1986: Gorbacsov Budapestre látogat

2009.06.09. 21:49 Módosítva: 2009.06.09. 21:51

Érdekes, eseményekben gazdag év volt a nyolcvanhatos több szempontból is: ekkor történik a csernobili katasztrófa, megrendezik az első Forma-1-es futamot Magyarországon, elkezdődik a MIR űrállomás építése, üzembe helyezik az újjáépített siklót, az USA bombázni kezdi Líbiát, a Queen együttes Budapesten koncertezik. Azonban egyik sem közelíti meg azt a figyelmet, amit Gorbacsov 1986. június 8-i látogatása kapott a magyar sajtótól. Kétségtelen, komoly médiaesemény zajlott akkor le, hiszen a testvéri Szovjetunió első embere, és később a Varsói Szerződés összes tagországának bölcs vezére gyűlt össze, többek között a világbéke megőrzésének érdekében.

Mihail Gorbacsov, felesége: Raisza Gorbacsova és Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára a Hősök terén
Mihail Gorbacsov, felesége: Raisza Gorbacsova és Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára a Hősök terén

Mihail Szergejevics Gorbacsov érkezéséről a Népszabadság a következőket írja:

„Az igaz barátsággal, szeretettel várt politikust főtitkári minőségében első Magyarországi útjára elkísérte felesége Raisza Makszimova Gorbacsova is."

Az IL-62-es, CCCP 86494-es számú magángép déli 12 óra előtt pár perccel ér földet Ferihegyen, percre pontosan délben a gép ajtaja kitárul és megjelenik a lépcsőn Gorbacsov, mögötte felesége és Vlagyimir Medvegyev, az SZKP KB titkára. Ebben a pillanatban felzúg a taps a leszállópályán, lobognak a zászlók, lengenek a zászlócskák, kattognak a fényképezőgépek és rögzítenek a kamerák, amelyek kezelőszemélyzete már órák óta odakinn vár.

Elsőként Kádár János üdvözli Gorbacsovot, baráti öleléssel, kézfogással, majd a vendégek következnek. Még az „ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli harccsoport parancsnokának képviselői" is jelen vannak, a magyar és szovjet úttörőkkel együtt. Arról, hogy a szovjet úttörők hogyan kerültek Ferihegyre, nem szól a fáma, mindenesetre virággal köszöntik a vendégeket.

Gorbacsov és Kádár pár szót váltanak az összegyűlt ünneplő tömeggel, aminek egyik tagja „sikeres és gyümölcsöző tárgyalásokat és a két nép barátságának elmélyítését" kívánja a „béke szolgálatában". Gorbacsov az újságírók kérdésére, hogy mire számít a tárgyalások során, azt válaszolja, hogy a „hagyományos testvéri együttműködés a garancia; sikeres lesz a budapesti látogatás".

Mindezek után a pártvezérek kíséretükkel együtt kocsiba ülnek, és útnak indul a menetoszlop a Belváros felé, a szállodához, ahol megszáll a díszes delegáció.

A két főtitkár nem vesztegeti a drága időt, a négy és fél órás megbeszélésen tájékoztatják egymást az MSZMP XIII. és az SZKP XXVII. kongresszusain hozott határozatok végrehajtásáról, véleményt formálnak a magyar-szovjet együttműködés eredményességéről, és a világpolitika valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről is elbeszélgetnek. Közös cél a társadalmi-gazdasági és a műszaki fejlődés meggyorsítása, az emberek életkörülményeinek javítása és a „szocialista demokrácia tökéletesítése".

Teljes egyetértés honol a megbeszélés alatt, ahogyan a Népszabadság interpretálja:

„Megkülönböztető jelentősége van az MSZMP és az SZKP hagyományosan őszinte, elvtársi viszonyának, a két párt közötti szolidaritásnak és az egymás számára nyújtott támogatásnak. (...) A két párt között teljes a nézetazonosság a társadalmi fejlődés és a nemzetközi viszonyok minden alapvető kérdésének megítélésében."

A két vezér kifejezésre juttatja a két ország árucsereforgalmának bővítését célzó törekvését, és 1990 utánra is meg akarják hosszabbítani az együttműködési modellt. Megállapítják a KGST fontosságát és megállapodnak a 2000-ig szóló komplex program pontos végrehajtásában is – ekkor még nem lehet sejteni, hogy az összeomlás előtt áll a keleti blokk.

Mihail Gorbacsov, Kádár János, az MSZMP főtitkára és felesége társaságában a Váci utcában sétál.
Mihail Gorbacsov, Kádár János, az MSZMP főtitkára és felesége társaságában a Váci utcában sétál.

Hangsúlyozzák, azt is, hogy a Varsói Szerződés, aminek Politikai Tanácskozó Testületének (mely a legfontosabb szerv) ülése másnap kezdődik, és mindenki részt vesz rajta, aki számít, Gorbacsovtól Ceuşescuig, hatékony működése jelenleg a béke és biztonság megőrzésének nélkülözhetetlen feltétele és legnagyobb támasza.

A fegyverkezési verseny megfékezéséről is beszélnek, és aggodalmukat fejezik ki az „USA és szövetségesei szélsőséges köreinek tevékenysége miatt, aminek köszönhetően a nemzetközi helyzet változatlanul feszült."

Kádár János természetesen biztosította Gorbacsovot és a „Szovjetunió törekvését a világhelyzet javítására" mind maga, mind az MSZMP, mind a magyar nép nevében támogatásáról.

Kádár és Gorbacsov megbeszélése tehát „szívélyes légkörben, pártjainkat, államainkat és népeinket összekötő barátság szellemében zajlott, teljes egyetértést tükrözött minden érintett kérdésben". Végezetül Gorbacsov meghívja Kádárt a Szovjetunióba, amit Kádár el is fogad.

Azonban a nap krónikája nem lenne teljes Raisza Gorbacsova délutánjának története nélkül. A szovjet „first lady" a repülőtér és a szálloda után meglátogatja az akkori legfiatalabb lakótelepet, Gazdagrétet.

„Az itt élők közösséggé formálásának egyik legfontosabb eszközeként mutatták be a vendégeknek az immár második éve üzemelő kábeltelevíziós hálózatot, amelynek műsorait a lakók érdeklődésének megfelelően állítják össze."

Ezután a vendégek megtekintik a lakótelepi művelődési házát, ahol a kerületben élő képzőművészek képeit állították ki, sőt, Raisza Gorbacsova ajándékot is kap, Csavlek András A tavasz hullámai című képét, amit ő egy Alekszej Szavraszov festményeit tartalmazó albummal viszonoz.

Az ajándékozás után egy gyors megálló Cs. György autószerelő és családja otthonában, majd egy kis sétahajózás következik a Dunán, egy szárnyashajó fedélzetéről tekinti meg a várost Raisza Gorbacsova Kádár Jánosné társaságában.

Így zajlott hát a négy napos látogatás első napja, és ha valaki azt hinné, hogy ezzel vége is volt az izgalmas programoknak, téved, Gorbacsov koszorúzgat is még a napokban, meglátogatja a Csepeli Szerszámgyárat, és persze lezajlik a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülése is. És ez még mindig csak a jéghegy csúcsa. A négy napos kirándulás után a szovjet elnöki pár minden bizonnyal elégedett fáradsággal zuhant bele ágyába, Kádár János és a magyar fél pedig valószínűleg az egyetértéstől és bólogatástól begörcsölt nyakát borogatta még napokkal a megbeszélések után is.