1999: Lemond Herényi Károly

„A politikai közéletben nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani" – ezekkel a szavakkal indokolta sajtótájékoztatóján Herényi Károly MDF-es országgyűlési képviselő lemondását általános alelnöki tisztéről és frakcióvezető-helyettesi posztjáról 1999. június 21-én. Évekkel korábban az MSZP-s Kósáné Kovács Magda kommentálta ezekkel a szavakkal pártja ügyeit. Herényi, miután a gyanú árnyéka rávetődött, nem látott más megoldást, mint azt, hogy tisztségéről lemondjon. Döntését azzal indokolta, hogy közéleti szereplőként le kellett vonnia a konzekvenciákat, mivel ő is részesült a Postabank VIP hitelakciójából, és az azonnali lemondást választotta inkább, mert „nem akarta a döntést környezetére bízni".

Herényi lemondása csak egy egészen apró része a Postabank-történetnek.

Herényi története nem sokkal korábban kezdődik. Megjelent a Világgazdaságban egy lista, melyen azoknak a neve szerepelt, akik aránytalanul magas hozamot kaptak betett pénzecskéjükre, illetve elképesztően alacsony kamatra vehettek fel kölcsönt. Ez az a bizonyos VIP-lista, melyen sok száz név volt, köztük sportolók, hírességek, üzletemberek és politikusok egyaránt. A VIP-lista amúgy már 1990 óta létezett.

A Népszabadságban megjelentek szerint a VIP ügyfélkörébe „csak azok kerülhetnek, akiknek cége, vagy ők maguk, átlagosnál jóval nagyobb összeget helyeztek el a bankban, vagy több tízmillió forint összegű tőzsdei műveletekre adtak megbízást. Kedvezményes hitelt rajtuk kívül még a bankok dolgozói kaphatnak, rendes munkavállalói kölcsönt".

A Postabanknál több mint 220 millió forint tűnt el, csak a kiemelt fontosságú ügyfelek hitelei és kamatai miatt.

Herényi Károly 1994-ben 2 millió forint hitelt vett fel, 12 százalékos kamatra, hat éves futamidőre, ám erre a konstrukcióra nem lett volna joga. Meg kell jegyezni, ekkoriban az utcáról betévedő ember csak 36,4 százalékos kamatra kaphatott pénzt, és ehhez is vállalnia kellett, hogy a bank jelzálogot rakat például a házra, lakásra. Mondani sem kell, a VIP-listán szereplő ügyfeleknek nem kellett semmiféle záloggal vacakolni.

Ahogyan Krajczár Gyula írta a Népszabadságban:

„Ha azt veszem, hogy ennél [a 465 millió összértékű VIP-hitelnél] többet is tud nyerni egy ember a lottón, nem nagy ügy. Ha azt veszem, hogy mekkora hitelt tud egy átlagember felvenni (s milyen feltételekkel), akkor nagy ügy."

Herényi saját bevallása szerint már 1998-ban visszafizette a hitelt, és „a törlesztés a kedvezmények dacára is csaknem 3 millió forintot tett ki", illetve kijelentette, hogy kész a különbözetet visszafizetni a banknak, felszólítás nélkül.

Az MSZP-s Nagy Sándor és Csiha Judit, akik, többek közt, szintén részesedtek a listán való szereplésnek köszönhetően a kedvezményekből, nem mondtak le, illetve nem ismerték el, hogy a hitel nem járt nekik. Nagy egyenesen arra hivatkozott, hogy a hitele magánügy, és különben is, azt a Postabank által árult ingatlan megvásárlására fordította, így jogosan kapta ilyen alacsony kamatra a pénzt.

Nagy Sándor és Csiha Judit június 23-án mégis bejelentette lemondását párttisztségéről.

Tamás Ervin a Népszabadságban az eset kapcsán a következőket írta:

„Herényi Károly hiteles politikus maradt, (...) mert volt ereje megtenni azt, amit másnak nem."

Balsai István, MDF-frakcióvezető azt nyilatkozta, hogy Herényi döntése nagy erkölcsi felelősségről tett tanbizonyságot, illetve hozzátette:

„Herényi Károly felelőssége minimális, de ő nem kockáztatja az MDF nevét, és ezért döntésétől nem tudtuk eltéríteni".

Herényi Károlyt 2000-ben az Országgyűlés jegyzőjévé választják, 2002-ben megerősítik mandátumát, majd 2004-ben éppen a Fideszbe távozó Balsai helyett az újjáalakuló MDF frakcióvezetőjévé választják. 2006-ban pártja országos listáján szerzett mandátumot; a költségvetési, pénzügyi és a számvevőszéki bizottság tagja volt 2009. március 19-ig, mikor az MDF-frakció megszűnt.