Schmitt kidörzsölte az álmot a szeméből

Schmitt Pált kedden sem a hat órára beállított vekkere ébresztette. Feleségével, Katicával már hat óra előtt kidörzsölték az álmot szemeikből, alig várták, ébren várták, hogy induljon a nap, tehessenek valamit családjukért, újonnan vállalt társadalmi szép kötelezettségükért. Ahogy a Fidesz európai listavezetője a párt szövetségi gyűlésén is megmondta.

Mindenkire rámosolyog

Tekintse meg képeinket!

A Nyugati téren, az óra alatt - a "budapestiek kedvelt találkozóhelyén", ahogy Bács Gyula, a kádárizmus útikönyvíró sztárja fogalmazna - két aláírásgyűjtő pultot állítanak fel fideszdzsekis fiatalok. A sietős választópolgárok kezébe a nemzeti petíciót népszerűsítő szórólapot nyomnak. Mosolygós fiú mellett állva mintát veszünk. Húsz járókelőből tizenöt elfogadja a szórólapot, kettő aláír. "Volt már durva visszautasítás?", kérdezzük. "Nem volt, mert mindenkire rámosolygok" - válaszol a mosolygós fiú.

Schmitt Pál némi késéssel érkezik, talán az óraátállítás, talán a dugó az oka. "Mennyi aranyérmet nyerünk?" - kérdezi egy bácsi, aki kora alapján a berlini olimpia magyar aranyérmeseinek is tapsolhatott. "Ha aláírja, megmondom" - riposztozik Schmitt, majd észbe kap: politikai és társadalmi funkciója nem keverhető össze. "Nyolcat" - mondja megadóan, mire a ráérős öregúr hosszas esélylatolgatásba kezd.

Hadd fejezzem be, jó?

A politikus a fotósokhoz menekül. Kezébe veszi a polgároknak osztogatott röplapot, és hangosan elemzi: "Azt látták, hogy a kezek Magyarország térképét formázzák?" "Ide az van írva, hogy munka, otthon, biztonság." Végül kérdéssel fordul a fotósokhoz: "Maguk aláírták már?"

A Magyarok Világszövetsége kettős állampolgárságért síkre szálló aláírásgyűjtői is megjelennek. Vezetőjük sálja piros-fehér-zöld zászló és a fekete gyászszalag különös ötvözete. Fideszes középkáder keveredik vele szóváltásba, mivel kifogásolja, hogy "rányomultak" az ő aláírásgyűjtésükre. A vita nem túl heves, csúcspontját egy kocsmai ízű "hadd fejezzem be, jó?" jelenti.

Ez nem igaz, beszarok

Klikk a képre!

Ha lenne politikusiskola, akkor a "találkozás az emberekkel" című tantárgyból sokan megbuknának. Nem is természetes helyzet kiállni egy sarokra és aláírásokra vadászni, nőnapi virágot átadni, a nyugdíj felől érdeklődni. Schmitt teljesítményére hármast adnánk, igaz, nem az ő hibájából. A Fidesz szemérmes hívei mindig a másik pultnál írják alá az íveket. Amikor Schmitt átmegy, hogy találkozzon valódi választópolgárokkal, akkor azok fogják magukat és átmennek oda, ahová az imént Schmitt várta őket. A kikerülhetetlen beszélgetéseken megnyerő mosolya segíti át.

Az esemény alapvetően békés lefolyású, lelki polgárháborúnak nyoma sincs. Valaki kommunistázik, mert ötvenezer forint gázdíjat fizet. Más elrohan Schmitt mellett, és annyit mond: "Ez nem igaz, beszarok."

A listavezető észrevétlenül tűnik el. A szövetségi gyűlés óta számítani is lehetett erre, mivel a Szentkirályi utca felé tartva felgyorsulnak a léptei, ez biztos jele annak, hogy siet valahová, ahova örömmel megy, és ahol nagyszerű emberekkel van körülvéve, ahol szinte minden nap új, érdekes és izgalmas kihívás vár rá.