Ezt a falat nekem kell átütni

A 2006. őszén, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök őszödi beszédének kiszivárogtatása után kitört tüntetés-, és zavargássorozat során elkövetett rendőri túlkapásokról szóló cikksorozatunk előző részeiben a Kruchina fivérek, Ángel Mendoza, Török Imre, Dávid Ferenc, Nagy László és Fábián Gábor esetét ismertettük. A Kruchina fiúkat és Ángel Mendozát a túlkapások nyomán indult bírósági eljárásokon is végigkísértük, és beszámoltunk arról is, hogy a Klub Rádió megrágalmazta, egy ügyész pedig megfenyegette őket. A teljes cikksorozatot az Index "Rendőri túlkapások" című dossziéjában olvashatják. Ezúttal Révész Máriusz esetéről lesz szó.

"Nekem az az egész nap hiányzik. Azt mondják, most már nem is fog visszajönni. Homályosan emlékszem, hogy délelőtt a Kőbányai Önkormányzat rendezvényén kint voltam, de abból is csak foszlányok vannak. Az összes többit, ami 2006. október 23-án történt velem, már csak utólag, mások elmeséléséből tudom rekonstruálni." - mondja Révész, aki családostul, feleségével és két kisgyerekével indult a Fidesz nagygyűlésére. Az Örs vezér térig autóval mentek, onnan metróval az Astoriához. A megemlékezés után együtt, gyalog indultak haza.

Már majdnem a Blaha Lujza téren voltak, amikor a baloldali utcákból többen könnygáztól kicsípett szemmel a Rákóczi útra szaladtak, és azt mondták, hogy a Dohány utcát lovasrendőrök pásztázzák. Révészék továbbmentek, és már valahol a Blaha Lujza tér és a Keleti pályaudvar között jártak, amikor Révészt felhívta az édesanyja, hogy a Síp utcánál a rohamrendőrök figyelmeztetés nélkül elkezdték könnygázzal lőni a Fidesz nagygyűlésről távozókat a Rákóczi úton.

"Nyugdíjas édesanyám volt gimnáziumi osztálytársaival beszélgetett, amikor elkezdtek rájuk hullani a könnygázgránátok. Elmondása szerint ott semmilyen atrocitás, rendzavarás nem történt a lövöldözés előtt. 67 éves édesapámat majdnem fejbe találta egy gránát. Hát édesanyámban is fellobbant a kuruc vér. Az Uránia Színházig volt hajlandó hátrálni."

Révész ekkor hazaküldte a feleségét a gyerekekkel, és visszafordult, hogy a szülei segítségére siessen. Nem emlékszik rá, de többen megállították: nekik azt mondta, hogy beszélni akar a rendőrökkel, ne oszlassanak, "hiszen ez egy engedélyezett Fidesz rendezvény volt". A rendőrök nem voltak kint a Rákóczi úton, a Síp utcából lőtték kifelé a könnygázgránátokat. Szemtanúk szerint Révész elővette a képviselői igazolványát, odament hozzájuk, és egyedül bement a rendőrsorfal mögé. Ott néhány percig beszéltek vele, aztán leütötték, és még a földön is agyba-főbe verték.

"Szemtanúk szerint nem ütöttek le egyből, előtte beszéltünk egy ideig. Nyilvánvaló, hogy pontosan tudták, hogy ki vagyok." A rendőrök nyugodtan gondolhatták, hogy nincs szemtanúja a verésnek, mert három-négy sor rohamrendőr mögött történt, ezért a Rákóczi útról nem láthatta senki. Viszont a Síp utcával szemközti ház legfelső emeletéről egy nyolcgyerekes család végignézte az incidenst, és egy a házban lakó angol férfi az ő negyedik emeleti lakásukból videóra is vette a történteket. „Nem ismertek fel, de amíg kórházban voltam, addig az öcsém és Weeber Tibor, a kőbányai Fidesz elnöke, aki ebben a házban nőtt fel, megtalálta a szemtanúkat és a videófelvételt."

A szemtanúk és a videofelvétel tanúsága szerint a verés után egy rendőr hátrakísérte Révészt - ekkor készültek azok a magyar sajtót bejárt fényképek, amelyeken a képviselő véres fejjel kóvályog egy könyvesbolt előtt. Ezeket a fényképeket először a tv2 mutatta be, Révész később rajtuk keresztül jutott el a fotóshoz, aki szintén külföldi, és nem is tudta hogy kit kapott lencsevégre.

A rendőrök nem emlékeznek semmire

Révész Máriusz megverésének ügyében a Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálódik. A nyomozás során eddig bebizonyosodott, hogy a rendőrök a Síp utcánál a könnygáz bevetése előtt nem szólítottak fel senkit távozásra, sőt azt is beismerték, hogy nem is volt ott hangos figyelmeztetésre alkalmas eszközük. Figyelmeztetés nélkül kezdték el lőni a békésen oszló tömeget: ez Révész szerint nagyon fontos momentum, mert "ha a szüleimnek azt mondják, hogy hagyják el a terepet, ők elmentek volna". Így ő sem követett el szabálysértést, amikor odament a rendőrökkel beszélni.

Az akkor és ott jelenlévő rendőrök természetesen nem emlékeznek semmire, nem látták a verést, senki nem tett értékelhető vallomást a nyomozás során. "Az ügyészség nagyon pontosan látja, hogy az én esetemben is legalább nyolcvan-száz rendőr tudja, mi történt. De a rendőrök összezártak. Cserni bíró megállapítása, hogy a rendőrök hamisan tanúznak és falaznak, az én esetemben is teljesen világos és egyértelmű."

Révész ma már úgy véli, hogy igazából nem is az a legnagyobb szégyen, ami 2006. október 23-án, hanem ami azóta, az elmúlt másfél évben történt. "Ez a magyar demokrácia, az igazságszolgáltatás, a rendőrség szégyene".

A videófelvétel alapján sikerült azonosítani egy rendőrt, aki Révész mögött állt, amikor megverték. Az illető azért volt azonosítható, mert társaival ellentétben rövidujjas felszerelésben dolgozott aznap. Az ő személyazonosságának megállapítása sem ment simán. Az ügyészség bekérte az össszes tévéfelvételt aznapról, és megnézték, másutt hol tűnik fel a rövidujjas rendőr. Egy másik, semleges helyszínen jelen lévő kollégája árulta el végül, hogy kiről van szó, a Síp utcánál senki nem mondta volna el.

Egy másik érintett rendőrt úgy azonosítottak, hogy jelentést írt az esetről, miszerint "Révész Máriusz képviselőt hátrakísérte". Révészt ugyanis nem vették őrizetbe, egyszerűen otthagyták az utcán a verés után. Ezután a Dohány utcában kóválygott, és két biztonsági őr szedte össze, elmondásuk szerint alig tudott már járni. Mentőt hívtak hozzá, de mivel a kordonon belül volt, a mentők nem tudtak bejutni. Ekkor a civilek leállítottak egy rendőrautót, és az vitte ki Révészt a mentőig.

"Azért bosszantó a történetnek ez a része, mert Bene László a parlamenti bizottság meghallgatásán azt állította, hogy hozzám a rendőrök hívtak orvosokat. Tényszerűen ez nem igaz. Megvannak a felvételek, amikor a Mentőszolgálatnál a biztonsági őrök bejelentkeztek. Ráadásul nem is egyszer, hanem többször is telefonáltak, hogy jöjjön már a mentő. Tehát Bene főkapitány hazudott a parlamenti bizottság előtt."

Révész szerint politikai megrendelésre történt

Révész nem csak az őt megverő közrendőröket, hanem a teljes akkori rendőri vezetést - Gergényi Péter országos, és Bene László budapesti rendőrfőkapitányt - is feljelentette, mert úgy gondolja, hogy az ügynek tartozik annyival, hogy megpróbálja tisztázni, mi is történt 2006. október 23-án. "Ha rám nem irányulna ekkora közfigyelem, nem jutottunk volna el idáig. Ezt a közfigyelmet felhasználva az a feladatom, hogy ezt a falazást, ezt a hallgatást... ezt a falat nekem kell átütni."

A képviselő nem a brutális rendőrökre haragszik elsősorban. Sőt, bizonyos mértékben meg is érti őket, hiszen "a szeptemberi események után fel voltak ajzva, egész nap nem váltották le őket, rossz idegállapotban voltak, a tömeghatás rájuk is érvényes volt." Révész szerint a felelősök azok, akik beletereltették a Fidesz megemlékezés résztvevői közé azokat, akikkel a rendőrök a nap folyamán már többször összecsaptak. A legfőbb felelősnek azonban azt tartja, aki levette a rendőrökről az azonosító jelet, mert ezzel olyan biztatást adott ezeknek az embereknek, hogy itt most mindent szabad. "Akik ezt a döntést hozták, pontosan tudták mi fog történni." Szilárd meggyőződése, hogy az egész történet leglényegesebb pontja az, hogy milyen felhatalmazás alapján, és ki döntött ebben a kérdésben.

"Egy tisztességes rendőri vezetés mellett, ha a rendőrök azonosíthatóak, akkor nem szabadultak volna el így az indulatok." - mondja. Sőt, úgy véli, hogy politikai támogatás nélkül sem az országos, sem a budapesti főkapitány nem merte volna ezt megtenni. "A rendőrkapitányok nyilvánvalóan, egyértelműen törvényellenes módon cselekedtek, több ezer rendőrt törvénysértő módon vezényeltek az utcára, és a politika utólag is kiállt mellettük - megvédték, sőt ki is tüntették őket."

A képviselőnek határozott véleménye van a tévészékház ostromáról is, amikor az addig békés tüntetéssorozat erőszakossá vált: ha meg akarták volna védeni, meg tudták volna védeni a rendőrök a tévészékház leeresztett vasrácsú ajtaját. De a Rebiszt, bár kérte, nem engedték oda, és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök több helyütt lenyilatkozta, hogy végig egyeztetett a rendőrséggel aznap este, sőt utasította is őket.

Révész szerint logikailag egyértelmű, hogy mi történt akkor. "A tévészékházat egyszerűen átadták a randalírozóknak. A tévészékházat védő rendőrök maroknyi csapatát, köztük nőket, odadobták áldozatul, és meg se kísérelték megvédeni a vízágyúban rekedt két szerencsétlent, miközben nagy létszámban várakoztak rendőrök a közelben. Igen jól jött az MSZP-nek, hogy sikerült az őszödi beszédet felülírni. Ha az uralja a közbeszédet október 1-ig, akkor az önkormányzati választáson Budapesttől Szegeden át Pécsig mindent elvesztettek volna a kormánypártok. És Gyurcsány Ferenc ma nem lenne miniszterelnök."

Révész Máriusz ügyében az ügyészségnek 2008. október 23-ig kell vádat emelnie. A képviselő úgy érzi, az ügyészség tisztességes munkát végez, gondosan jár el a nyomozás során. A legfontosabb eredménynek nem azt tartaná, ha "azokat a szerencsétlen, balfék rendőröket megtalálnák, akik pechükre éppen engem vertek fejbe", hanem hogy "ezt az egész agresszív, bűnpártoló rendszert felborítsuk". Vagyis arra számít, hogy az ő ügyében is ki fog derülni: a rendőrség folyamatosan megszegte a saját belső szabályait, és ezt a rendőri vezetés politikai megrendelésre tette lehetővé.

A kormánypárti képviselők röhögtek

Méghozzá nem csak az utcákon, de az ügyészségi nyomozás során is: a Révész "hátrakíséréséről" készült rendőri jelentést sokáig nem akarták kiadni az ügyészségnek, és belső vizsgálatot sem indítottak miatta, noha az kötelező lett volna. Viszont egy telefonos bejelentést, mely szerint a képviselőt nem is rendőrök, hanem árpádsávos zászlós tüntetők verték meg, többször is átküldtek az ügyészségre. Az ügyészséget a rendőrség vezetői úgy tájékoztatták, hogy Révészt kihallgatták a kórházban, amit a kórház orvosai cáfoltak. Újságíróknak pedig olyan információkat szivárogtatott a rendőrség, hogy a képviselő csontrészeg volt az incidens idején.

"Ha velem szemben így jár el a rendőrség, akkor mi lehet azokkal, akikre nem irányul ekkora közfigyelem? Az én ügyem kapcsán az is ki fog derülni, hogy a rendőrök teljes összetartásban, tömegesen követtek el bűnpártolást, hamis tanúzást, ami egyébként már más ügyekben is kiderült. Szerintem ennek a hozadéka sokkal több annál, mint hogy leültessék, kirúgják, pénzbírsággal sújtsák azt, aki eltörte a lapockámat. Nem ezért csinálom."

Révész fejét két helyen kellett összevarrni a Honvéd Kórházban, a hátán tucatnyi ütésnyom volt, és lapockája tört. A kórházból már másnap, az orvosi tiltás ellenére bement a parlamentbe - de ott csalódnia kellett, "a kormánypárti képviselők csak hangosan röhögtek". Kuncze Gábor "Révész Mártíriusznak" nevezte bekötözve megjelenő képviselőtársát.

Később az illetékes országgyűlési bizottság még tiltakozni se volt hajlandó a képviselő bántalmazása miatt. Révész számára külön emlékezetes, hogy a kormánypárti képviselők mellett Dávid Ibolya is a tiltakozás ellen szavazott. Egyetlen kormánypárti képviselő fejezte ki együttérzését, Bőhm András, aki elfogadhatatlannak nevezte a történteket.

Keresztes Imre ügyész, a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője - aki a Kruchina fiúkat és Ángel Mendozát fenyegető ügyész ügyében a tanúk meghallgatása és a hangfelvétel vizsgálata nélkül utasította el a feljelentéseket - az Index megkeresésére azt mondta, Révész Máriusz ügyében az már kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a képviselő rendőri bántalmazás sértettje.

Tettesük még nincs, de két gyanúsítottjuk már van az ügyben: egy közrendőrt bűnsegédlettel, egy tisztet bűnpártolással gyanúsítanak. A közrendőr közvetlen közelről láthatta a verést, és a tiszt volt az, aki kikísérte és az utcán magára hagyta a vérző fejű, félig öntudatlan országgyűlési képviselőt.