Bernát, Felícia
12 °C
25 °C

Most már az MSZP is zsarolná az SZDSZ-t

2008.03.20. 18:26
Az MSZP elnöksége vidéken tanácskozik az egészségügyi biztosítókról szóló törvény felpuhításáról. Sokan úgy gondolják, hogy egy előre hozott választás esetén az SZDSZ kiesne a parlamentből, úgyhogy jobb lenne, ha a koalíciós partner engedne merev álláspotnjából.

Másfél napig rágódhat az MSZP vezérkara a ma este hétkor kezdődött, vidéki kihelyezett elnökségi ülésén arról, hogyan kezelje az egészségügyi válsághelyzetet, illetve az ahhoz kapcsolódó koalíciós veszekedést. Már azokban az alapkérdésben is erősen megosztottak, hogy kivonják-e a magántőkét az egészségügyi törvényből, s ha igen, akkor ráérnek-e a jogszabály-módosítással pepecselni, vagy sem. A keddi frakcióülés 50-60 résztvevőjének fele kardoskodott amellett, hogy ne nyúljanak az egészségbiztosítás frissen kodifikált rendszeréhez, míg a képcviselők másik fele azt akarta, hogy tüntessék el belőle a privát társaságokat. Utóbbi esetben okafogyattá válna a Fidesz újabb népszavazási terve. Első esetben viszont az SZDSZ koalíciós szakítással fenyeget, ráadásul kínos lenne a nehezen megszült friss törvény mögül kihátrálni.

A bizonytalanságot jellemzi, hogy Lendvai Ildikó a keddi tanácskozáson mentegetőzött egy picit, hogy túlságosan előreszaladt a stop.hu-nak adott nyilatkozatával, miszerint a magántőke valószínűleg kikerül az egészségbiztosításból. Azon a tanácskozáson viszont épp Gyurcsány Ferenc tűnt a gyors lépések emberének, amikor azt sürgette, hogy a március 29-i (Gyurcsány új politikájáról döntő) pártszavazásig tegyenek pontot az ügy végére. Keddről csütörtökre viszont a jelek szerint lassult a gyurcsányi tempó. Az Index úgy tudja, hogy a miniszterelnök egyelőre kivár, és a most csak meghallgatja az álláspontokat.

A szocialistáknak azt a két alapvető kérdést kellene eldönteiük, hogy miként lehet működő egészségbiztosítást csinálni, és mit lehet kezdeni egy népszavazással. Az a baj, panaszkodnak az MSZP-sek, hogy az SZDSZ egyikről sem beszél, pusztán azt hajtogatja, hogy a februárban elfogadott jogszabály egyetlen betűjét sem hajlandó feladni. Az SZDSZ-nek az az érve, hogy elméleti síkon nyerhető a népszavazás, sovány vigasz. Tény, ha a következő alkalommal csak 2-2,2 millió ember szavaz a kormány ellen, akkor relativizálható a most leadott 3,4 millió igen, mondván csak Orbán szokásos tábora megy szembe a kabinet reformjaival. Ám ez csak a kormánypártiak lelkét nyugtatgathatná, az egészségbiztosítási törvényt attól még valószínűleg vissza kellene vonni.

Ami a privatizált biztosítók jövőjét illeti, igazából akkor sem nyeri meg az ügyet a koalíció, ha a népszavazás valami csoda folytán eredménytelen lenne. A referendum árnyékában valószínűleg a magánbiztosítók egyike sem licitálna a 22 egészségbiztosítási pénztár kisebbségi tulajdonrészére. A rendszer kidolgozásakor a szocialisták és a szabaddemokraták azt kommunikálták, hogy az a területi egészségbiztosítási pénztár, ahova nem kívánja magát bevásárolni a magántőke, az száz százalékos állami tulajdonba működik majd. Épp ezért érthetetlen az SZDSZ ágálása, mondják szocialista forrásaink, hisz korábban hajlandók lettek volna elnézni a privát forintok hiányát.

Az MSZP-sek szerint Kóka János miatt teljesen merev az SZDSZ álláspontja. Úgy vélik, hogy Kóka élethalál harcot vív, hogy megtartsa pártelnöki székét, és ezért keménykedik a liberális pártelnük. Számos szocialista aggódik amiatt, hogy a koalíciós kiugrással zsaroló kisebbik kormánypárt miatt annyira elhúzódnak a tárgyalások, hogy már nem lesz idő az egészségügyi törvény átírására, s a népszavazás kikerülésére. Az különös aggodalommal töltené el őket, ha referendum napja épp egybeesne az EP-választásokkal. (Ebben az estben az ellenzéki mozgósítás, és a bukta is megduplázódna.)

Épp ezért több szocialista szerint keményebben kellene tárgyalni az SZDSZ-szel, például azt is be lehetne lebegtetni, hogy két vesztett népszavazás (amelyek közül a második a kormány politikájának lényegét törölné el), megkérdőjelezi a kabinet legitimitását. Magyarán előrehozott választásokkal kellene számolni. Ebben a feltételrendszerben pedig az MSZP, hogy egyáltalán erős ellenzéki pártként túléljen, kénytelen lenne kiebrudalni az SZDSZ-t a koalícióból, felrúgni a konvergencia-programot, és osztogatással kihúzni az előrehozott voksolásig. E forgatókönyv az SZDSZ számára a legbaljósabb, mondta az egyik MSZP-s vezető, hisz míg a szocialisták bennmaradnak a Tisztelt Házban, addig a szabaddemokraták csak akkor láthatnák a padsorokat, ha turistajegyet vesznek.

Persze ahhoz, hogy kezelni lehessen a kisebbik kormánypártot, a miniszterelnöknek a március végi pártgyűlést kell maga mellé állítania. Kezdetben ez a tanácskozás csak egy monstre szocialista dzsemborinak indult, amely arra volt hivatott, hogy szentesítse Gyurcsány új, baloldali polgárosodási programját. Aztán a miniszterelnök egyre feljebb srófolta a tétet, s arról beszélt, hogy a 2004-es miniszterelnök-jelölő kongresszus óta ez lesz az MSZP legfontosabb gyűlése (hogy legitimációja nincs túl sok, mert úgy verbuválták össze a párttagokat, az más kérdés). A taktika egyértelmű: a tanácskozás után, ahol majd támogatóan szónokolnak az MSZP-s nagyok és pár megyei elnök, a kormányfő nyilván új vagy részletesebb programot hirdet, s utána kiáll, hogy másnak nincsenek elképzelései, és a tagság őt támogatja. Többek szerint így szerez majd újabb legitimációt.

Csak az a bökkenő, hogy a miniszterelnök az Index információi szerint szélesítette a beszélgetési kört, s napirendre kerülhet az egészségbiztosítás ügye is. Ha pedig az új politika legitimitását a pártgyűlésből eredezteti Gyurcsány, aggódnak szocialista prominensek, akkor mit csinál, ha a tömeg azt követeli, hogy rúgja ki az SZDSZ-t a koalícióból, és az MSZP vegye vissza a három SZDSZ-s tárcát. A fejetlenséget, állítják a szocialisták, csak úgy lehet elkerülni, ha Gyurcsány egy egységes elnökséggel a háta mögött vonul be a pártgyűlésre. Ezt pedig most csütörtök-pénteken kell elérnie.