A Demeter-per: a meggymagos igaz története

„Meggymagos.”  Demeter Bélával majdhogynem úgy összekapcsolódott az állandó jelző, mint Homérosz Odüsszeiájában a phaiák királylány, Nauszikaá nevével a „hókarú”. A meggymagos története egészen a múlt század közepéig nyúlik vissza. Azóta jószerivel mindenki hallott a kertész históriájáról, de csak kevesen ismerik pontosan a történteket. Az egyik városi legenda szerint például ingyen szerezte meg a (kecskeméti, nagykőrösi stb.) konzervgyártól a kidobott meggymagot, amit jó pénzért továbbadott egy gyógyszergyárnak. Egy másik változat szerint tisztességtelen haszonszerzés miatt csukták le, és csak a rendszerváltozás után szabadult. Egyik történet sem stimmel.

Tizennégy malac

Demeter Béla apjának híres rózsakertészete volt Szőregen. 20 hektárnyi, javarészt bérelt földön gazdálkodtak, és az öreg nemcsak a növényekhez értett, hanem az emberekhez is, mert olyan kisugárzása volt. A család sokat dolgozott, de jól is éltek a virágtermesztésből. A Rákosi-rendszer azonban nem nézte jó szemmel a maszek kertész sikereit, ezért kuláklistára tették. Három felnőtt fia (Béla, Károly és József) folytatta a kertészkedést, aminek az lett a vége, hogy mindhármukat letartóztatták.

A szegedi kulákper fővádlottja Demeter Béla volt, aki a korabeli tudósítások szerint régi összeköttetéseit felhasználva, útfenntartó vállalatoknak adott el facsemetéket, amelyeknek legnagyobb részét kistermelőktől vásárolta. Ebbe az üzletbe kapcsolódott be családjából Károly is. A fákat kistermelőktől vették 3 forintért és hatért adták tovább az útfenntartó vállalatoknak. 1951 őszére a két Demeter testvér ezekkel az üzletekkel fejenként 40 ezer forintot keresett. A Dél-Magyarország 1952. július 8-i számában megjegyezte:

Nem rettent vissza Demeter Béla a vesztegetés alkalmazásától sem. Már börtönben volt, amikor az egyik börtönőrnek levele kijuttatásáért 100 forintot ajánlott fel.

A per harmadik vádlottja a harmadik testvér, József volt. A kecsegtető üzlet kedvéért Béla a vádirat szerint semmilyen eszköz felhasználásától sem riadt vissza. Az egyik útfenntartó vállalat vezetőjét arra akarta rávenni, hogy a többi cégnek is ajánlja facsemetéit, és a közvetítő tevékenységért jutalékot ígért. 

A Szegedi Járásbíróság Demeter Bélát üzérkedés miatt 5 év börtönre, tízezer forint pénzbüntetésre és húszezer forint vagyonelkobzásra ítélte. Károly egy év és két hónapi, József egyévi börtönt kapott.

„Szemétből csináltam aranyat”

Az ipari méretű kuláküldözés 1951–1952-ben ért a tetőpontjára. Tóth Judit történész A beszolgáltatás végrehajtásának eszköztára és alkalmazása Pest megyében című tanulmányában (2011) említ egy hihetetlen esetet, amikor sehogy sem tudták rábizonyítani egy volt csendőrre, hogy kulák lett volna, ezért aztán 

A bíróságokkal szembeni kívánalom volt tehát, hogy az állampárti vezetés elvárásaihoz, azaz az MDP parasztpolitikájához igazodó ítéleteket prezentáljanak. Ez egyet jelentett azzal, hogy meghatározott társadalmi csoportból meghatározott számú gyanúsítottnak kellett a vádlottak padjára kerülnie, azaz az osztályhelyzet alapján történő elvszerű válogatás mellett annak számszerűségére is utasításokat adtak.

Demeter Béla két és fél évig ült a szegedi Csillagban, de a raboskodás nem törte meg, legfeljebb annyiban, hogy egy életre elment a kedve a politizálástól. Két fivérének viszont az egész országtól, mert szabadulásuk után Kanadában, illetve az Egyesült Államokban alapítottak kertészeti vállalkozást.

Bélának is mindent elölről kellett kezdenie. Egy igazi „Demeter-csellel” visszaszerezte tulajdonát: az önkényes házbitorlónál egy magasabb rangú kommunista vezetőnek adta el az ingatlanát, aki a birtokszerzésnél érvényesítette nagyobb hatalmát és kiterjedtebb kapcsolatrendszerét. A ház vételárából telket és villát vett Zugligeten, és földet bérelt Budakalászon. A Kecskeméti Konzervgyártól tizenöt mázsányi barackmagot vásárolt, amit megfelelő kezelés után elvetett, és nevelt belőlük facsemetéket. A megközelítőleg ötvenezer csemete árából kiegyenlítette korábbi tartozásait, és stabilizálta anyagi helyzetét.

Először a konzervgyár vezetői nem is értették, mit akar tenni az ipari hulladékkal, és csak a kimondott kérésére határoztak meg felvásárlási árat. Demeterék a negyven mázsa meggymagot átmosták, kiszárították, majd kiválogatták a vetőmagnak használható szemeket, amelyekből facsemeték nevelhetők. A megtisztított magokat az akkori szaporítóanyag-felügyelőségen bevizsgálták és fémzárolták. A fémzárolt magok egy részéből saját maga nevelt alanynövényeket, másik részét a Hermes szövetkezeten keresztül, kilóját negyven forintért értékesítette.

Én a szemétből csináltam aranyat, mások meg az aranyból csináltak szemetet

– kommentálta utóbb az ötletét.

Képbe kerül a kékfényes Szabó

1971 augusztusában egy autó állt meg Demeterék háza előtt, amelyből Szabó László újságíró, a Kékfény című tévémagazin műsorvezetője és Dobos János őrnagy, a műsor állandó szakértője szállt ki. Mivel Demeter Béla, akit riportügyben kerestek, a kertészetben dolgozott, fia, Demeter Dénes fogadta a vendégeket. Jól ment a kertészet, a bevételekből szép családi ház épült. Szabó László közölte, hogy valami csaló építési vállalkozóról csinálnak riportot a Kékfénybe, akiről megtudták, hogy Demeteréket is becsapta. A riporter az otthon lévő fiút a házuk elé állította, hogy ott beszélgessenek:

Szabó László: A Demeter család villáját szintén Horváth Jenő építette magánvállalkozásban.

Demeter Dénes: Felépült, de rengeteg utánajárással, és nem tudni, hogy honnan, milyen anyagból.

Sz. L.: Tudja ön, hogy mennyit fizetett az ön édesapja Horváth Jenőnek? Tehát hogy ez az épület mibe került körülbelül?

D. D.: Olyan 800 ezer körülbelül, mert a kerítést azt külön csinálta, hát, az is egy féléves munka volt.

Sz. L.: Hány szobás a villa?

D. D.: Ötszobás.

Sz. L.: Garázs?

D. D.: Van egy két férőhelyes garázs, és…

Sz. L.: De van is benne kocsi?

D. D.: Van, van...

Sz. L.: Három kocsi van?

D. D.: Kettő.

Sz. L.: De láttam egy harmadikat is. Az?

D. D.: …

Sz. L.: Nem az önöké?

D. D.: De az, de a Moszkvicsot most adjuk el.

Sz. L.: Értem. Mi az édesapjának a foglalkozása?

D. D.: Kertész.

Sz. L.: Csemetefákkal...

D. D.: Díszcserje, cserje.

Sz. L.: Persze. Akárki azért nem tud 800 ezret összekeresni, bármennyit is dolgozik.

D. D.: Hát, az biztos. De megdolgozott érte.

A fiú érezte, hogy a riportert valójában nem az állítólagos csaló, hanem inkább a család anyagi helyzete érdekelte. Szabó még évekkel később is meg volt győződve Demeter bűnösségéről:

Az a haszon, amit ő csinált a meggymaggal kapcsolatban, azt én nem egy szakmai bravúrnak tartom, hanem egy szakmai stiklinek.

Az Ország-Világ című hetilap 1987. július 22-i számában tovább magyarázta a történteket:

A kertész olyan nagykereskedelmi tételeket vett és adott el tetemes haszonnal, amelyeket ilyen mennyiségben – éppen az állam nagykereskedelmi kizárólagossága miatt – a szocialista szektorban csak közületeknek adnak el.

A televízió Kékfény című rendőrségi műsorában 1971. október 7-én, még a vádirat lezárása előtt adták le a riportot. Az ominózus adás után megfagyott Demeterék körül a levegő. Állításuk szerint egy kis fekete autó állandóan követte őket. Két hét múlva a rendőrség házkutatást tartott náluk, és Demeter Bélát üzérkedés gyanújával letartóztatták. Szabó precedensként kezelte az ügyet, és még a fogdában is találkozott a gyanúsítottal, de az interjú inkább hasonlított egy szisztematikus kihallgatáshoz, mint egy tévés beszélgetéshez.

A nyomozás során a rendőrséget leginkább az érdekelte, hol van a meggymagokból összejött pénz, amire a gyanúsított magvasan ezt felelte:

Kérem, menjenek Budakalászra, és megtalálják a földben.”

Hiába tett meg mindent ügyvédje, Berend György, a bíróság üzérkedés bűntette miatt első fokon négy és fél év szigorított börtönbüntetést szabott ki, amit másodfokon három év két hónapra mérsékeltek.

Bizonytalan büntetőjogi fogalmak

Két évtized után ismét a szegedi Csillag lakója lett. Az akkor hatályos Büntető törvénykönyv, az 1961. évi V. törvény 299. §-a úgy rendelkezett, hogy üzérkedést valósít meg az, aki jogosulatlanul kereskedelmi tevékenységet folytat vagy vállalkozást tart fenn, illetőleg áruval gazdaságilag indokolatlan közbenső kereskedést űz, vagy azzal árdrágításra alkalmas módon üzérkedik. Minősítő körülménynek számított, ha az üzérkedést üzletszerűen, netán jelentős mennyiségű vagy értékű árura követték el.

Mai szemmel nézve ez a tényállás több sebből vérzik: hogyan lehetséges ugyanazt a körülményt, ami alapesetben szükségképpeni, a súlyosabb minősítés elemeként is értékelni? Vagy: mit ért a törvény „gazdaságilag indokolatlan közbenső kereskedésnek”, amit ráadásul csak „űzni” lehet? Aztán ott van a „jelentős mennyiség”, amiről tényleg nem tudni, mihez képest. Például meggymag esetén.

A bizonytalan büntetőjogi fogalmak kapóra jöttek a Kádár-rendszernek, amely 1971–72-ben – főként szovjet nyomásra – fokozatosan kezdett kihátrálni a gazdasági reformok mögül. A keményvonalas politikusok elérték, hogy Nyers Rezsőt, akinek a neve az MSZMP Politikai Bizottságának tagjaként összeforrt az új gazdasági mechanizmus fogalmával, leváltották.

A politikus Zolnay Pál „Törjünk fel egy meggymagot” című dokumentumfilmjében (1995) elismerte, hogy a reform bukásával egyidejűleg a leleményes maszekokból néhány nap alatt bűnözők, üzérkedők lettek. Az üzérkedés vádjával indított perekről megjegyezte:

Ezek mind-mind arra irányultak, hogy a piaci szabadságot korlátozni kell, és az akkori gondolkodás szerint erkölcstelen jövedelmeket pedig részben meg kell gátolni, részben büntetni kell, ha már egyszer ezek létrejöttek.

Demeter Béla mindamellett azért kerülhetett a hatóságok látóterébe, mert kezük ügyébe került régi aktája, amelyből kiderült, hogy korábban már elítélték üzérkedésért. A fia, Dénes szerint

igyekeztek példát statuálni, tehát megállítani, meghúzni egy határt, egy jövedelmezőségi határt, hogy ettől ne tovább. Tehát nehogy az embereknek eszébe jusson, hogy most már aztán itt a kapitalizmus, és most már aztán el lehet engedni a gyeplőt.

Epilógus

Második börtönbüntetéséből két év és nyolc hónapot töltött ki. Cukorbetegen újra nekifeszült, ki tudja, hányadszor, hogy felvirágoztassa a családi vállalkozást. Erőfeszítéseit ismét siker koronázta. A bíróság 1980 novemberében mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól. A rendszerváltozás után perújrafelvételt is szeretett volna elérni, de igyekezete nem járt sikerrel. Nyolcvanéves korában, 1997-ben hunyt el, és budakalászi faiskolája területén temették el abba a földbe, amelynek egész életét szentelte.