Vilmos
10 °C
22 °C

A nő nem középosztálybeli fehér férfi

2007.10.15. 14:45
Októberben a parlament elé kerül Sándor Klára és Magyar Bálint szabad demokrata politikusok javaslata, mely szerint a pártlistákon fele-fele arányban szerepeljenek a női és a férfi jelöltek. Az SZDSZ-ben hagyományosan nincs egyetértés a kérdésben, az MSZP és a Fidesz támogatja a választási törvény ilyen módosítását, a nagy pártokkal pedig meglenne a képviselők szavazatainak kétharmada. Az Alkotmánybíróság azonban még vétózhat.

Sándor Klára és Magyar Bálint, az SZDSZ országgyűlési képviselői május közepén törvényjavaslatot (pdf) nyújtottak be a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében.

A legfontosabb pontok

  • A választási listákon az egyik nem képviselőjét minden esetben a másik nem képviselőjének kell követnie, azaz a listákon fele-fele arányban kell szerepelniük nőknek és férfiaknak.
  • Amennyiben olyan képviselő esik ki, aki mandátumát listáról szerezte, helyette csak vele megegyező nemű jelölt állítható.
  • Az államtitkárok személyére tett javaslatokat úgy kell kialakítani, hogy a poszton minden nem legalább egyharmad arányban képviseltesse magát.
  • A törvény a kihirdetés utáni első választásokkor, azaz az 2009-ben esedékes Európai Parlamenti választások napján lép hatályba, így vonatkozik a 2010-es parlamenti ás önkormányzati választásokra is.

A javaslat szerint a választási listákon a jelöltek fele-fele arányban lennének nők és férfiak. A parlamenti vita kezdete október közepén várható.

"A törvényt azért szükséges megalkotni, mert a formális jogegyenlőség biztosítása nem elegendő, ez nem jelent valódi esélyegyenlőséget a nőknek a közéletben történő szerepléséhez, a társadalom irányításában való részvételhez.

Olyan kötelező szabályokat kell alkotni, amelyek a folyamatot aktívan befolyásolják" - érvel Sándor Klára és Magyar Bálint a javaslat indoklásában.

Kvóták a világban

Magyarországon a lakosság több, mint fele, a diplomásoknak pedig több, mint 54 százaléka nő. A közgazdaság, illetve jogi diplomások között ez az arány 60 százalék. Országgyűlési képviselőinknek viszont csupán 10 százaléka nő. Az Európai Unióban csupán Máltában vannak kisebb arányban nők a parlamentben.

A társadalomkutatók szerint ennek az aránynak legalább 30-33 százaléknak kellene lennie, hogy nők valódi képviseletéről lehessen beszélni. Ez azonban az unióban is csak a skandináv országokban valósul meg (40%).

A parlameti képviselőnők aránya

A világon: 16.4%
A skandináv országokban: 40%
Az amerikai kontinensen: 20%
Európában (Skandinávia kivételélvel): 16,9%
Fekete-Afrikában: 16.4%
Ázsiában: 16,6%
Csendes-Óceániában: 12%
Az arab országokban: 8,3

Az Interpalamentáris Unió felmérése 2004-ben.

A világ 98 országban alkalmaznak jelenleg valamilyen kvótát, hogy a parlamenti képviselőjelöltek vagy képviselők nagyobb százaléka legyen nő. Van, ahol az alkotmányban, van, ahol a választójógi törvényben rögzítik, de a legtöbb helyen a pártok önként vállalják érvényesítését.

A kvótát alkalmazó országok között Ruandában a legmagasabb a női képviselők aránya, 48.8 százalék. Itt mindhárom szinten van valamilyen szabályozás. A második pedig Svédország 40 százalékkal, mindenféle törvényi rendelkezés nélkül, csupán a pártok által önként vállalt norma hatására. Magyaország ezen a listán a 84. a maga 10 százalékával.

A két nagy párt is támogatja

Egy ilyen lépésnek csak akkor van értelme, ha mindegyik párt vállalja, az SZDSZ önmagában nem képes érdemi változást hozni az arányokban, válaszolja Sándor Klára kérdésünkre, hogy miért nem érvényesít pártja önként ilyen kvótát a pártlistáján.

A Fidesz támogatja az SZDSZ kezdeményezését, sőt, módosító javaslatot sem nyújtanak be hozzá, bár a "kvóta" kifejezést nem tartják szerencsésnek, nyilatkozta az Indexnek Pelczné Gáll Ildikó.

Hasonló véleményt fogalmazott meg az MSZP-frakció nevében Szabóné Müller Tímea, a nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége parlamenti albizottság elnöke. „Az MSZP-ben eddig is létezett 20 százalékos női kvóta, azonban támogatjuk az 50 százalékos bevezetését is” – mondta el kérdésünkre.

A két nagy párt támogatása miatt már a törvényjavaslat általános vitájának megkezdése előtt feltételezhető, hogy az országgyűlés elfogadja a választójogi törvény módosítását, amihez a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. De a törvénymódosítás az Alkotmánybíróság elé kerülhet, mert többek szerint alkotmányellenes egy ilyen pozitív diszkrimináció.

Nyílt vita az SZDSZ-ben

Az SZDSZ önállóan indítványozta a női kvóta bevezetését, bár Sándor Klára előzetesen egyeztetett a parlamenti pártok női képviselőivel, akik rá is bólintottak a kezdeményezésre. De mivel az országgyűlésben jelenleg 10 százalék a nők aránya, úgy döntöttek, nem próbálkoznak ötpárti javaslattal.

Sándor Klára viszont nem tágított, és Magyar Bálinttal együtt felvállalta az ügyet. Döntésében megerősítette, hogy a közvélemény-kutatások szerint a lakosság 75 százaléka támogatná a női kvóta bevezetését, továbbá 450-460 nem politikus értelmiségi nevét vállalva kiállt mellette. Az SZDSZ-en belül azonban nem ennyire egyértelmű a kezdeményezés megítélése.

Bauer Tamás SZDSZ-alapító - a pártból való kilépése előtt - például határozati javaslatot nyújtott be a párt országos tanácsának, melyben felszólítja a férfi országgyűlési képviselőket, akik miniszterek vagy államtitkárok, illetve fővárosi vagy megyei közgyűlési képviselők, hogy egyik mandátumokról mondjanak le, és az így megüresedő képviselői helyekre a listákon szereplő női jelöltek közül delegáljon a párt új képviselőket.

"Ez inkább a téma lejáratása, a javaslatunk karikatúrája" - kommentálja Sándor Klára a javaslatot. Szerinte Bauer ötlete nyílt piszkálkodás, így nem is hajlandó vele foglalkozni. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a pártban már hagyomány, hogy a vitákat nem házon belül folytatják le, hanem kilépnek a nyilvánosság elé.

Ezt bizonyítja John Emese ügyvivő, fővárosi frakcióvezető nyíltan vállalt véleménye is, melyet az utóbbi időben több fórumon is elmondott.

"Jó ötletnek tartom, hogy több nő legyen a politikai döntéshozatalban, a kvóta bevezetése ugyanakkor nem a liberális megoldások közé tartozik, mivel diszkriminatív" - érvel kérdésünkre John Emese. "Liberális politikusnőként az alapvetésem az, hogy a parlamenti listaállításnak az egyenlő jogon való választáson kell alapulnia, hiszen a pozitív diszkrimináció magában hordozza a negatív diszkriminációt. A nők részvételét nem a célvonalnál, hanem a startvonalnál kell ösztönözni" - vélekedik John Emese.

Az a politikus, aki 16 éve meghatározó szerepet játszott a listaállításokban a pártban, és nem tudta elérni, hogy több nő legyen a politikai döntéshozatalban, most diszkriminatív szabályozókat keres erre, vág oda a törvényjavaslatot benyújtó Magyar Bálintnak. "Mi nem nőszervezet vagyunk, hanem liberális párt" - fogalmaz.

Felülírhatnák a jelenlegi parlamenti logikát

Sándor Klára ezzel szemben úgy gondolja, a pártok egyéni jelöltállításában egyértelműen látszik, hogy a nők nem kapnak esélyt. A női kvótában meghatározott 50 százalék azt eredményezné a teljes országgyűlés összetételében, hogy a képviselők egyharmada lenne nő, ami már elérné a kritikus tömeget, mely biztosíthatná a nők megfelelő érdekképviseletét.

Eddig a politikai struktúra és a kulturális berendezkedés akadályozta a nőket a politikai szerepvállalásban, hiszen maszkulin társadalomban élünk, így a lányok számára már kiskorukban sem szerepel a politikusi karrier a lehetséges pályák között. "A kultúrába ágyazott diszkrimináció minden országban létezik, Magyarországon azonban erőteljesebb, így kevesebb kritika éri, mint máshol" - fogalmaz Sándor Klára.

"Nem a női kvóta bevezetésének hatásai lényegesek, az a fontos, hogy igazságosabb lenne a társadalom" - mondja a politikusnő, de azért csak visszatér a hatásokra. Példaként megemlíti, hogy külföldi tapasztalatok szerint több női politikussal kevesebb lenne a korrupció, változna a politikai vitakultúra, csökkenne a konfliktuskeresés. Összességében a férfiak empatikusabbak lennének, a nők határozottsága és érdekérvényesítő képessége a parlamenten kívül is növekedne, kockáztat meg pár jóslatot Sándor Klára. Így megszűnne a padsorok fölötti átordibálás, mert tapasztalatai szerint nők jelenlétében a férfiak visszafogottabbak. Ha képviselők egyharmada nő lenne, nőne az esélye annak, hogy jó ügyek érdekében pártok feletti szövetségek jöhessenek létre. Ilyen lehet például a szociális ellátások kérdése, az esélyegyenlőség, vagy akár a nők számára a részmunkaidő biztosítása.

Az SZDSZ ugyan az emberi jogok élharcosának tekinti magát, de a nők jogai láthatóan nem tartoznak ehhez a területhez, mivel "nem középosztálybeli fehér férfiakat érintő kérdés" - fogalmaz némi cinizmussal Sándor Klára.