbiztosító egy-egy régióban. Meghatározzák, hány ágyra van szükség a kiemelt kórházban, a maradékon a régió többi kórházának kell osztoznia.

A jövőben így nem lesz minden városnak olyan kórháza, ahol a négy alapszakma - belgyógyászat, sebészet, szülészet, gyermekgyógyászat - működik, nem fognak mindenhol műtéteket végezni és szüléseket levezetni.

Ezeknek az intézmények egy része alkotja majd a területi kórházak hálózatát. Itt végeznék a rutinszerű belgyógyászati, sebészeti, szülészeti kezeléseket. Másik részük szakkórházként egy-egy területre koncentrálna, például tüdőgyógyászati centrum lenne. A harmadik csoport az idős betegek gondozására-ápolására szakosodna, vagy a betegségek utáni rehabilitációra. Az átalakuló kórházak választhatják azt is, hogy a leépített osztályok helyett járóbeteg-szakrendelést építenek ki.

Ez az átalakulás nem lesz könnyű meccs. Mennyi pénzbe fog kerülni a helyzet visszaállítása, ha kiderül, hogy az átalakulást rosszul tervezték meg? A sárváriak például nemrégiben bejelentették: ha a jövőben valaki azért hal meg a környéken, mert helyben megszüntették az akut ellátást, akkor beperelik az államot. A bírálók szerint az átalakulás sok fölöslegesen kidobott pénzt is jelent. Olyan osztályokat fognak ugyanis megszüntetni, amelyek fejlesztésére és felszerelésére nem is olyan régen milliárdokat költöttek.

Többet kell majd utazni, ha beteg az ember, vagy meg akar látogatni valakit?

Elképzelhető. Lesznek települések, ahol megmarad ugyan a kórház, de például csak idősgondozással foglalkozik. Ha nincs nagy baj, a beteg elvileg a 30 kilométeren belül lévő területi kórházba kerül. A kemoterápiára járóknak ma is ingázniuk kell, a súlyos betegek ezentúl mindenképpen a kiemelt kórházba kerülnek. Megtéríti-e vajon az egészségbiztosító az utazási költségeket? Az OEP most is fizet útiköltséget, de csak indokolt esetben. Ez nem változik.

Utazgatás vár valószínűleg az orvosok és az ápolók egy részére is. A kórházi osztályok megszüntetése miatt többen elvesztik állásukat, és lehet, hogy a szomszéd város területi vagy kiemelt kórházában találnak munkát. Lehet viszont, hogy a hosszú ápolásra szoruló idős hozzátartozó vagy krónikus beteg közelebb kerül, ha a helyi kórházban ápolási osztály jön létre.

Az utazgatással kapcsolatos kifogásokat a reform hívei egy mantraszerűen ismételt jelmondattal utasítják vissza: „jobb, ha az ember otthonától távol meggyógyul, mintha lakóhelyéhez közel meghal”. Azzal is érvelnek, hogy a járóbeteg-ellátás fejlesztésével az embernek nem kell majd feltétlenül kórházban feküdnie; a kisebb betegségek a lakóhelyéhez közelebbi szakrendelésen is kezelhetők lesznek.

Ha baleset ér, mindenképpen a kiemelt kórházba kerülök?

Ez a sérüléstől függ. A kisebb sérüléseket, kéztörést, lábtörést, bordatörést, el tudják látni a legközelebbi területi kórház sürgősségi osztályán is. A súlyos sérültet ma is azonnal a jobban felszerelt megyei kórházba viszik.

Sok településen attól tartanak, hogy az eddigi helyzethez képest rosszabb lesz az ellátás, ha a helyi kórházban megszűnik a sebészet. Lehet, hogy valahol felszámolják az ágyak többségét, de az eddig megismert tervek szerint a megfelelő területi hálózathoz a balesetek sérültjeit ellátó sürgősségi részlegnek meg kell maradnia a kórházban.

Lehet, hogy nem tudok szülni abban a városban, ahol élek?

Elképzelhető, ha helyben megszűnik a szülészet. A kismamák egyébként ma is nagyon megválogatják, hol és kinél szülnek. Ha egy szülészetnek rossz híre van, inkább elmennek egy másik város kórházába.

Tényleg nem mehetek abba a kórházba, amelyikbe akarok?

Tényleg. Illetve: az ember mehet máshová is, csak fizetnie kell érte. A fenti régiós felosztás alapján a betegeknek két területi és egy kiemelt kórházat jelölnek ki lakhelyük környékén, ahol ingyen (illetve a 300 forintos kórházi napidíjért) fekhetnek kórházban. Ez értelemszerűen a speciális betegségek ellátására szakosodott szakkórházakra nem vonatkozik.

Aki nem a kijelölt kórházba megy, annak meg kell fizetnie az ellátás költségének egyharmadát (legfeljebb 100 ezer forintot). Egy normál szülés így 25-30 ezer forintba kerül majd, de ha komplikációk lépnek fel, a díj megközelítheti a 100 ezer forintot is.

Fizetni kell akkor is, ha valaki a kijelölt kórházba megy, de nem az ügyeletes orvossal, hanem saját korábbi kezelőorvosával szeretné kezeltetni magát. Ez az intézkedés elég egyértelműen a szülő nőket érinti, és kérdésessé teszi a szabad orvosválasztás jogát. Igaz ugyanakkor, hogy hasonló korlátozás ma is van, és szabadon elvileg csak háziorvost választhat magának a beteg. Az egyelőre nincs kitalálva, mi lesz azzal, aki állandó lakóhelyétől 150-200 kilométerre tanul vagy dolgozik. Sürgősségi ellátást kaphat bárhol, más esetben azonban utaznia kell.

A vándorlás háttérben a kórházak közötti jelentős színvonalkülönbség mutatkozik. A Nógrád megyeiek közül, például, minden második beteg most is inkább a fővárosban kezelteti magát.

A korlátozás hivatalos magyarázata elég prózai. Tervgazdálkodásról, ágyszámok regionális elosztásáról lévén szó, ettől remélik a kórházi kapacitások ésszerű kihasználását. Azzal is érvelnek, hogy az éjszaka közepén jobb a kipihent és "képben lévő" ügyeletes orvos, mint a telefonon az ágyból kiugrasztott ismerős, akinek aztán ráadásul ügyeleti díjat is kellene fizetni. Van azonban egy másik ok is. Ha valaki egy tőle távoli kórházban szállásoltatja el magát, azért gyakran hálapénzt fizet, ezt viszont az egészségügy reformerei sem nézik jó szemmel.