Szalay: Banális történet az enyém
További Belföld cikkek
- Tombol az influenzajárvány, több kórházban is látogatási tilalmat vezettek be
- Kikapott a kormánypárti jelölt, független képviselő került be az önkormányzatba Sátoraljaújhelyen
- Viharlos szélre, hófúvásra és nagyon sok hóra figyelmeztetett a Magyar Közút
- Két magyar túrázó rekedt a szlovén Kamniki-Alpokban, nem tudják kimenteni őket
- Demszky Gábor: Olyan, mintha még a Kádár-rendszerben élnénk
Könnyeivel küszködve emlékezett a múltra
A politikus elmondása szerint ezt akkor elutasította, nem sokkal később azonban többen is megjelentek irodájában és az egyik közeli település hoteljébe vitték. Itt eleinte udvariasan, később egyre keményebben követelték tőle, hogy ha nem akarja, hogy pályafutása derékba törjön, akkor teljesítse a kérést. Szalay - nyilatkozata szerint - ekkor megpróbált kikecmeregni a csapdahelyzetből. Mint könnyeivel küszködve elmondta, számot vetett azzal, hogy 1945 után családját miként hurcolták meg, valamint azt is, hogy ő maga is csupán 28 éves korában kapott útlevelet. Úgy gondolta, ha teljesen ellenáll, akkor valószínűleg egész életében beosztott mérnökként kellett volna dolgoznia.
Önként és ingyen
"Lehet, hogy nem volt túl bátor tett, de viszonylag tisztességesnek mondható döntést hoztam" - mondta Szalay. Úgy határozott, hogy nem ír alá semmit, de arról beszámol, hogy például kikkel tárgyalt és milyen üzleti ügyekben. A politikus többször is megerősítette, hogy soha nem írt alá semmiféle beszervezési dokumentumot és jelentést sem tett, éppen ezért a titkosszolgálatoktól se pénzbeli, se tárgybeli juttatást, sem pedig kitüntetést nem kapott szolgálataiért.
1988-tól megtagadta az együttműködést
Elmondása szerint feltételeit elfogadták, így aztán később, körülbelül 6-7 alkalommal egy-egy hónapra Togóba utazott, ezekről az útjairól azonban érdemi információkat nem tudott adni. Ezt követően Kuvaitban volt irodavezető, de ebben az időben hosszú évekig semmiféle kapcsolata nem volt az állambiztonsággal. A '80-as évek közepén csupán egy-egy telefonhívást kapott, egészen 1988-ig, amikor csatlakozott a demokratikus ellenzékhez, később pedig a szabad kezdeményezések hálózatához.
Ebben az időben hívták fel azzal a feladattal, hogy számoljon be egy tatai MDF-ülésről, ezt azonban elutasította és lecsapta a telefonkagylót. Ezután újra megkeresték és felajánlották neki, hogy szakítsák meg az együttműködést és írjon alá egy erről szóló dokumentumot, ő azonban erre sem volt hajlandó, hiszen - mint mondta - előtte sem írt alá semmit, és most sem tette azt.
"A szóban forgó dosszié a személyemhez köthető"
Arra a kérdésre, hogy mit tud arról a sajtóban már megjelent hírről, mely szerint eltűnt egy SZDSZ-es kormánytag titkosszolgálati dossziéja úgy nyilatkozott, hogy semmit. Tájékoztatása szerint is csupán Mécs Imrétől, a vizsgálóbizottság elnökétől szerzett tudomást az elmúlt napokban arról, hogy a szóban forgó dosszié személyéhez köthető. Az Indexnek arra a kérdésére, hogy pártja vezetői kitől és hogyan értesültek az ő érintettségéről, Szalay nem tudott válaszolni.