Zoltán
9 °C
21 °C

Korlátolt felelősségű olajüzletek

A pénznek nem színe van, hatalma

2007.10.18. 10:23
Az olajügyekben régen rendet lehetett volna tenni, ha nem keveredtek volna az üzletbe olyan nehézfiúk, akiktől mindenki fél. A nagy olajos cégekkel az igazságszolgáltatás tehetetlen: az elmúlt hetekben kiderült, hogy az Energol-ügyben is megdőlhet a vád.
    Előző írásaink

  • Az olajügyekkel foglalkozó sorozatunk első részében áttekintettük az olajbűnözés főbb állomásait és jogi környezetének változásait.
  • A második részben a szabályozás személyi felelőseit kerestük. Megkérdeztük a pénzügyminisztériumot, a gazdasági minisztérium jogelődjének egyik vezetőjét, a VPOP-t és az APEH-et.

A hét éve szunnyadó olajügyeket Kármán Irén újságíró állítólagos megverése piszkálta fel. Az első hírügynökségi jelentések szerint Kármánt június 22-én összeverték, összekötözték, és a Duna-parton magára hagyták.

Kármán Irén

Kármán Irénnek - egy természetfilm és egy, a külföldi munkavállalók helyzetéről készített riportfilm után - az olajügyekről forgatott filmje lett volna az első komoly oknyomozása. Ennek alapja az a korábban megjelent könyv volt, amelyet Papa, azaz Sándor István egykori rendőrtiszt közreműködésével írt. Az olajfilm elkészítésében egy másik volt rendőrtiszt, a Cattani-csoporthoz tartozó Labanc Ferenc is segített Kármánnak.

Az újságíróverés minden közszereplőt nyilatkozattételre késztetett. Kármán Irén válaszul a kórházból üzent: nem akarja, hogy a pártok felcsimpaszkodjanak az ügyére, hiszen annak idején akadályozták az olajügyek feltárását. Az ORFK vezetője ötmillió forintos nyomravezetői díjat tűzött ki. Szili Katalin, az országgyűlés elnöke a Kármán-ügy miatt egy kormányzati munkacsoport felállítását kezdeményezte, hogy a 2000-ben titkosított olajakták tartalmát mielőbb a nyilvánosság elé tárhassák.

Aztán az Index videóriportjából kiderült, hogy Kármán Irénnek egy olyan férfival van viszonya, akit a rendőrség korábban nagy erőkkel keresett; igaz, ügyei mára elévültek, és a bujkálást is feladhatta. Az illető Portik Tamás, az Energol Rt. egykori igazgatója. A rendőrség őt sejtette több nagy olajügy hátterében.

Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter július elején még azt mondta, hogy az olajos dokumentumok 80 százalékának titkosítását fel lehetne oldani, bár nemzetbiztonsági szempontok csökkenthetik ezt az arányt. Őszre az arány nullára redukálódott, a július végére beharangozott részleges aktanyitás nem történt meg, az iratok szeptember 3-áig sem kerültek az internetre.

Szeptember 4-én Szilvásy egy sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy sajnálatos, de a titokgazdák nem járulnak hozzá az iratok átminősítéséhez, bár ő kérte, vizsgálják felül döntésüket. A sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy a bemutatásra szánt iratok nagy részét leselejtezték. Az nem derült ki, hogy lehetett a minősített iratokat - a vonatkozó törvény ellenére - selejtezni.

A hónap elején a Nemzetbiztonsági Hivatal honlapján közzétettek ugyan néhány dokumentumot, de ezt inkább tekinthetjük cinikus tréfának, semmint utólagos tényfeltárásnak: a dokumentumokból gondosan kihúztak minden olyan állítást, adatot, amely az ügyek lényegére akár csak utalt volna. (Illusztrációként itt megtekinthető az egyik röhejessé csonkított dokumentum.)

Közben - még július 4-én - a Nemzeti Nyomozóiroda bejelentette, hogy a nyomozás állása szerint Kármán Irént nem úgy, nem ott és valószínűleg nem azért verték meg, mint ahogyan ő elmondta. Augusztusban visszavonták a nyomravezetői díjat.

Kármán Irén szeptember 14-én nem vett részt a bizonyítási kísérletben.

Ami biztos: Kármán Irénnek abban igaza volt, hogy a mai politikai pártok mindegyikének lehetett kapcsolata így vagy úgy az olajbűnözéssel.

Az Energol-történet

Ferencsik Attilát, alias Brazilt, az Energol Rt. egyik igazgatóját, 1997. április 24-én vették előzetes letartóztatásba. Ekkortájt kezdett leáldozni a nagy olajbiznisznek. Az Energol volt talán a legnagyobb, ismert olajos cég, az ügy 2003-ban kerülhetett bíróság elé.

Az eredeti vád szerint a cég kisebb vállalkozások közreműködésével olajtermékeket importált, és azokat jogsértő módon, adalékanyagok felhasználásával üzemanyaggá dolgozta föl, értékesítette, amivel 2,6 milliárd forintos kárt okozott a költségvetésnek. Ezt a vádat az ügyészség a múlt héten elvetette, a cég képviselőinek többségénél teljes felmentést javasoltak. A tárgyalás szinte paródiába fordult, néha nem lehetett tudni, hogy ki az ügyész és ki a védő, a vádat maga a vádhatóság döntötte össze.

Az Energol Rt.-t 1994. november 30-án alapította Drobilich Gábor, Ferencsik Attila, Kerekes István, Portik Tamás, a német állampolgár Emil Gulyás és fia, Gulyás Emil Róbert.

A cég igazgatói Drobilich Gábor (önbíráskodásért elítélték), Ferencsik Attila (a kecskeméti maffiaperben elítélték emberölés előkészületéért és fegyvercsempészetért) és Portik Tamás (az ellene felhozott vád elévült) voltak. 1996 márciusától Csikós József, Drobilich Gábor, Ferencsik Attila és Dékány István vezetették a céget.

Portik Tamás kilenc évig szökésben volt, az ellene az Energol-ügyben felhozott vádak mindegyike elévült. Nem így Drobilich Gábor esetében, őt viszont nemrég minden vád alól mentesíteni javasolta az ügyész. Néhány hónappal ezelőtt egyébként Drobilich és Portik egy nyilvános tárgyalás szünetében egymásnak estek.

A másik egykori vezérigazgató, Csikós József okán felmerült, hogy az Energol nemzetbiztonsági fedőcég lehet - Csikós annak idején az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának egyik alosztályát, később a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatalát irányította -, de ezt az újságírói elméletet azóta elvetették.

Az üzletmenet egyébéként egyszerű volt. Nógrádi Zsolt elmondta az Indexnek, hogy ő és édesapja többször is hoztak el háztartási tüzelőolajat, majd gázolajat az Energol nagykőrösi telephelyéről. Nógrádi Dékány Istvánnal tartotta a kapcsolatot, akinek olajbrókerként az volt a feladata, hogy a beérkező vasúti szállítmányokra gyorsan találjon vásárlókat. Nógrádi telefonon szólt Dékánynak, hogy mennyi és milyen olaj kell. Fogadták őket, fizettek, áttározásról kaptak szállítólevelet, és a tartályautók már távoztak is Nagykőrösről.

Pikánssá tehette volna az Energol-ügyet, ha a korábbi cikkeinkben említett rendőrségi jelentés alapján, vagyis azon az alapon, hogy az Energol halasztott vámfizetési engedélyéhez szükséges megbízhatósági igazalást egy illegitm szakmai szervezet (MOKK) állította ki, bevonják a perbe az államot - vagy legalább egy-két illetékes tisztviselőt - mint csempészetbeli tettestársat, de erre már nem kerülhet sor. Az ügyészség csempészet miatt vádat sem emelt.

Az Energol Rt. pere átfedésben van a kecskeméti maffiaperrel is.

ETL szoci nagyágyúkkal

A vádirat szerint az Energol Rt. az ETL Rt.-től is vásárolt olajat. Ezt a miskolci olajcéget 1,6 milliárd forintos csempészettel gyanúsították meg 2001-ben. Az eleinte szénnel kereskedő cég 1995-ben a nagyobb üzlet reményében váltott az olajra. Jövedéki engedélyt és importengedélyt szerzett fűtőolaj-szállításra, megállapodást kötött a Paramo nevű cseh céggel, valamint az akkor még állami tulajdonban lévő szlovák Slovnafttal.

A vádirat szerint az ETL közreműködésével műszer-, illetve fűtőolajként importáltak gázolajat, ami csempészetnek minősül. A behozott olajat az ETL többek közt a Magyar Honvédség Hunyadi Lövészdandárjának, a Tiszai Erőmű Rt.-nek és a szikszói önkormányzati kórháznak adta el.

Az az Energol-ügy első tárgyalási napja 2003 június 5-én

A céget hatalomközeli vállalkozásként tartották számon - az ügyvezetőnek meglehetősen erős csapatot sikerült összeverbuválnia. A vezérigazgató Bihall Tamás volt, ő ma a Borsod-Abaúj-Zemplén (BAZ) megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke, több cégnél, így a Tokaj Kereskedőház Rt.-nél, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaságkutató és Vállalkozáselemző Kht.-nál a felügyelő bizottsági elnöke. 1996 óta az ETL Rt. felügyelőbizottságának tagja Karl Imre, MSZP-s képviselő, milliárdos, aki a KISZ-ből DEMISZ-szé lett szervezet szövetségi kamarása volt a rendszerváltás után. Karl később volt energetikai kormánybiztos volt, majd a Magyar Villamos Művek felügyelőbizottságának elnöke lett, jelenleg az MVM stratégiai vezérigazgató-helyettese.

Az ETL felügyelőbizotság tagja volt a tavaly elhunyt Lippai Lajos, volt MSZP-s képviselő, Bőcs egykori polgármestere. Szintén fb-tag volt Szűcs Erika, Miskolc jelenlegi alpolgármestere, szocialista országgyűlési képviselő. Ő a hivatalos életrajza szerint 1981 és 1989 között a városi és megyei pártirányítás munkatársa volt - az MSZMP BAZ megyei bizottságának gazdaságpolitikai titkára volt - , a rendszerváltás után a pénzügyi szektorban helyezkedett el, a Magyar Hitelbank városi igazgatóságán kisvállalkozások hitelezésével foglalkozott. 1993-tól az Agrobank miskolci igazgatóságának vezetője, 1996-tól 1999-ig a Rákóczi Regionális Fejlesztési Bank vezérigazgatója volt.

Szűcs később a Gyurcsány-érdekeltségű Perfekt Rt. területi igazgatója lett. Helyben az MSZP meghatározó politikusa maradt, majd 2004-ben az EP-képviselővé lett Gurmai Zita mandátumával bekerült az Országgyűlésbe is. Sőt, 2004 novemberében az Országos Választmány elnökhelyettesévé választják, és párt etikai (!) bizottságát is vezeti. Az MSZP közgazdasági tagozatának elnökségi tagja.

Az ETL-ügyben a miskolci városi bíróságon csak a kisebb szereplőknek kellett felelniük. Tóth László szállítási osztályvezetőt, Mura Imre kereskedelmi igazgatót és Demeter József kirendeltségvezetőt közokirat-hamisításért vették elő, majd első- és másodfokon is felmentették őket.

A Fortus tárolókapacitása

Az ETL-nek olajat eladó Fortus Rt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz is köthető. A céget a Gyurcsány-féle Altus Rt. hozta létre, de 45 százalékban a Magyar Villamosművek Rt. (MVM) is tulajdonosa lett. Gyurcsány a Fortus felügyelőbizottsági tagja volt. Jagiellowicz Györgyné, a Fortus első elnöke (ma az Altus elnöke) és Gyurcsány Ferenc ugyanazon a napon, 1997. április 21-én távoztak a Fortustól. Jagiellowiczné utódjára, Sáska Lászlóra, a MOL korábbi kereskedelmi igazgatójára 2003-ban ismeretlenek hatszor rálőttek rákosligeti otthona előtt. Az indítékra azóta sem derült fény, rendőrségi források elszámolási vitát említettek lehetőségként.

Apró Piroska

A Fortus nehéz fűtőolajat hozott be Magyarországra a szászhalombattai és a tiszaújvárosi hőerőműnek. A cég az importálás mellett kiemelkedő tárolókapacitásai kiaknázásával szállhatott volna versenybe. A tartálypark értéke abban rejlik, hogy aki Magyarországon nagyban értékesít olajat, annak szüksége van hátországra, ahol a nagy tételekben beszerzett árut készletezi, amig a vevőknek kisebb tételekben tovább tudja adni.

Az MVM a Fortusba akarta apportálni a Dunamenti Hőerőmű fűtőolaj-tárolóit, de ezt az Állami Számvevőszék 1996 decemberi jelentése megakadályozta. Hogy az apportügyletben szerepe volt-e Apró Piroskának, Gyurcsány Ferenc anyósának, nem lehet tudni. Az viszont bizonyos, hogy Apró Piroska a Fortus alapításakor az MVM tanácsadója volt, a szászhalombattai tartályok pedig a Magyar Fejlesztési Bank hiteléből épültek, amelynek akkoriban Apró volt az elnöke.

Ki kivel üzletel?

Az ETL azt állította az ellene folyó eljárásban, hogy saját importjuk mellé a Fortustól is vettek olajat, de ez ügyben 2000-ben megszüntették a nyomozást.

A Fortus úgy védekezett - és ennek a hatóság helyt adott-, hogy más állított ki számlát tudtuk nélkül a Fortus nevében. Az ETL esetében minden vádat ejtettek. Az Energol Rt. ügyében az ügyészi vádbeszéd után a felmentések lényegében folyamatban vannak.

A nagy ötlet: adócsalás-kiszervezés

Az Energol vett olajat az ETL-től. A vádiratok szerint az ETL Rt. és az Energol Rt. egy sémára dolgozott.

1. Kerestek jövedéki engedéllyel rendelkező kft.-ket és bt.-ket, majd megállapodtak az ügyvezetőkkel, hogy kiemeltem magas havi fix fizetésért adják át a cég papírjait, és szükség esetén írjanak alá különböző szerződéseket. Történhetett volna úgy is, hogy az ETL és az Energol képviselői keresnek strómanokat, alapítanak nekik céget, elintézik a jövedéki engedélyt, majd használják őket és a céget, de az ügyészség szerint nem ezt a verziót alkalmazták.

2. Az Energol nagykőrösi telephelyéről vásárlók többsége áttározásról kapott szállítóleveleket, de számlát soha. Egy pécsi szállítmánynál célhelyként beírtak egy nagyjából arra lévő nagy, volt honvédségi tárolót (pl: Tolnamözs), így az esetleg igazoltató rendőröknek csak annyi volt látható, hogy egy teli tartályból egy üresbe viszik át a gázolajat, hto-t, egyéb olajszármazékokat, mikor hogy. A fuvaros dolga végeztével minden papírt összetépett, ha lebukott, mindent elfelejtett.

3. Az ügyészség megállapítása szerint az ETL és az Energol minden csepp, papíron is láthatóan tőlük származó olajjal el tudott számolni az APEH-nek és a VPOP-nak. "Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a könyvelésük rendben legyen"- mondta a felmentési javaslat indoklásaként a vádat képviselő ügyész.

4. Az adómegkerülés a kis kft.-kben, bt.-kben történt, így a büntetőjogi felelősséget is a kis cégek ügyvezetőinek kell viselniük. A rendőrök ezeket a számlagyártó cégeket nevezték "kabátolós cégeknek". Az Energol-perben ők viszik el a balhé nagy részét felfüggesztett börtönbüntetés és pénzbírság formájában.

5. Az ETL és az Energol pereiben több olyan tanúvallomás született, amelyekben a kis kapcsolódó vállalkozások képviselői azt nyilatkozták, hogy nem tudtak a cégeiken keresztül levezényelt üzletek mértékéről. Üres papírokat írtak alá és pecsételtek le. Többször elvitték őket a bankba pénzt kivenni, de az ajtóban mindig elvették tőlük a táskát. A tranzakciókért alkalmanként 10-15 ezer forintot kaptak.

6. A kis cégvezetők közül volt, aki ki akart szállni. Az Energol-ügy első számú gyanúsítottja, Sarnyaik Roland, az Artistic&Creative Kft. ügyvezetője azt vallotta, hogy mikor rájött az adócsalásokra, és érezte, hogy ezért vele vitetik el a balhét, felmondott. Munkáltatói megfenyegették, hogy őt és az egész családját megölik, és meg is verték.

Egy egykori Fidesz-kampánytanácsadó

Az Energol másik, de korántsem utolsó beszállítójaként ismertté vált Monon Kft.-nek a vádiratban a rendőrség 1,2 millió forint kárt írt a számlájára. A vállalkozást időközben fantomizálták, utolsó ügyvezetője egy hajléktalan volt.

Az ORFK úgy látta, hogy a Monont Tóth Béla vállalkozó, a Fidesz egykori kampánytanácsadója irányította. A vallomások szerint (HVG 2000/21.) mindenki Tóthtal tárgyalt. Ezt mondta Kovács László is, a Monon olajbrókere, akit 1995-ben az azóta meggyilkolt Kammerer Sándor mutatott be Tóth Bélának. Tóth szerint Kovács hazudott a vallomásban, Kovács ugyanezt állítja Tóthról.

Tóth védője, Bárándy György azt állította a HVG említett cikkében, hogy Tóth is be akart szállni a Monon üzletelésébe, így cége, a Tóth-Ker Rt. révén 140 millió forint kölcsönt nyújtott a Mononnak, hogy abból elintézhessék a társaság jövedéki engedélyét. A pénz azonban Kovácsnál ragadt, így ha csalt is adót a cég, ahhoz neki semmi köze.

Kovács másképp emlékezett kettejük anyagi vitájára. Szerinte Tóth orosz vállalkozóknak tartozott, de nem tudott törleszteni, és tőle várt pénzt.

Tóth Béla azonban nem a Mononnál próbálta ki először az olajjal kapcsolatos üzleteket. 1990 és 1993 között ő volt az Urtica Kft. ügyvezetője, amely a Mononnál sokkal komolyabb olajos cég volt, hiszen az általános üzemanyag-kis- és nagykereskedelem mellett ők már kőolaj-feldolgozásban, csővezetékes szállításban, alapanyagok ügynöki nagykereskedelmében és energiahordozó-nagykereskedelemben is jeleskedtek - a cég tevékenységi körének felsorolása szerint. Nógrádi Zsolt 1996-ban hozott tőlük olajat a tokodi üveggyár melletti telephelyről, és azt állítja, 20-25 százalékkal olcsóbban adták a gázolajat a piaci árnál.

Tokodon összegabalyodik a vörös és a narancssárga

A tokodi üzemanyag-feldolgozó üzemet 1998-ban az Urtica Kft.-be apportálta az Urticát alapító tulajdonos. Szentkereszty Pál, egy másik cégén, a Lines Kft.-n keresztül. A Lines Kft.-ben és Szentkereszty másik nagy olajos vállalkozásában, a Magyar Autóklubhoz köthető Hungaronafta Kft.-ben ügyvezető volt egy ideig a Kordax Rt. (ld. a negyedik részben) környezetébe tarozó Tasnády Endre, aki 1995-1996-ban igazgatósági tag volt a Kordax-tulajdonú Royal Bútorkereskedelmi Rt.-ben.

Tasnády 2001-ben a Fidesz-közeli médiavállalkozóval, a fent említett Tóth Bélával üzletelt. Ő vezette Tóth budapesti lakcímére bejegyzett Pol-Trans-Sped Kft.-t, amelynek egyik tulajdonosa a korábban Tóth-részérdekeltségű Poligon Holding Kft.