Gyurcsány a nap Kádár Jánosa

A 2007-es év első hétfői ülésnapján Gyurcsány Ferenc értékelte az évet, a másodikon néma maradt a miniszterelnök. És mi történt a harmadikon?

A nap Kádár Jánosa: Gyurcsány Ferenc (MSZP)

A szocialista párt a hétvégén visszatért a haladó hagyományokhoz, miszerint a miniszterelnök egyben a párt vezetője is. A baloldalon – Horn Gyula 1994 és 1998 közötti pozícióhalmozását leszámítva – utoljára 1988-ban volt ilyen, amikor Grósz Károly néhány röpke hónapig volt az MSZMP főtitkára és a Minisztertanács elnöke. Grósz előtt 1961 és 1965 között maga Kádár János töltötte be párhuzamosan mindkét funkciót.

A nap tanácsadója: Dávid Ibolya (MDF)

"Lelkiismeretesen végigüljük minden hétfőn ezt a talk-show műsort, (...) de túl sok a szavakból már." "Ezt inkább hangos gondolkodásnak nevezném." Ilyeneket mondott november 27-én Dávid Ibolya a miniszterelnökhöz címzett napirend előtti felszólalásában. Gyurcsány mintha elgondolkodott volna a hétvégén általa progresszívnek nevezett MDF elnökasszonyának szavain. Azóta kétszer még vitte ugyan a lendület, és nem tudott hallgatni a hétfői napirend előtti felszólalások alatt, idén viszont már/még csak a hagyományos országértékelés alatt beszélt, viszont a múlt héten, és most is néma maradt.

Gyurcsány amúgy most is ott volt az ülésteremben, nem is állta meg csacsogás nélkül, de csak Lamperth Mónikával és Kiss Péterrel trécselt.

A nap kortesbeszéde: Fodor Gábor (SZDSZ)

Közeledik a március végi SZDSZ-elnökválasztás. Hogy Kóka Jánosnak vagy Fodor Gábornak van nagyobb esélye a győzelemre, azt nem tudjuk, de az utóbbi politikus egy dologban előnyt élvez: a napirend előtti felszólalás lehetőségét kihasználja, szemben Kókával, aki csak akkor szól, ha kérdezik.

Fodor különben az elmúlt héten szinte minden hétfőn kihasználta a napirend előtti felszólalás lehetőségét, időarányosan jóval többször beszélt ebben a ciklusban, mint az előző kettőben együttvéve. Az Orbánnal háborúzó Kókával ellentétben Fodor markánsan mást mond korábbi pártjával, a Fidesszel való kapcsolatról. Most arról beszélt, hogy szívesen ünnepelne együtt az ellenzék vezető pártjának politikusaival. A volt fideszes Fodor és a Fidesz közeledésének összeesküvés-elmélete ezzel a tavaly nyári fotóval válik teljessé:

Fodor és Orbán a Bush-látogatás idején kvaterkázik teljes egyetértésben. Fodor nem sokkal később egy interjúban így fogalmazott: "Nagyon jól elbeszélgettünk a Viktorral, jól látták, ez jelentős és újszerű fejlemény, bár van némi múltja, ha nem is olyan nagyon régi. Úgy érzem, a kapcsolatunk kezd normalizálódni, aminek nagyon örülök, Viktor régi barátom, értékelem és becsülöm is őt amellett, hogy a politika elsodort minket."

Azért ne feledjük, hogy Demszky Gábor személyében volt már egy SZDSZ-elnök, aki a két nagy párttól egyenlő távolságot akart tartani, de erre csúnyán ráfázott. A nap sikertörténete: Semjén Zsolt (KDNP)

Semjén Zsolt kihívja maga ellen a sorsot vagy csak egyszerűen pechje van? A KDNP elnökét tavaly novemberben napirend előtt – hazug politikai provokátornak nevezve – durván megtámadta az MSZP esztergályosból lett vezérigazgatója, Podolák György. Személyes érintettség okán akkor nem kaphatott szót Semjén Zsolt, nem utolsó sorban azért, mert az ellenzék Gyurcsány beszéde miatt kivonult, és a parlament nem volt határozatképes, pedig Szili háromszor is szavaztatott.

Semjént most az egykor vígan kurvaanyázó szocialista Szabó Zoltán oktatta ki, szerinte már 1999-ben foglalkoztak abban a bizottságban az esetleges milliós ázsiai bevándorlás lehetőségével, amit maga Orbán Viktor vezetett . A Ház most határozatképes volt, sportszerűen még a kormánypárti képviselők zöme is megszavazta Semjénnek a szót, aki megragadta az alkalmat a helyzet tisztázására, és felemlegette az MSZP 23 millió románnal riogató 2002-es kampányát, és nemzetárulásnak nevezte a bevándorlási dokumentumban foglaltakat.

A nap kiejtése: Szili Katalin (MSZP)

Tudjuk, hogy a házelnöknek most kisebb gondja is nagyobb, a Népszavában megjelentetett cikkéből még egy valamirevaló palotaforradalom sem lett az MSZP kongresszusán. Hadd figyelmeztessük azonban Szili Katalint arra, hogy az általa hivatkozott perui író, Mario Vargas Llosa nem Lószának, sokkal inkább Jószának ejti a nevét. Szili vonzódása ugyanakkor érthető az irodalmi Nobel-díj örök várományosának tartott íróhoz, ugyanis – igaz jobboldaliként – ő is bukott már el szoros versenyben köztársasági elnökválasztást.

A nap slágere: vizitdíj

Molnár Lajos egészségügyi miniszter visszatért Magyarországra a Kanadában élő, de Mexikóban nyaraló – ez látszott is a miniszter színén – lányától. Kérdezték is sokan, a vizitdíjról például ketten is: a KDNP-s Puskás Tivadar, aki nem azonos a telefonhírmondó feltalálójával, és Pósán László, aki azonos a fideszes Pósán Lászlóval. A kérdések címe is kísértetiesen hasonlított egymásra, bár Puskás központozással igyekezett menteni a menthetőt: "Vizitdíj-fizetés: kinek – és főleg minek". Pósán: "Kinek jó a vizitdíj?"

A nap baráti tüze: Páva Zoltán (MSZP)

A szocialista Páva Zoltán interpellálta Lamperth Mónika sportot is felügyelő minisztert arról, hogy igazak-e azok a hazug sajtóhírek, miszerint kevés pénz jut olimpikonjainknak. Lamperth elmondta, hogy nem igaz, sőt. Páva a választ megköszönve papírról olvasta, hogy a kormány komolyan veszi az élsport fontosságát, a választ elfogadja.

Páva amúgy nem csak beszél a sportról, maga is sportvezető volt. 1976-ban például egyszerre nevezték ki a Komlói Bányász Sportkör és a komlói KISZ-bizottság titkárává. Párt- és politikai munkája a kilencvenes évekre ért be, amikor egyrészt országgyűlési képviselő, másrészt a komlói NB I-es férfi kézilabdacsapat szakosztály-igazgatója lett. A csapatot a vereséget hozó országgyűlési választás után hagyta el, hamarosan ki is esett az első osztályból.

A nap kérdése: Pánczél Károly (Fidesz)

"Kinek az érdeke?"