Már a pártnak sem tagja az SZDSZ első két elnöke

Azt is későn ismerték fel, mondta Kis, hogy nem az MSZP, hanem az MDF a fő ellenfél. (Azt is megjegyezte ugyanakkor, hogy az MSZP és az SZDSZ között parlamenti szövetség nem lehet, noha minketten ellenzéki pozícióba szorultak.) Kérte az MDF-et, hogy határolódjon el Csurka István írói tevékenységétől, ami szerinte egyenesen vezetett a Wallenberg-emlékmű nagy port kavart meggyalázásáig. (Nem sokkal az elnökválasztás előtt jelent meg a Magyar Fórumban Apák és fiúk címmel lejárató cikk a szabad demokraták vezetőinek származásáról és politikai múltjáról.)

A gyűlés vitáján felmerült, hogy az SZDSZ-nek kellene egy politikai napilap, később Kis egy interjúban tompított ezen a sommás megállapításon, egyetlen lapot sem szeretnének maguk alá gyűrni.

Kis a „szabadság és szolidaritás” pártjaként jellemezte az SZDSZ-t, amit jelszóként időnként a kétezres évek Fidesze és a Gyurcsány-kormány is elő-elővesz. Ha már a Fidesznél tartunk: az elnökválasztó gyűlés tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy Moszkvában kitiltották a Szovjetunióból és hazaküldték a litván ellenzéki Sajudis mozgalom nagygyűlésére igyekvő Orbán Viktort. A Sajudis alapítója különben az a Vytautas Landsbergis, aki most március 15-én a Fidesz nagygyűlésén európai parlamenti képviselőként szónokolt.

1991. november 23.: Tölgyessy Péter (528 szavazat)

Ellenfelek az elnökválasztáson: Dornbach Alajos (339 szavazat), Mécs Imre (28 szavazat)

Mi történt még aznap? A jugoszláv hadsereg ostrom alatt tartja Eszéket, Für Lajos honvédelmi miniszter szerint a délszláv háború nem terjed át Magyarországra, elindul az első csupa nőből álló expedíció a déli sarkra, meghal Roald Dahl brit író és Bo Diaz venezuelai baseballjátékos.

Tölgyessy Péternek egy év jutott

Másfél év elnökösködés után Kis János visszavonult a napi pártpolitikától (2002-ben az SZDSZ-ből is kilépett), helyére hárman pályáztak, a legnagyobb eséllyel Tölgyessy Péter, az egykori Ellenzéki Kerekasztal egyik vezéregyénisége, a rendszerváltáskor a szabad demokraták soraiban a legnépszerűbb politikus (a legtöbb szavazattal került be az 1990-es ügyvivői testületbe), az MDF–SZDSZ-paktum egyik megalkotója indult. Ez már a jelöltek beszédeit kísérő tapsból is megfigyelhető volt a Vasas Fáy utcai csarnokában megtartott tisztújításon.

A leköszönő Kis János egyik jelöltet sem favorizálta, inkább pártja fő ellenfeléről, az MDF-ről beszélt, bár félelmei nem váltak valóra. A kormány szerinte olyan hatalmi koncentrációt akar megvalósítani a gyengébb parlamenttel és a civil társadalommal szemben, amely kétségessé teheti, hogy a koalíciót le lehet-e majd győzni az 1994-es választáson.

Tölgyessy bejelentette, hogy, hasonlóan versenytársaihoz, veresége esetén is jelölteti magát ügyvivőnek, Mécs olyan párttá kívánná átalakítani az SZDSZ-t, amely a munkából, valamint a bérből és fizetésből élők képviseletét is ellátja, Dornbach pedig a paktumot megkötő Tölgyessynek üzent azzal, hogy a hatalom megszerzése érdekében engedmények nélküli politikát ígért.

A konzervatív liberális irányvonalat hirdető Tölgyessy nagy többséggel lett elnök, másnap egy viharos vitán beváltották fenyegetésüket az SZDSZ előtti Szabad Kezdeményezések Hálózatának nagy öregjei (Eörsi István, Hack Péter, Haraszti Miklós, Pető Iván, Rajk László, Soós Károly Attila, Szent-Iványi István, Tamás Gáspár Miklós, Wekler Ferenc), és nem jelöltették magukat ügyvivőnek, Pető még a frakcióvezetésről is lemondott.

Az ügyvivő testületbe így olyan, ma már jóformán ismeretlen emberek kerültek be Mécs és Dornbach, a magát ellensúlynak tartó Solt Ottília és a ma is frakciótag Béki Gabriella mellett, mint Kádár Péter, Szabó Béla István, Kiss Róbert, Szigethy István és Podkoniczky István. „Itt a csapat, amely legyőzi az MDF-et” – mutatta be csapatát Tölgyessy. „Egy évre szól Tölgyessy mandátuma, remélem, jövőre sikerül legyőzni” – hűtötte le lelkesedését Pető Iván.

1992. november 13.: Pető Iván (525 szavazat)

Ellenfél az elnökválasztáson: Tölgyessy Péter (292 szavazat)

Mi történt még aznap? Elindul a Népszabadság Budapest-melléklete, rasszista gyilkosság áldozata lesz egy 33 éves dominikai nő Spanyolországban, nehézsúlyú boxban Riddick Bowe megfosztja veretlenségétől Evander Holyfieldet.

Pető Iván sem tudta győzelemre vezetni az SZDSZ-t

Egy év múlva éppen Pető Iván száll ringbe Tölgyessy ellen. A hatalom szélsőséges vagy annak vélt megnyilvánulásai ellen létrehozott Demokratikus Chartában az SZDSZ vezetéséből önként távozók együtt tesznek a gyűlölet ellen a politikai karantén falát áttörő MSZP politikusaival. A párt tisztújító gyűlése előtt néhány héttel fütyülték ki Göncz Árpád köztársasági elnököt a parlamentnél, a hangulat így nem kedvez a konzervatív liberális Tölgyessynek.

Tölgyessy beszédében a szélsőjobb előretörése mellett arra figyelmeztet, hogy a demokratikus intézményrendszerre a valódi veszélyt a gazdasági előrelépés elmaradása jelenti. Nem tartja elképzelhetetlennek az előrehozott választást, és arra figyelmeztet, hogy nem csak a Fidesszel, de az MSZP-vel is együtt kell működni, az előbbivel szorosan. A legfőbb riválisnak mindemellett nem az MDF-et, hanem a kormánykoalícióhoz képest másképp államelvű MSZP-t tartotta.

Pető nem értett egyet a választási ellenfelek túlzottan korai kijelölésével, bár szerinte a párton belül nincs olyan véleménykülönbség, amely szakadáshoz vezetne. Megválasztása után békülékeny gesztust tesz: azoknak is elnöke akar lenni, akik Tölgyessyt követik.

Az ügyvivői testület szinte teljesen kicserélődik, Tölgyessy emberei közül senkit sem választanak be, az egy évvel korábban önkéntes száműzetésbe vonulók közül szinte mindenkit. Ahogy az SZDSZ közeledett az MSZP-vel való koalíció felé, Tölgyessy úgy távolodott tőle, végül 1996-ban kilépett a pártból.

1997. május 24.: Kuncze Gábor (490 szavazat, 13 nem, 1 tartózkodás)

Ellenfelek az elnökválasztáson: –

Mi történt még aznap? Meghalt egy gyermek Magyarországon, miután döghúsból készült pörköltöt evett, a magyar és a román köztársasági elnök példaértékűnek nevezi a két ország viszonyát, sikeresen pályára állítják a Telstar-5 amerikai távközlési műholdat.

Kuncze megköszönte

Az SZDSZ az 1994-es választáson megismételte 1990-es szereplését, a második helyen végzett. Az MSZP, ahogy mondani szokás, földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, a két párt mégis koalícióra lépett egymással. Pető Iván nem vállalt kormánytisztséget, majd 1997-ben az MSZP mellett az SZDSZ-t is érintő Tocsik-botrány miatt lemondott posztjáról.

A tisztújító gyűlésen már nem is lépett fel, de támogatta a belügyminiszter Kuncze elnökké választását. Kuncze elismerte, hogy nagyobb eséllyel indulnának az 1998-as választáson, ha nem léptek volna koalícióra az MSZP-vel. Az 1994-ben abszolút többséget szerzett MSZP-vel való hatalommegosztást azzal indokolta, hogy kétséges volt, hogy az MSZP-ben lesz-e elég elszánás a szükséges lépések megtételére.

Önkritikusan jegyezte meg, hogy a megszorító intézkedéseket nem tudták közérthetően elmagyarázni és a választóikkal sem tudták fenntartani a párbeszédet.

1998. június 20.: Magyar Bálint

Ellenfelek az elnökválasztáson: Mécs Imre, Erdélyi László

Mi történt még aznap? A szociáldemokraták nyerik a cseh parlamenti választást, Orbán Viktor bejelenti, hogy nemzeti egységkormány alapít, Hollandia 5-0-ra veri Dél-Koreát a franciaországi foci-vb-n.

Két és fél év után durrant ki Magyar Bálint lufija

Az SZDSZ a második legnagyobb pártból negyedik lett az 1998. tavaszi országgyűlési választás után, és az 1994-es hatvankilenc mandátum után huszonnégyet szerzett.

A választás után lemondott Kuncze Gábor a tisztújításon helyes döntésnek nevezte a koalíciókötést, de illúziónak tartotta, hogy sikeresen lépjenek fel a posztkádári politikai stílus megszüntetése ellen. Stratégiai irányváltás kellett volna, amikor látszott, hogy elveiket nem tudják képviselni.

Az elnökjelöltek közül az országosan teljesen ismeretlen Erdélyi László – XVIII. Kerületi önkormányzati képviselő, 1994-ig alpolgármester – történelmi hibának nevezte az MSZP-vel való koalíciókötést, és a másodszor próbálkozó Mécs Imre is hasonló húrokat pengetett. A 2006-os választás előtt az MSZP-be lépett politikus skizofrén lépésnek nevezte a koalíciókötést, és egyértelművé akarta tenni: egyszer és mindenkorra vége az MSZP-vel való koalíciónak. (Egy másik SZDSZ-t elhagyó küldött, a Fideszben politizáló Bencsik János úgy fogalmazott: a párt majdnem az MSZP csatlósa lett.)

Magyar Bálint, aki oktatási és művelődési miniszterként maga is a koalíció tagja volt, azt ígérte, hogy erős liberális középpárttá teszi az SZDSZ-t, és képes lesz tárgyalni mind a balközép, mind a jobbközép erőkkel, ha megválasztják.

Nagy többséggel lett elnök, de országgyűlési választáson nem tudta igazolni irányvonala helyességét.

2000. december 2.: Demszky Gábor (70 százalék)

Ellenfél az elnökválasztáson: Fodor Gábor (30 százalék)

Mi történt még aznap? Csurka István marad a MIÉP elnöke, ellopják Madonna Range Roverét Londonban, a demokraták a Bush győzelmét hozó elnökválasztás után Floridában is újra szeretnék számolni a szavazatok egyrészét, a Zalaegerszeg focicsapata kiesik a Magyar Kupából Szolnokon.

Fodor gratulál az elnökválasztás győztesének

Magyar Bálint több mint kétéves elnöksége idején egy helyben toporgott az SZDSZ, népszerűségét nem tudta növelni, így nem keltett különösebb meglepetést, amikor 2000 szeptemberében bejelentette lemondását, Demszky Gábort ajánlva utódjául.

A pártelnöki posztért a két nagy párt közötti egyenlő távolság elvét valló Demszky Gábor főpolgármester, az SZDSZ legsikeresebb politikusa és az 1993-ig a Fideszben politizáló, az akkor inkább a szocialistákhoz húzó Fodor Gábor csapott össze. Demszky az eleve esélytelennek tartott Fodornak a kampány hevében egyszer azt tanácsolta, hogy át lehet lépni az MSZP-be.

A tisztújításon Demszky szerint megválasztásán múlik, hogy az SZDSZ kiesik a parlamentből, vagy újra sikeres párttá válik; a szocialistákkal való szövetséget előirányzó programnak az lehet a következménye, hogy az SZDSZ-nek nem lesz jövője ebben az országban. A jelölt legfőbb célkitűzésének nevezte, hogy nyílt és tisztességes versenyben legyőzze Orbán Viktort és megakadályozza, hogy az MSZP abszolút többséget szerezzen.

Fodor Gábor azon az állásponton volt, hogy a Demszky Gábor által hirdetett középre helyezkedés, az MSZP-től és a Fidesztől való egyelő távolságtartás jelenté a biztos bukást a párt számára. Azok szavazatát várja, akik az Orbán-Torgyán-kormány leváltását akarják, illetve azt kívánják, hogy az SZDSZ demokratikus párt maradjon és ismét megtalálja a hangot a liberális értelmiséggel.

2001. július 1.: Kuncze Gábor

Ellenfél az elnökválasztáson: –

Mi történt még aznap? Salzburgban globalizációellenes tüntetők csapnak össze a rendőrséggel, Michael Schumacher a Francia Nagydíjon élete ötvenedik futamgyőzelmét aratja, a Szigetköznél a Dunába fullad egy kenus.

Kuncze Gábor második elnöki ciklusát kezdi

Demszky Gábor fél évig volt a párt elnöke. A főpolgármester a párt megosztottságával magyarázta lemondását, valójában a közvélemény-kutatások nem igazolták a Fidesz és az MSZP közötti egyenlő távolság tartásának helyességét, a liberálisok nem tudtak elmozdulni az öt százalékos küszöbről.

A pártelnökválasztás előtt Fodor és Kuncze volt a két esélyes jelölt a posztra, de amikor biztossá vált Kuncze indulása, Fodor is őt támogatta. A küldöttgyűlésen nagy meglepetésre Demszky meg sem jelent, levélben biztosította támogatásáról a megválasztandó vezetőséget.

A posztra egyedüliként jelölt pártelnököt 586-an támogatták, ellenszavazat nélkül választották meg. Kuncze megválasztása után elmondta, ő ezt biztosan végig akarja csinálni, ne számítsanak összeomlásra, nem fordít hátat a munkának, utalt ezzel Demszky lemondására. Az ország jövője szerinte azon áll, vagy bukik, hogy az SZDSZ 10 hónap alatt mit tud letenni az asztalra. A rájuk leadott szavazat nem vesztes szavazat. Az SZDSZ, ha kell, vállalja a kormanyzati szerepet, mondta a pártelnök, nem akarja a kátyúba tolni a szekeret, amit az eddigi kormányzat négy éven keresztül tett.

Kuncze 2001. július elsején az SZDSZ leghosszabb pártelnöki ciklusát kezdte el. Két elnökválasztáson három jelöltet utasított maga mögé, 2003-ban Bauer Tamást, 2005-ben Fodor Gábort és Kis Zoltánt.

A 2002-es választáson – hiába hirdette meg a párt a 10+ jelszavát – alig érte el a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt, de koalíciót köthetett a szocialistákkal. Nem hátráltak ki mögülük, amikor kiderült, hogy Medgyessy Péter az előző rendszerben az állambiztonságnak dolgozott, viszont 2004 nyarán ők kezdeményezték a népszerűtlen miniszterelnök menesztését.

Az SZDSZ fennállása közel húsz éve alatt stabil kispárttá küzdötte le magát, a 2006-os országgyűlési választáson a párt vezetői sikerként értékelték a 6,5 százalékos eredményt, és 1998-cal ellentétben már fel sem merült, hogy ennek személyi következményei legyenek.

A kissé megfáradt Kuncze Gábor az év elején jelentette be visszavonulását a párt és a frakció éléről, hogy átadja a helyét a szombati elnökválasztás győztesének, az általa támogatott Kóka Jánosnak vagy a harmadszor induló Fodor Gábornak. Igaz, még az sincs kizárva, hogy egy sikertelen irányváltás esetén a 2010-es választás előtt visszatér a párt élére – ahogy történt az 2001-ben.