Nem elég tömeggyilkosnak látszani

A védők sara?

Hogy mégis félre ment a nyomozás, abban Zsombok György szerint nagy felelőssége van Kaiser és Hajdú védőinek is. "Az ügyvédek és a gyanúsítottak tudják, hogy mekkora energiákat fektettünk abba, hogy szólaljanak meg, tegyenek vallomást, adjanak nekünk munkát, hogy amit mondanak, azt bizonyítsuk be. De a rendőri szakban egyáltalán nem voltak erre hajlandóak" - mondja Zsombok. Kaiserék a kisebb rablásokat is csak a bíróságon ismerték el, írásban, egyetlen mondattal, hogy minden, amit a rendőrség feltárt, az úgy történt, kivéve a móri ügyet, magyarázza Zsombok.

"Hajdút nem is engedték megszólalni a védők, Kaiser egyszer-egyszer elragadtatta magát, és a bíró előtt - előttünk nem - mondott másfél-két mondatot egymás után, de semmi többet. A védelemnek ugyanis az volt a taktikája, hogy bedugózza az embereit. A rendőrség álláspontja szerint tehát Kaiserék nem nyújtottak be érdemi védekezést.

A jogerősen tényleges életfogytig tartó fegyházra ítélt Kaiser Ede ügyvédje, Dezső Antal szerint "felháborító, hogy a rendőrök elkövetnek egy ilyen hibát, aztán arról beszélnek, hogy a gyanúsítottnak kellett volna megvédenie magát". Az, hogy Kaiser nem tett vallomást, "egyszerűen nem igaz, nyolc oldalas vallomást tett a rendőrségen".

Amikor őrizetbe vették az első héten, hosszú oldalakon elmondta, hogy mire emlékszik vissza. Az ügyészi kihallgatáson - ami még ugyancsak a nyomozati szak - szintén hosszú vallomást tett. A rendőröknek valószínűleg az lett volna a vallomás, ha Kaiser beismeri a móri bűncselekményt. A gyanúsítottnak alapvető joga, hogy nem köteles vallomást tenni, hangsúlyozza az ügyvéd.

A hozzátartozók és a gyanúsítottak hallgatásáról Hajdú László ügyvédje, Kamarás Géza így vélekedik: "A büntetőeljárás nem arról szól, hogy a meggyanúsított bizonygatja, nem ő volt. A rendőröknek kell bebizonyítani, hogy ő volt. A gyanúsítottnak szíve joga a hallgatás." Kamarás szerint Hajdú is kezdettől fogva elmondott Mórról mindent, amit tudott: nem ő volt ott, nem ő követte el, nincs semmilyen információja a móri bűncselekményről.

Kamarás szerint az sem kirívó eset, hogy a gyanúsított hozzátartozója nem tesz vallomást a nyomozóhatóság előtt, hiszen a hozzátartozók elég gyakran szoktak élni mentességi jogukkal. Hajdú ügyvédje szerint onnantól kezdve, hogy a Kaiser–Hajdú-páros előtérbe került, a nyomozás arra irányult, hogy erre a két emberre mindenképp rábizonyítsák, hogy ők öltek Móron. Ezzel összhangban állítja Kaiser Ede ügyvédje, hogy a nyomozóhatóság egyértelműen úgy szelektálta a bizonyítékokat, hogy a terhelő bizonyítékokra koncentráltak, azokat emelték ki.

Kaiser telefonjára például éppen a rablás idején érkezett hívás. Erre egyébként Kaiser nem emlékezett, így nem is hivatkozott rá, hogy alibit igazoljon magának. Ő és ügyvédje csak akkor szerzett hivatalosan tudomást a hívásról, amikor az iratismertetésnél találkoztak a teljes híváslistával. A hallgatag rendőrség csak másfél évvel később kereste meg a Kaisert hívó férfit, aki ekkor már nem emlékezett, miről beszélgettek. A vád mindezt elintézte azzal, hogy Kaiser ismerőse akár a telefon rögzítőjére is beszélhetett.

"Ha valaki nem figyelmesen olvasta el az iratot - mert hatalmas aktatömegről, legalább, 30 ezer oldalról van szó -, könnyen összeállhatott benne egy kerek, de hamis kép. Akár a bíró védelmében is mondom, hogy amit letettek az asztalára a vád oldaláról, abból össze lehetett állítani egy szabályos, logikus, törvényes képet. Én azt hiányolom, hogy amiket felsorakoztattam Kaiser Ede mellett, azok nem kerültek bele ugyanúgy a mérleg serpenyőjébe. Ráadásul nem kaptunk rá logikus magyarázatot, hogy miért" - idézi fel az elsőrendű vádlott védője az ítélet hiányosságait.

Benyugtatózott tanú

A bíróságon több tanú is azt vallotta, hogy a rendőrök megpróbálták befolyásolni. Felhasználták például Kiaser egyik barátjának - és több bűncselekményben társának - egy mondatát, amit a férfi a bíróságon visszavont. A tárgyaláson többször is arra hivatkozott, hogy a nyomozók zaklatták, és a móri bűncselekménnyel akarták összefüggésbe hozni, megfenyegették, megzsarolták és benyugtatózták, ezért beszélt a nyomozáskor összevissza.

Hasonlóan nyilatkozott a tárgyaláson Gy. Gábor. Ő annak a csepeli lányak a testvére, akivel Kaiser a rablás idején járt. Az előzetesben lévő férfit arra próbálták rávenni, hogy vonassa vissza húgával Kaisernek alibit igazoló vallomását. Ennek érdekében, mondta el Gy. Gábor, különböző kedvezményeket ajánlottak fel neki.

A rendőrök jelezték azt is, hogy ha nem hajlandó az együttműködésre, akkor máshogy is tudnak viselkedni vele, "idegállapota jelentősen megváltozhat". Miután elutasította az ajánlatot, sokszor szállították egyik helyről a másikra, leveleit visszatartották, sőt azt is vallotta a bíróságon, hogy ismeretlenek megrongálták a szülei autóját, amikor nála voltak látogatóban.

Az pedig a védőbeszédből derül ki, hogy a Kaisert mentő vallomása mellett kitartó volt barátnőt, Gy. Anitát a rendőrség közreműködésével előbb a gimnázium nappali, majd levelező tagozatából is elküldték. Hajdúnak pedig egy közeli rokonát próbálták vallomásra bírni azzal, hogy rendre a munkahelyén hallgatták ki, ha állást cserélt, ott is megjelentek a nyomozók, és nem titkolták, milyen ügyben járnak.

A nyomozókat az sem zökkentette ki, hogy sem Kaiser, sem Hajdú ujj-, láb-, tenyér- vagy DNS-nyoma nem egyezett a helyszínen rögzítettekkel. Mert hiába járták össze a bankot az áldozatoknak segíteni próbáló mentősök, mégis sikerült nyomokat rögzíteni. Ezeket a nyomozást végzők kiküldték például a szomszédos országokba, hogy vessék egybe a kinti nyilvántartásokkal. Mikor Kaiserék előkerültek, és az ő nyomaik nem egyeztek a rögzítettekkel, a rendőrök azzal álltak elő, hogy minden bizonnyal egy korábbi ügyfél hagyta ott a nyomokat.

Az ügyészség hallgat

"Kaiser Edére vonatkozóan megszűnt az ártatlanság vélelme. Kaiser Ede bűnösségét megkérdőjelezni jogállamban nem illik. Ettől függetlenül lehet." Mindezt Borbély Zoltán, a Legfőbb Ügyészség szóvivője nyilatkozta 2006. június 23-án, miután Kaiser ügyében jogerős ítéletet hirdetett a bíróság, Hajdú esetében pedig új eljárás kezdődött. Erre azért volt szükség, mert az első eljárásban Hajdút végül csak a Móron használt fegyverek beszerzésével gyanúsították meg, az új eljárásban már az lett volna a tét, hogy ő lőtt-e. Borbély ekkor azt mondta, hogy nemcsak tanúbizonyítás, hanem okirat, sőt tárgyi bizonyítási eszköz is rendelkezésükre áll arra, hogy Hajdú lőtt Móron. A nyomozás ügyészségi felügyelet alatt folyt.

A februári fordulat óta az ügyészség nem igazán beszédes. Pedig Herényi Károly még a parlamentben is interpretálta a legfőbb ügyészt. Azt firtatta, hogy ki hibázott a móri nyomozásban. Konkrét választ nem kapott, mivel folyamatban lévő ügyről van szó. Herényi a választ nem fogadta el, a parlament többsége azonban igen.

Ugyanakkor az a nyomozási eljárást és az igazságszolgáltatást összekötő Legfőbb Ügyészség felelősségét mutatja, hogy saját, most kiadott statisztikája szerint a váderedményesség 96 százalék feletti. Azaz az ügyészek által összeállított vádiratokat ilyen arányban hagyja jóvá a bíróság. Simán bekerült például az elsőfokú ítéletbe a vádirat azon része, amely szerint Kaiser többször is járt Móron a rablást közvetlenül megelőző időszakban, hogy előkészítse a rablást. Erre semmiféle bizonyíték nem utalt, sem szemtanú, sem a mobiltelefon cellainfromációja, legfeljebb Kiglics vallomásában van egy olyan feltételezés, miszerint Kaiser minden rablását gondosan előkészítette, biztosan így tett Mórral is.

Varga Zoltán, a nehéz ügyek bírája

A a rendőrséghez és az ügyészséghez hasonlóan a bíróság sem vette a nyakába a móri fiaskót, sőt egyelőre egyik egyik szervezetben sem folyik belső vizsgálat, legalábbis kifelé ezt kommunikálják. A Legfelsőbb Bíróság elnöke, Lomnici Zoltán korábban azt mondta, hogy a bírók hozott anyagból dolgoznak, és az eljárásban benne van a tévedés lehetősége is.

A főbíró múlt héten Az Este című műsorban a következtetések gyors levonásától is óvott, hiszen - ahogyan hallotta - még a négyelkövetős rablás is elképzelhető. Ebbe a gondolatmenetbe elvileg az is beleférne, hogy a két új gyanúsított mellett a két régebbi is ott lehetett. Csakhogy a rendőrök határozottan kizárják, hogy Kaiser és Hajdú is ott lehetett, mert semmilyen nyomot nem találtak arra, hogy közük volt W. Róberthez és N. Lászlóhoz. Márpedig Kaiser kapcsolatait több mint két évig nyomozták.

A móri ügyet első fokon az a Varga Zoltán tárgyalta, aki a legbrutálisabb bűncselekmények elbírálójaként vált ismertté, ő ítélte el, például, Magda Marinkót, de ő viszio a brókerügyet is. Lényegében természetesnek volt, hogy ő kapja Mórt. Hatalmas tapasztalatai ellenére a bíró a 300 oldalas ítéletben és indoklásában nem módosítja lényegesen a vádiratot, kimondja Kaiser bűnösségét. Jelzi azt is, hogy Hajdú részvételéről érdemben nem tudott dönteni, mert őt az első vádiratban csak a fegyverek beszerzésével vádolják.

Varga elfogadja, például, hogy azért nem maradtak ujj- vagy DNS-nyomok Kaiseréktől a bankfiókban, mert azok a sérültek mentése közben megsemmisültek, vagy egyszerűen kifújta a nyomokat a huzat. Nagyvonalúan kezeli a szemtanúk ellentmondásos Kaiser-felismerő vallomását is, leginkább abban a részben, hogy kivétel nélkül magas férfiről beszélnek. Kaiser 178 centi.

Dezső Antal szerint a mai bírói gyakorlat sokkal nagyobb súlyt ad a vád oldalán lévő, azaz a terhelő bizonyítékoknak. Eleve a hatályos eljárási törvény szerint a vádiratszerkesztés nem is kell, hogy kiterjedjen a mentő körülményekre. Részben tehát a rendszer is magában hordozhatja azokat a hibákat, amik miatt a móri ügy tévedéseit nem lehetett kiküszöbölni.

"Sőt igazából nagyon könnyen egymásra tudnak épülni. Mondjuk, ha a nyomozás során nem teljes körűen gyűjtik egybe a bizonyítékokat, akkor nincs benne az anyagban a mentő körülmény, ami esetleg a gyanúsított, a vádlott javára billentené a mérleg nyelvét. Miután egy ilyen, csak a vád bizonyítékait tartalmazó anyag kerül át a bíróságra, a bíró majdhogynem joggal mondhatja, hogy hozott anyagból dolgozik" - vélekedik Dezső Antal.

A másodfokú bíróságnak megint csak meg van kötve a keze. Hiszen azt kell vizsgálnia, hogy az első fokon megállapított tényállás megalapozott volt-e, egy adott tényállás pedig akkor megalapozott, ha törvényes és logikai hibáktól mentes. "És az ítélet ad abszurdum törvényes és logikai hibáktól mentes lehet azon bizonyítékrendszer alapján is, amibe a mentő körülmények nem kerültek bele. Tehát lehet kerek a történet, még ha utána találják is meg az igazi tettest." Kasier esetében viszont igenis voltak olyan bizonyítékok, amik kétségessé tették a vádat, hangoztatja Dezső Antal.

"Nem feltétlenül érvényesült az a büntetőeljárásjogi alapelv, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt, a terhelt terhére értékelni nem lehet. Nemcsak arról van most szó, hogy meglett az igazi tettes, és ez most új helyzet. Én végig vitattam Kaiser bűnösségének megállapíthatóságát, és nem az alapján, hogy tudtam, megvan az igazi tettes, hanem az alapján, ami az anyagban benne van."

Mindenesetre a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a következőképpen minősítette az elsőfokú döntést: az igen nagy számú bizonyítékok helyes és okszerű mérlegelése alapján a tényállás megalapozott, a Fővárosi Bíróság az indoklási kötelezettségét a kisebb körű kiegészítés mellett kiemelkedő színvonalon teljesítette. Kaiserrel szemben a bizonyítékok olyan zárt okozati láncolatot képeznek, amelyek a büntetőjogi felelősségét megalapozzák. Továbbá maradéktalanul biztosította a vádlottak védekezési jogát, és ugyanilyen mértékben és súllyal helyt adott a védelem bizonyítási indítványainak.

Kivégzés a Hungária körúton

Nem fogadható el az a magyarázat a móri ügy felderítési nehézségeire, hogy bárki hozott anyagból dolgozott, nyilatkozta lapunknak az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője, Finszter Géza kandidátus. A kriminológus emlékeztetett arra, hogy a rendőrség felett az ügyészség gyakorol kontrollt, az ügy uraként a kijelölt ügyész nyomoz vagy nyomoztat. A feltárt dokumentumok nyomán kialakult belső ügyészi meggyőződésre épül a vád, ami az összegyűjtött bizonyítékokat a bíróság elé tárja.

És itt van egy másik lényeges pont. Az új eljárásjogi törvénnyel felértékelődött a tárgyalás szerepe. Azaz nem pusztán arról szól, hogy a bíró egyszerűen felmondja a nyomozás során összegyűjött és az ügyészség által benyújtott anyagot. A nyomozás ugyanis csak az igazságszolgáltatás előkészítése, a döntést a bírónak kell meghoznia a tárgyaláson elvégzett bizonyítással. A bizonyításhoz hozzátartozik az egyes bizonyítékok hitelének a gondos elemzése és a védelem jogának maradéktalan érvényesítése is.

Ehhez képest tavaly az ügyészség váderedményessége, mint már említettük, 96,8 százalékos volt. Emögött Finszter szerint az is meghúzódhat, hogy a tárgyalásnak az imént említett kontrollszerepe nem érvényesül elég hatékonyan. A régi modell óriási hátránya, hogy a védelmet nem tekinti az igazságszolgáltatás egyik nélkülözhetetlen funkciójának, ami pedig fontos lenne az igazság megállapításához. Persze az is felmerül, hogy maguk a védőként eljáró ügyvédek sem emelkednek mindig a szakmának erre a megkívánt magaslatára.

Jogi szakmai vita tárgya, hogy el lehet-e valakit ítélni - akár tényeleges életfogytiglani büntetésre - kizárólag közvetett bizonyítékok alapján. Jelenleg kisebbségben van az a vélemény, hogy nem. A többség szerint ugyanis előfordulhat, hogy nem kerülnek elő közvetlen bizonyítékok, például a gyilkos fegyver vagy ujjlenyomatok, mégis, a közvetett bizonyítékok is alkothatnak olyan zárt, kikezdhetetlen logikai egységet, amelyek kellően megalapozzák a bírói döntést.

Csakhogy ehhez az kell, hogy minden előkerült bizonyíték illesztkedjen ebbe a logikai láncba. Finszter szerint Mórnál ez nem áll meg. Több dolog volt ugyanis, ami gyengítette volna a koncepciót, ha az eljárásban egész egyszerűen nem zárták volna ki őket. Finszter úgy látja, hogy a móri ügyet olyan alapossággal kellene feldolgozniuk a magyar bűnüldöző és igazságszolgáltató szerveknek, mint egy repülőbalesetet.

Általános tapasztalatként már most is leszűrhető, hogy a nyomozás alatt tiszteletben kell tartani azokat a korlátokat, amelyek a gyanúsítottakat - illetve a hibák elkövetésétől a rendőröket is - védik. "Érdekes megfigyelni, hogy ha eredményes nyomozások követik egymást, akkor a rendőrök hajlamosak elfelejtkezni ezekről garanciákról, sőt az eredményes eljárás felesleges akadályainak tartják őket. Az eredményességnek és a törvényességnek együtt kell érvényesülnie."

Finszter bírálataiból kijutott a rendőrség irányítóinak is. Bosszantó látni, mondta a kriminológus, hogy hiába vannak százéves szabályai a bűnüldözésnek a mórihoz hasonló esetekre, hiába utaztak százmilliókért hazai szakemberek és vezetők azért, hogy lássák, más országokban miként működik egy azonnali riasztásra kész rendszer, hol kell például zárást tartani, mindez kevéssé működött. És nem lesz vidám az ember attól sem, ha látja, mennyi felesleges energiát vesz el a nagy, átfogó koncepciók elkészítése, amelyet aztán a politikai vezetés kidob, és újat rendel, miközben a részletekre nem jut figyelem.

A rendőrség folytonos átszervezés alatt áll, az átgondolatlanság rengeteg kiváló szakembert űzött el a szakmából, akik hiányoznak most, a szervezet pedig lassan elvesztheti identítását. Félre kellene tenni végre a sehova sem vezető ostobaságokat, a névtáblák folyamatos átszerelése helyett pedig inkább azon kellene dolgozni, hogyan lehetne kialakítani például öt olyan bázist, ahonnan a kiváló szakemberek a legkorszerrűbb felszereléssel, szükség esetén 15 perc alatt az ország bármely pontját el tudják érni.

Mór esetében külön balszerencse volt, hogy a kormányváltás kellős közepén indult meg a nyomozás, gyors sikert akart a leköszönő, majd az új politikai és rendőrségi vezetés is. Finszter emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy a hetvenes években is volt egy, a közvéleményt akkor legalább annyira sokkoló úgy, mint öt éve a móri. Egy Hungária körúti OTP-fiók két alkalmazottját végezte ki tarkólövéssel egy rabló.

A közvélemény ekkor előbb a nyomozók tehetetlenségén háborgott, majd annak a gyanújának is hangot adott, hogy meglehet, rendőrök követték el a mészárlást, és őket védik. Végül valóban elfogtak egy rendőrtisztet, akinek volt egy engedély nélkül tartott fegyvere. Kifejezetten gyanússá tett az exrendőrt, hogy a fegyvert a Dunába dobta. Végül az volt a szerencséje, hogy kihalászták a vízbe dobott fegyverét, és a bevizsgálás kiderítette, hogy nem azt használták a Hungária körúton. Ezután a nyomozók - érthetően - jtették ezt a szálat, a férfit még a vádemelés előtt kiengedték. Az igazi gyilkos végül nem lett meg, de nem is ítéltek el ártatlanul senkit helyette.

A hátrahagyott 21 millió és egy fenyegető levél

Ha kézre is kerültek a valódi mészárosok, nem zárult le megnyugtatóan egy másik kérdés. Valójában miért mészároltak Móron? Varga Zoltán az elsőfokú ítéletben azt írja: "Kétségtelen tény, hogy a legalapvetőbb kérdést, hogy adott esetben klasszikus értelemben vett bankrablás trötént-e vagy sem, nem lehetett tisztázni." Ahogyan azt sem, vajon miért lőtték szét a számítógépes rendszert.

A bank pénztárfülkéjéből 7,3 millió forintot vittek el. Háromszor ennyi pénz volt a trezorban, amelynek a jól felismerhető, kéttollú kulcsa éppen abban a rekeszben hevert, ahonnan a 7,3 milliót a rablók elvették. A kulcshoz mégsem nyúltak. Pedig aznap a széf csak klucsra volt zárva, az elektronikus számzárat nem használták. A fia ballagására készülő állandó pénztáros ugyanis a fia ballagása miatt szabadnapot vett ki. Reggel még bement a munkahelyére, kinyitotta a trezort, hogy annak titkos kódját ne kelljen elárulnia a beugró helyettesnek, majd Majd hazament főzni a vendégekre. A széfben több 21 millió forint volt, másnap akarták ugyanis feltölteni az automatát.

Az egyik védő megemlítette azt is, hogy az Erste vezérigazgatója a rablás után nem sokkal fenyegető levelet kapott, amelyben utaltak a móri rablásra is, de erről a szálról leszállt a rendőrség, amikor Kaiserékat elfogták. Mindezt azért hozta elő, mert szerinte a tetteseket Móron elsődlegesen nem az ott található pénz motiválta, hiszen ott hagyták a nagyobb öszzeget. Hogy mi, azt nem tudta megmondani, mivel a rendőrség Kaiserék elfogása után már nem a móri bűncselekmény objektív nyomozásával foglalkoztak, hanem kizárólag Hajdú és Kaiser személyének feldolgozásával, baráti kapcsolatainak feltérképezésvel. Jellemzőnek nevezte, hogy az ERSTE vezérigagatóját nem is hallgatták ki tanúként a Két, más ügyben gyanúsított férfi pedig vádalkura ajánlkozott fel a rendőrségen. Állításuk szerint orosz ülzeti ügyek állnak a móri vérengzés hátterében. Őket tavaly a nyomozó iroda munkatársai meghallgatták, a Hajdú ügyében még tárgyaló Fővárosi Bíróság a poligráfos vizsgálatukat is elrendelte.

A téma továbbgondolását a móri ügyet másodfokon elbíráló Fővárosi Ítélőtábla azzal zárta le, hogy klasszikus bankrablásnak minősítette a bűncselekményt. Az ítélet szerint "kizárt annak a feltételezése, hogy a móri banfiókban bármilyen gazdasági bűncselekménnyel kapcsolatos tranzakciót kívántak megsemmisíteni. A rablók pedig nem a szervert, hanem a bank pénzautomatáját, biztosnági rendszerét és egyedi számítógépeit összekötő routert lőtték szét azt feltételzve, hogy az össze van kötve a korábban már fekete festékkel lefújt biztonsági kamerával. Adatokat nem tudtak megsemmisíteni, mert azok autmatikusan archiválódnak a központi szerveren. A két önként jelentkező, orosz szálakat emlegető tanú vallomását ellenőrizték, azok nem bizonyultak megalapozottnak. Továbbá: a 21 milliót azért nem vitték magukkal, mert fogalmauk sem volt arról, hogy csak klucsra van zárva széf. Így maradt könnyű zsákmányként a 7,3 millió. A motivációt minden bizonnyal a Kaiser által említett 50-60 millió forint fűtötte, a vérengzést pedig az okozhatta, hogy túlságosan sokan voltak a szűk, zegzugos bankban, és meglehet, hogy a biztonsági őr a fegyvere után nyúlt. A Kaiserről készített igazságügyi elmeorvos-szakértői és pszichológusi jellemzésbe belefér, hogy erre Kaiser lövéssel regált. A Fővárosi Ítélőtábla magyarázatával csak az az apró gond, hogy döntően Kaiserre volt szabva.

Mindesetre az igazságszolgáltatás nem kapkod. Kaiser ügyvédjének a perújrafelvételi kérelmét a Győri Fellebviteli Főügyészség nem támogatta a közelmúltban. A Hajdú elleni pert is elhalasztották az őszre. Várják a nyomozás új eredményeit és a bírósági döntéseket. Az új ganyúsítottak közül W. Róbert már tett vallomást, eszerint ő csak az ajtóban állt, és N.László ölt Móron. Azért vett részt a rablásban és azért nem jelentkezett a rendőrségen, mert társa zsarolta őt. N. László ugyanakkor azt állítja, hogy ő csak sofőr volt, W. Róbert és egy harmadik személy volt a bankban. N. László ellen szól, hogy nála találták meg a fegyvereket és egy edzőcipőt is, aminek a nyoma egyezik a móri bank egyik vértócsájában rögzített mintával. Őt gyanúsítják a veszprémi postásgyilkossággal is. N. László ügyvédje szerint védence - műszaki végzettségű lévén - csak karbantartotta a fegyvereket. Az igazságot egy szembesítés segíthet majd kideríteni a közeljövőben. Szemtanúk ugyanis nem maradtak a bankban.