Folyóparton számolni kell az árvizekkel

Az árterek és a folyók vízgyűjtőinek helyreállításával oldható csak meg az árvízi helyzet - jelentette ki keddi közleményében a WWF Magyarország. A környezetvédők felvetésével lényegében egyet értett Korompay András, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főosztályvezetője, az Országos Műszaki Igazgatási Törzs (OMIT) munkatársa is.

Rossz adottságok

"Kézenfekvőnek tűnik" - kommentálta a zöldek ötletét, de egyből sorolni kezdte az akadályokat is. Mint mondta, teljes egészében kivitelezhetetlen a terv, hiszen a folyamszabályozás előtt például a mai Magyarország tetrületének 40 százalékát borította ideiglenesen - évi három-négy hónapon át - víz. A XIX. században beszabályozott folyópartokra városok települtek, ezek védelmét nem szabad elhanyagolni.

Bár a legismertebb példa Budapesté - itt a védművek kifejezetten jól sikerültek, még az alsó rakpartot is csak ritkán önti el a víz -, de a Duna mentén végig, és több Tisza menti városban is ugyanez a helyzet.

Árterek visszaadására így csak kevés helyen van lehetőség, ott is a mezőgazdasági területek rovására. De a kormány már ezek szerint az irányelvek szerint kezdte meg a Vásárhelyi-programot, a Tiszán már ki is építettek vésztározókat. A program végén a vésztározókkal - azaz a visszaadott árterekkel - akár egy méterrel is csökkenteni lehet az árhullámok vízszintjét.

Európai irányelv születhet

Ez a megoldás Korompay szerint a Dunán nem működne. A Duna vízhozama árvíz idején 8-9000 köbméter másodpercenként, azaz a tározók hamar megtelnének, és gyakorlatilag csak újabb problémát jelentenének. A Dunán így igazán csak az segítene, ha a mellékfolyókon a tiszaihoz hasonló programokat indítanának el.

A Duna Magyarországon túli mellékfolyóin is van esély hasonló programok elindítására, hiszen az EU készülő irányelveinek egyike is a "Teret a folyóknak" címet viseli. Az EU-ban eddig nem volt közösségi irányelv a folyami védművekről, de Korompay szerint jó esetben még az idén megszülethet.

Nézze meg képeinket!

Addig is, a Dunán is segíthet a védművek közti partszakaszok erdeinek kitakarítása. Régen az állattartók az árterekben legeltették állataikat, így az ártéri erdők átjárhatóak voltak. Az elmúlt években azonban elgazosodtak, így a kiöntő víz nem tud szabadon lefolyni, ezzel visszaduzzasztja a folyót.

Védeni, bontani

Korompay szerint összességében a Dunán más módon nem is lehet segíteni. Ahol veszélyeztetett terület van - mint például Visegrád, Nagymaros, Kismaros vagy Tát - oda gátat kell építeni. Ahol ez nem gazdaságos - például ahol az önkormányzat ártérre adott ki építési engedélyt - ott vissza kell bontani az épületeket.

Korompay szerint amúgy is, az építészeti hatóságoknak nagyobb szerepet kéne vállalnia a védekezésből a szigorúbb engedélyezéssel. "Mindenki szereti, ha patak csörgedezik a hátsó kertjében, de azzal nem számol, hogy árvíz is lehet" - mondta, felemlegetve a tavalyi patakárvizeket.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!