Lötyögtetés után segítségkérés a kormányfőtől
További Belföld cikkek
- Halálra gázoltak egy gyalogost Győr külterületén
- Lecserélték a zászlókat a lázadók lobogójára Szíria budapesti nagykövetségén
- Lázár János Vitézy Dávidot és Magyar Pétert is leárulózta
- Életveszélyessé vált a siófoki szálloda, egy ötemeletes hotel veszi át a helyét
- ORF: Ezentúl akár osztrák mentő is érkezhet a magyar betegért
Előző írásaink
- Az olajügyekkel foglalkozó sorozatunk első részében áttekintettük az olajbűnözés főbb állomásait és jogi környezetének változásait.
- A második részben a szabályozás személyi felelőseit kerestük. Megkérdeztük a pénzügyminisztériumot, a gazdasági minisztérium jogelődjének egyik vezetőjét, a VPOP-t és az APEH-et.
- A harmadik részben a bíróság elé került nagy olajcégek adócsalás kiszervezési módszeréről írtunk és kapcsolati tőkéjükről, mely ma is működőképes. Felemlegettük Kármán Irén történetetét is, akinek megveretése nyáron újra felpiszkálta a már bő hét éve szunnyadó olajügyeket.
A csepeli piactól a miniszterelnöki delegáció repülőgépéig
A kilencvenes évek legnagyobb olajüzletét a Kordax Rt. bonyolította. A cég vezetőjének, Kelemen Ivánnak jó politikai kapcsolatai voltak, üzletemberként például többször utazhatott a Horn-kormány hivatalos delegációjának tagjaként külföldre tárgyalni.
Kelemen Iván a Csepel Művekben kezdte pályáját, majd feleségével kötött pulóvereket árult a csepeli piacon. A rendszerváltás környékén a Csepel FC körül tűnt fel. A sportklub 120 millió forint kölcsönt adott neki, ebből finanszírozta első befektetéseit. A kölcsönt visszaadta, majd hátat fordított a Csepelnek, és a Fradit kezdte jelentősen támogatni.
Miközben cége, a Kordax az olajból kinőtte magát, jelentős üzletláncok és belvárosi üzletek tulajdonjogát megszerezve vált más nagyvállalkozók konkurenciájává.
A nagyságot jelentő kiskapuk
A meggazdagodáshoz - a többi olajban utazóhoz hasonlóan - Kordax is jogi kiskaput használt ki. Oroszországból importált kőoalajat, amire az olajszármazékokénál nyolc százalékkal kevesebb vámot kellett fizetni, mert bár a Bokros Lajos pénzügyminiszter által hozott szigorítás minden kőolajszármazék közterheit megnövelte, a nyersolaj ebből a körből kimaradt.
A Kordax az orosz olajat egy, a Mollal kötött tranzitszerződéssel a Mol vezetékein Szlovákiába szállította. A módszer egyáltalán nem volt szokványosnak mondható, a vezetékeire, finomítóira kényes Mol tudomásunk szerint senki másnak nem engedte meg ezt a „lötyögtetést”. A Kordax Szlovákiában finomítatta a nyersolajat, majd a termékeket visszahozta Magyarországra. Különös módon több olajszármazékot sikerült behoznia, mint amennyi az általa kivitt nyersolajból kinyerhető volt.
Az üzlet nem tetszett a Molnak, a Kordax harmadik "lötyögtetési" szerződését fel is mondták. Ez viszont nem tetszett Kelemen Ivánnak, és arra kérte Csepi Lajost, az Állami Vagyonkezelő Ügynökség (ÁVÜ) akkori elnök-vezérigazgatóját, hogy mint a Mol tulajdonosa állítsa vissza a szerződéseket.
Csepi Lajos kommentár nélkül továbbfaxolta Kelemen levelét a Mol vezetésének, akik meglepődtek a kérésen. Válaszukban megírták az ÁVÜ vezetőjének, hogy a MOL számára a napnál is világosabb, hogy a Kordax "a joghézagokkal terhes magyar törvények kínálta trükköket alkalmazva tudott olyan előnyhöz jutni, amely mind a Molt, mind a Mol szlovákiai finomítójában (Slovnaft) bérfeldolgoztató partnereit lehetetlen helyzetbe hozta."
Ennek ellenére visszaállították a Kordaxszal a szerződésüket, ugyanakkor kilátásba helyezték, hogy piacvédelmi intézkedések meghozatalát kezdeményezik az ipari és kereskedelmi miniszternél.
A Mol kissé sértve megjegyezte az ÁVÜ vezetőjének, hogy meglepődtek a módszeren, de tudják, hogy 1994. július 14-én Csepi Lajos ÁVÜ-elnök és Subai József akkori MOL-elnök kihangosított telefonbeszélgetését Kelemen Iván, a Kordax vezetője is végighallgatta. Megkerestük Csepi Lajost is, aki azt mondta, olyan régen történtek ezek a dolgok, hogy nem emlékszik a részletekre.
Mi volt az üzlet?
A trükk az volt, hogy a Kordax már magyar tulajdonúként hozhatta vissza Szlovákiából az olajterméket, és az így az akkor hatályos jogszabályok szerint a vámoláskor már nem minősült importolajnak, azaz a Kordaxnak csak önbevallással kellett volna megfizetnie a közterheket, ám ez valamiért elmaradt. Az APEH és a VPOP emiatt elmarasztalta a Kordaxot. A VPOP pert is kezdeményezett, de ekkor Kelemen Iván Horn Gyula miniszterelnökhöz fordult.
Segítsen Horn Gyula
Kelemen Iván 1995. január 3-i levelében Horn Gyula közbenjárását kérte, hogy cége - szerinte - törvénysértő tönkretételét megállítsa. Kelemennek ekkor még nagy tervei voltak, be akart szállni a Mol privatizációjába, Budaörsön üzletközpontot szeretett volna, és bizakodott: "Hiszek abban, hogy jogállamban élünk, és törvénytelen eszközökkel nem lehet egy céget megsemmisíteni."
Megírta, hogy az APEH tévesen állapított meg adóhiányt a Kordaxnál, a perrel időt vesztegetnek, és ez visszaveti - az időközben a Várszegi Gábor vezette Fotex konkurenciájává vált - Kordax fejlődését.
Bűnösnek mondták
A bíróság azonban nem Kelemennek adott igazat. A HVG egy 1996-os cikke a Kordax Rt. üzleteit a magyar gazdaságtörténet addigi legnagyobb adócsalásának nevezte. A jogerős másodfokú ítélet 1998-ban 6,6 milliárd forint fogyasztásiadó- és vámbírságot szabott ki, azaz kamatokkal együtt több mint 10 milliárd forint megfizetésére kötelezték a Kordaxot.
A HVG 1998. július 4-i számában megjelent írás szerint azonban ekkorra már a Kordax vagyona úgy összetöpörödött, hogy csak a megítélt követelés néhány ezreléke térülhetett meg, a VPOP pernyertessége tehát inkább csak erkölcsi értékű volt.
Szerettük volna életútjáról, kapcsolatrendszeréről, kivételes üzleti tapasztalatairól megkérdezni Kelemen Ivánt is, de ő ügyvédje, Bánáti János tanácsára nem vállalta a beszélgetést. (Bánáti intézi annak a Monostori Lajosnénak a jogi ügyeit is, aki egykor az APEH illetékes elnökhelyettese volt, jelenleg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal elnöke. Bővebben >>> )
Politikai tőke
Kelemen Iván mára eltűnt a nyilvánosság elől, cégei jelenleg ingatlanfogalmazással foglalkoznak.
Kelemen a Kordax mellett többek között egy zálogházat is vezetett a kilencvenes évek közepén, MSZP-s kapcsolatrendszere itt érhető tetten leginkább. A Diamond Zálog- és Kereskedőház közvetlen jogutódja volt a Kossuth Kereskedőháznak, egy MSZP-s politikusok által vezetett cégnek, aminek 1992 áprilisáig Apró Piroska, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök anyósa is résztulajdonosa volt.
A Kossuth Kereskedőház vezetője Máté László, az MSZP akkori pártpénztárnoka volt, és a cégnél volt felügyelőbizottsági tag az akkor még MSZP-s Csintalan Sándor is. Csintalan fizetett tisztségviselő maradt a cégnél akkor is, amikor már a Diamond névleg Kelemenhez tartozott.
A párt olaja, a párt története
Több, egymástól független forrásunk is azt állítja, Csintalan Sándor a párt akkori alelnöke volt a fő ügyintéző az MSZP-s vonal legtöbb nagy olajüzlete mögött. Azt mondták, Csintalan maga emlete fel a telefont, ha megakadt a szállítmány és rádörrent esetenként a siófoki , a dombóvári, vagy a miskolci vámosokra. Úgy hírlik, ilyenkor jótékonyan mindig jelezte, a párt olaját, jobb lenne békén hagyni és megkülönbötetetett figyelemmel, gyorsan útjára engedni. Ezek az emberek azonban névvel arccal nem vállalják, a történetüket, ezért megkerestük a másik fő érintettet, Csintalan Sándort is, aki érzékeltette, őt nem érdekli, mi terjed róla.
Csintalan Sándort amikor az Index szembesítette a konkrét dátumokkal, személyekkel, megmosolyogta a történeteket. Azt mondta előtte a pártban tabu téma volt az olajozás.