Bírja ez a piszkos ország

Egy férfi közeledik a Nyugati pályaudvar sínjei alatt húzódó hosszú lukban. Az 1874-es megépítése után így kezdték el hívni a környékbeliek a főváros első, a Bajza és a Bulcsú utcát összekötő gyalogos-aluljáróját. A kormányzati negyed megépítése után az aluljáróra már nem lesz szükség, mert a Terézvárost és a Lőportárdűlőt utca köti majd össze.

"Nekem az csak jó lesz, hogy itt épül meg a kormányzati negyed - mondja Csengődi Sándor. - Itt lakom a Szabolcs utcában, és gondolom, hogy a lakás értékét ez csak növelni fogja." Új önkormányzati lakásban él, szanálás a házát nem fenyegeti.

Az építkezéssel járó zajtól és kosztól sem ijed meg, éppen a közelmúltban lebontott Volán-garázs szomszédságában lakik, ott aztán volt zaj és kosz. "Most mit tudok csinálni?" - kérdezi. "Semmit" - mondjuk megadóan.

Sándor ugyan vidámabb életet remél a kormánynegyed szomszédságában, de politikailag nem ért egyet Gyurcsányékkal. "Lenne ennek a pénznek jobb helye is" - mondja. Ellenvetésünkre - a kormány állítása szerint a beruházás megtakarítással jár - visszavonulót fúj. "Ha ez így van, akkor nem bánom."

A Lehel út 3-as számú, szanálásra ítélt ház bejáratánál szigorú, kézzel írt figyelmeztetés: "Aki még egyszer bezárja a kaput úgy, hogy a postás ne tudjon bejönni, az fogja a leveleket széthordani a lakók részére." Károly bácsi huszonnyolc éve lakik egy százéves ház 32 négyzetméteres, komfortos MÁV-lakásában.

A kisajátításról még nem beszéltek vele, de attól fél, hogy nem kap lakást ilyen jó környéken, és három évtized után nem szívesen mennének ki a feleségével egy külső kerületbe. A helyet nem tudják megfizetni, a lakás, mint Károly bácsi fogalmazott, "egy lófasz". A növényekkel befuttatott kertet, amit csak oázisnak nevez, sajnálja majd.

A környéket jól belakta már. "Itt a piac, itt a metró, ott a patika, ott a kocsma" - mutat körbe a Lehel út és a Bulcsú utca sarkán, bár később kiderül, hogy kocsmába inkább a Lehel piacra jár, mert ott százért megkapja azt a féldecit, amit a Lehel úton kétszázötvenért adnak.

"Egyetért azzal, hogy épüljön kormányzati negyed?" - kérdezzük. "Éntűlem épülhet - adja meg az engedélyt. - Csak ne basszanak ki velünk." A MÁV-nyugdíjas meglepő tájékozottságot árul el költségvetési kérdésekben. Sok pénzbe kerül? "Le van szarva. Bírja ez a piszkos ország." Később árnyalja véleményét: "Ötvenmilliárdért épül, százmilliárdot kapnak a régi minisztériumi épületekért."

A hetvennyolc éves Buga Rozália egy ütött-kopott piros Ford Sierrának dől. (Rokona, mint mondja, a híres Buga doktornak, aki a Kádár-korszakban rádiós előadásiban figyelmeztetett, egyebek mellett, a réteges öltözködés fontosságára.) Karját két mankón pihenteti. Tizennyolc évvel ezelőtt éjszakai műszakból hazafelé jövet megtámadta egy kutya a Béke téri Tanácsnál, azóta rokkant.

"Hallott arról, hogy a szomszédban lesz a kormánynegyed?" "A rádióban hallottam, örülök neki." "Miért örül neki?" "Legalább a város szívében vannak." "Vannak, akik szerint pazarlás a költözés..." "Nem pazarlás, mindig modernizálódik a világ, nekik is kellenek a modern, szebb épületek, csak emberségesek legyenek a néppel." "És emberségesek?" "Kevés az a kis nyugdíj, ötvenezer forint az semmi."

"Fűszer-csemege" - hirdeti egy törött cégér a Szabolcs és a Lőportár utca sarkán. A bolt berendezését elkerülték a változások, a polcok viszont olyan termékekkel vannak tele, amik jórészt Sanghajtól Párizsig, Fokvárostól Vilniusig megtalálhatóak.

"Biztos, hogy nagy változások lesznek az utcában, rá is fér majd" - mondja az eladó, Pántis Edit. Azt reméli, hogy kevésbé kell majd pedagógusnak lennie a pult mögött, ha a lepusztult környékbeli házakat szanálják. "A gyerekek sokszor nem köszönnek, ha bejönnek, és kérni sem tudnak" - mondja.

De nem csak ezért örül. "Egyetértek vele, hogy itt épüljön fel a kormányzati negyed - mondja. - Ez a legjobb helyszín, mert a központban van, és végre a nyilvánosság előtt fog történni minden."

A bolttal szemközti házat még nem szanálták ugyan, de az alumíniumtető darabjait már kezdték elhordani. Az udvarokban húsz-harminc éves nyugati autók, körülöttük lomtalanításból (a szakzsargon szerint lomizás) származó hulladékok.

Kicsit arrébb a már említett egykori Volán-telep ledózerolt üres telke. A közlekedésiek Filcz Egyedet hagyták hátra.

Némi bizonytalansággal a hangjában határozza meg státusát: "A cégtől vagyok, még itt vagyok helyileg, nem tudom meddig". "Szép neve van" - mondjuk neki. "Mondták a hölgyek is - feleli. - De ez már régen volt."

Ő az első, aki nem a Nyugatit választotta volna a kormányzati negyed helyszínéül. "Én nem tenném ide - mondja. - A Duna City jobb lett volna."

A Volán-telep helyére lakóparkot építenek. A környék lepusztult házai között van már egy-egy társasház, de elég lassan halad a százévesnél is régebbi, lepusztult házak szanálása. A kormánynegyed építése minden bizonnyal gyorsít majd rajta. Egyik beszélgetőtársunk ezt így fogalmazta meg: "A minisztériumi urak és hölgyek nem szívesen néznék a csupasz seggünket."