Egy röpke előállítás benne van a pakliban

Fotók: Huszti István

Szombaton és szerdán is előállítottak újságírókat az oszlatások alatt. Kedden viszont nem léptek fel az előállítások ellen tiltakozó újságírók be nem jelentett demonstrációja ellen. Mikor hibázott a rendőrség?

Azt gondolom, hogy egyik alkalommal sem, minden esetben jogszerűen, szakszerűen és helyesen járt el a rendőrség. Ha azt nézzük, hogy volt három alkalom, és ebből kétszer oszlattunk, egyszer nem, és semmi más körülményt nem értékelünk külön, akkor ez a kérdés jogos, tényleg felvetődik. Külön-külön meg kell vizsgálni a szombati eseményt, az újságírók keddi, flashmozgalom keretében megtartott néhány perces megnyilvánulását és a szerda estét. Így van értelme ezekről beszélni. Merthogy az is fontos, hogy a média mindig, mindenről beszámoljon.

Mi itt napról napra derítünk fel nagyon jó bűncselekményeket. De az egy dolog, hogy mi örülünk, amikor háromnegyed év után megvannak egy komoly rablás vagy egy betörési sorozat elkövetői, vagy egy gyilkos. De hogy ezt az örömöt megoszthassuk a társadalommal, az attól függ, hogy erről a média ad-e hiteles, objektív tájékoztatást a közvéleménynek. Szombaton egy be nem jelentett demonstrációval indult a történet, erről sokat nem is akarok beszélni.

Miért kellett egyáltalán feloszlatni egy viszonylag kis csoportot, amely valószínűleg az észrevétlenség homályában marad, ha a rendőrség nem ilyen kemény?

Hetek óta szerveződött egy szándékosan be nem jelentett demonstráció, amit semmiképpen sem lehet a strasbourgi bíróság döntésének köntösébe burkolni, egyfelől azért, mert több hete szervezték, másrészt mert a bíróság döntése békés, spontán politikai megnyilvánulásokra vonatkozik.

De mondhatok egy harmadikat is: a strasbourgi bíróság döntését Magyarországon addig, amíg a jogalkotó nem fogalmazza meg, és nem adaptálja, nem lehet jogforrásnak tekinteni. Így egészen egyértelmű, hogy a rendőrségnek azután, hogy 17 órakor összegyűlt a tömeg, egy óra múlva mit kellett tennie.

Ott volt a tömeg, köztük újságírók, ki mellényben, ki nem. Ezzel akaratlanul is megnehezítik a munkánkat, ezért felszólítottuk az újságírókat is az elhatárolódásra. A felvételeken látszik is, hogy negyven-ötven sárga mellényes újságíró, ha nem is messzire, de jól láthatóan elkülönült. Ők zavartalanul végezhették a munkájukat, jól látható volt a rendőrök számára, hogy ők újságírók.

És volt a tömeg, ők egymásba kapaszkodtak, emberek civil ruhában. Köztük volt az önök munkatársa, akin nem volt mellény, akinél aztán később bent, a kapitányságon előkerült egy újságíró-igazolvány. Akik ott voltak, azokat a rendőrök igazoltatták, és mivel szembeszegültek jogszerű felszólításuknak, előállították őket. A rendőröknek ott, helyben nem volt lehetőségük mérlegelni. Az intézkedés a mai magyar jogszabályok szerint jogszerű volt, ez egyértelmű.

A másik esetben egy olyan újságíróról van szó, aki a mai napig nem tudott semmit felmutatni, hogy bármilyen újság szerkesztőségének az eseti vagy rendszeres újságírója lenne. Semmilyen újságíró-igazolványa nincs. Ír, ezt tudjuk, ezt a HVG szerkesztősége is megerősítette. Őket előállítottuk, semmilyen más atrocitás nem érte őket.

Megbilincselték őket. Erre feltétlen szükség volt?

Azért bilincseltük meg őket, mert ezt a jogszabályok előírják: akit szállítunk, azt muszáj. Nekünk az az érdekünk, hogy ha az újságírók is tudnak dolgozni, mi is.

 

Ehhez képest a szerda esti oszlatáskor a leggyakrabban elhangzó fordulat a beosztottjai szájából az volt, hogy ne fotózzanak. A teljes körű tájékoztatásba beletartozik, hogy képekkel is dokumentáljuk a közfeladatot ellátó rendőrök tevékenységét.

Nézze, én meghagynám ezt a szeletet az ombudsmannak, nem szeretnék ebben a kérdésben állást foglalni. Én azt mondom, hogy attól még maximálisan lehet tájékoztatást adni egy tevékenységről, hogy a rendőr nem ismerhető fel. Mi el fogjuk fogadni azt, amit az ombudsman mond.

Úgy tűnik, hogy a rendőrök elég hamar magukévá tették Péterfalvi Attila véleményét, szerdán például volt példa rá, hogy még a helyszínen visszanézték kollégáink filmfelvételeit, hogy az arcuk látszik-e a képeken.

Ilyen formában semmiképpen sem szabad korlátoznunk a média képviselőit. Ezt a kérdést nem az intézkedő rendőröknek kell kontrollálniuk. Az újságíró-szervezetekkel folytatott keddi megbeszélésen is felmerült az elvárás, hogy azzal tehetünk eleget a sajtószabadság érvényesülésének - aminek elkötelezett hívei vagyunk -, ha hagyjuk az újságírókat dolgozni. Ehhez viszont tudnunk kell, ki az újságíró, és meg kell állapodnunk bizonyos alapokról.

Azt nem várjuk el, hogy felvegyék a mellényt, a szerdán előállított RTL Klub-os operatőr is azt mondta, hogy a tüntetők miatt nem veszi fel, inkább vigyék el a rendőrök, minthogy agyonverjék a tüntetők. Ha ezután hitelt érdemlő módon igazolja magát, és más jogsértő cselekményt nem hajtott végre, akkor ez rendben van, mondhatjuk, hogy ezt tudomásul vettük. De ha erre nem hajlandó, akkor nincs mit tenni.

Több probléma is felmerül. Az ön által elmondottakkal szemben újságírónk azt állítja, hogy ő a tömegtől elkülönülve telefonált, felszólításra parlamenti sajtóigazolványával igazolta magát. De - bár elfogadni nem tudjuk - azt még megértjük, hogy az írott sajtó munkatársa beleeshet a szórásba. De egy operatőr könnyen felismerhető, a vállán van egy nagy kamera, ami gyaníthatóan nem álca.

Vele kapcsolatban könnyű helyzetben vagyok, hiszen amikor a kapitányságra bekerült, hamar kiderült, hogy ő az RTL Klub operatőre. Nem is kezeltük előállítottként. Vele az történt, hogy munkatársaival a rendőrsorfal előtt hátrált, és közben elesett. A kameráját védte, ezért sérült meg mindkét karján.

Hogy a kameráját védje, ráfeküdt, a rendőrsorfal meg áthaladt felette. Felvételeinken az látszik, hogy fekszik a földön, rendőreink meg állnak mellette. Ezután őt kiemelték és előállították, a rendőrségen igazolta magát. Felvettünk egy jegyzőkönyvet, elláttuk a sebeit, majd soron kívül elengedtük.

Minket leginkább az lepett meg, hogy ha van igazolványa az újságírónak, elő is veszi, akkor miért kell beszállítani a kapitányságra. A helyszíni parancsnoknak nincs jogosultsága az ilyen esetek elbírálására?

A helyszínen sokszor azt sem lehet látni, hogy ki kivel van, és mi történik, hogy éppen ki fog fáklyát dobni. Nincs megfelelő idő erre. A németeknél például ilyen esetben nem is igazoltatnak, aki ott maradt, az bűnös. Azt se kérdezik, ki kicsoda, csak elvisznek mindenkit egy ketrecbe.

 

Önök mit javasolnak, hogyan csökkenthető az előálítások rizikója?

A helyzet azért nehéz, mert nem látunk egységes érdekképviseletet. Nekünk nagyon könnyű lenne, ha kötelezővé tehetnénk a mellényviselést, de ezt nem tehetjük. Csinálhatnánk egy regisztrációs rendszert, kiadhatnánk egy országos igazolványt, amit bármelyik újságíró kiválthatna, de ez felvet egy kérdést, hogy ki az újságíró.

Ha valaki tízszer követ dobál, tizenegyedszerre meg azt mondja, hogy újságíró, mert van egy weboldala, akkor ezt a személyt újságírónak kell-e tekinteni? Ezt a kérdést én nem akarom megválaszolni, csak felvetem. Döntsék el az újságírók maguk, ez az ő érdekük is.

Tavaly szeptember 17-e óta valamennyi tüntetésen jelen voltunk, de félni igazán csak a tüntetőktől kellett. Ha volt rajtunk sárga mellény, ha nem, rendőrrel komoly problémánk nem volt. Idén október 22-én valami megváltozott, azóta rendszeresen igazoltatják az újságírókat is, két alkalommal meg elő is állítottak munkatársakat. Ez tudatos szemléletváltás? Mert egyébként az elmúlt egy évben oszlatástechnikai szempontból sokat fejlődött a rendőrség.

Az elmúlt időszakban, és ezt büszkén lehet vállalni, nem volt olyan esemény, ahol a rendőrség durván jogsértő cselekményt követett volna el. Ha voltak is hibák, azt rögtön mi magunk ki is vizsgáltuk. Ez egy szemléletváltás része, de azt nem tudom, hogy szemléletváltás-e, hogy mindig jogszerűnek kell lennie a rendőri intézkedésnek. Csak így tudjuk végezni a munkánkat.

Az hogy a stresszes körülmények között dolgozó rendőrök időnként úgy ítélik meg, hogy az újságírók nehezítik a munkájukat, és ez közülük egyeseket bosszant, ezzel egyet tudok érteni. Próbálják magukat beleképzelni a rendőrök helyzetébe, hogy a rendbontókkal szemben intézkedniük kell, miközben köztük van harminc-negyven ember, akikre vigyázni kell, mert ők újságírók.

De az újságírók elleni fellépés semmiképpen sem tudatos, nem ez az irány, és nem ez a szándék. De hogy néhányakat idegesítenek az újságírók, azt megértem, ahogy néztem a szerdai oszlatást, néha én is azt mondtam, hogy de jó lenne, ha az újságírók kicsit arrébb mennének.

Persze, ha újságíró vagy fotóriporter lennék, nyilván én is úgy gondolkodnék, hogy nekem meg az a jó, ha benne vagyok az eseményekben. De ahogy a haditudósítók is tudják, hogy felrobbanhatnak, a tüntetésekről tudósítóknak is vállalniuk kell a kockázatot.

Mivel nem vagyok újságíró, azt nem tudom, hogy ha a rendőr megkér, hogy öt méterrel arrébb kéne menni, azt megtenném-e. Ezek nehéz kérdések, és nyilván ebből volt érezhető valami. De a rendőri vezetés álláspontja ebben abszolút nem kérdéses. Sem én, sem parancsnoktársaim nem akarjuk korlátozni a sajtószabadságot, az újságírók működését.

 

A fronttudósítós hasonlat talán túlzás, de mi is tisztában vagyunk a kockázatokkal. Az a probléma, hogy csaknem egy évig működött a dolog. Ön ugyan mást mond, de mi úgy érzékeltük, hogy hirtelen megváltozott, bekeményített a rendőrség.

A szerdai esetet, azt hiszem, már nem kell beszámítanunk, tehát marad a szombati két eset. Akkor is le kell szögeznünk, hogy rendőri túlkapás nem történt. Parancsokként pedig, a többi száztízezer esethez hasonlóan, nem szólhatok bele az ügymenetbe, nem szólhatok bele, hogy az egyik előállítottnál vádemelés legyen, a másiknál pedig azonnal szüntessék meg az eljárást. Nem, hagyni kell az előadót önálló felelősségkörében dönteni. Ha érkezik egy panasz, akkor még mindig van lehetőség mérlegelésre.

De ez is egy elméleti lehetőség, mint mondtam, a szóban forgó esetekben egyszer sem sérült a jogállamiság elve. A szombati két esetből hiba volna azt az általánosítást levonni, hogy ez most megváltozott. Ez nincs így. Szerdán tartottam egy vezetői értekezletet. A parancsnokokkal átbeszéltem a jogi helyzetet rávilágítva arra, hogy nincs tisztán fekete vagy fehér ebben az esetben.

Nehéz egy civilnek elmagyarázni, hogy ha a felszólítások ellenére akár csak nézelődőként ott marad azon a helyszínen, ahol a rendőrség intézkedést foganatosít, akkor könnyen bekerülhet az előállítottak közé. Onnantól viszont az a lényeg, hogy az intézkedés törvényes legyen, csak a megfelelő testi kényszert alkalmazzák, ne történjen túlkapás. Ha ez rendben van, akkor a rendőr munkája az elvárásoknak megfelel.

Azt az elvárást fogalmaztam meg a parancsnokoknak, hogy tudjunk együttműködni a médiával, mert az a mi érdekünk is, hogy a sajtó hiteles tájékoztatást adjon a munkánkról. Ha a média arról tud beszámolni, hogy a rendőrség gyorsan és szakszerűen felszámolta a törvénytelen tüntetést, az nekünk jó. Mindenki, aki az akcióban részt vett, az büszke lehet magára, mert jól végezte a dolgát.

Ha azonban nem erről szólnak a hírek, hanem olyan esetekről, mint a szombati, akkor az nekünk nem jó, mert volt egy összességében jó, határozott és szakszerű intézkedésünk, amivel mindenki egyetértett, de van egy szépségfolt az egészen.

Úgy tudjuk, szakmai körökből is érték olyan kritikák a rendőrséget, hogy az utcai tömeggel keveredő rendzavarók kiemelése nem az erőssége. A szemtől szemben való oszlatásba már belejöttek, de a járókelők mögé rejtőzködő kisebb csoportok sikeresen megléptek a melegtüntetésnél is, és lényegében minden oszlatott demonstrációnál ez a vicces bújócska lett az intézkedés vége. Nyugat-Európában erre már kitaláltak technikákat a rendőrök.

Ha, csak az a feladat egy lőtéren, hogy egy helyiségbe berontva le kell szedni az összes felállított bábut, az egy viszonylag egyszerű kihívás. Ha viszont a rosszfiúkat szimbolizáló bábuk között van néhány fehér, néhány túsz is, akkor az már komplikáltabb. Tovább tart, és valószínű, hogy rosszabb kimenetelű lesz a történet.

Ugyanez van a tömegoszlatásnál. Szerdán legalább tízszer felszólítottuk az embereket a távozásra, amíg el nem kezdtek fáklyákat dobálni, tehát vita nem fért hozzá, hogy a megmozdulás jogellenes. Úgy tömeget oszlatni, adott esetben használni a szükséges eszközöket, könnygázt bevetni, sokkal könnyebb, ha egységes tömeggel állunk szemben, nem pedig sárgamellényes vagy civil ruhás újságírókkal tarkított társasággal. Úgy veszem észre, hogy ezt a körülményt újabban a tüntetők kifejezetten ki akarják használni.

 

De miért nem megy a tüntetők közé civil ruhás nyomozó, aki instruálhatná az egyenruhásokat?

Ott van számos civil ruhás nyomozónk a tömegben. Ott volt szerdán is. Azonban az ő helyzetük sem egyszerű. Arra is figyelnünk kell, hogy egy-egy ilyen fellépésnél hogyan mentjük ki a saját embereinket. Egy újságíró ott maradhat a saját felelősségére, de mi nem tehetjük meg, hogy nem vonjuk ki a beavatkozás előtt a saját embereinket.

Ha ott maradna, akkor ugyanúgy fog kapni a gázból, mint a többiek, előállítják, vagy ott fog kiabálni, miközben testi kényszert alkalmaznak ellene, hogy ő nyomozó. Ha megindul egy csapaterő, akkor nem lehet válogatni, nincsen egyéni elbírálás.

A világon mindenhol tudják, hogy a tömegoszlatás nem egy humánus, nem egy békés megoldás. Ezért hagyunk időt, hogy aki el akar menni, az elmehessen. Szerdán is hagytuk elmenni azokat is, akikről lerítt, hogy eredetileg más volt a szándéka, de aztán mégis elindult a metró felé.

Az operációs központból ön vezette az akciókat?

Igen, ahogy ilyen esetekben rendszerint. Szerdán is bentről irányítottam a csapatot egészen addig, amíg el nem rendeltem, hogy fel kell oszlatni a tömeget. Ez már egy belső szakmai megállapodás, hogy magát az akciót a helyszíni körülményeket figyelembe véve a Rebisz hajtja végre.

Onnantól kezdve a Teve utcai törzsből nem lehet beavatkozni, mert ők egészen mást látnak, mint mi innen. Meg kell-e állni, rendezni kell-e a csapaterőt, vagy mehet tovább az akció. Előtte a művelet irányítása, a szempontrendszer, a cél meghatározása a törzs feladata.

És milyen célt állított fel szerdán a kollégák elé?

A cél az volt, hogy oszoljon fel a tömeg. Várjuk meg, hogy aki akar, távozzon. Aki viszont többszöri felszólításra se ment el a területről, azt ki kell emelni. Szerdán azonban nem történt túl sok előállítás, mert a kivárás miatt nem volt rá szükség. Egyik esetben ezt kell tenni, a másikban meg azt. A hídnál látszott, hogy felszólításra nem fog távozni senki, ezért kénytelenek voltunk bevinni őket.

A keddi újságíró-flashmobot kivételes előzékenységgel kezelték? Információjuk volt róla, hiszen megjelent az örökmécsesnél a videókocsijuk, de nem avatkoztak be.

Nem kezeltük kivételesként. Flashmob volt már Budapesten többször, kint voltam akkor is, amikor járókelők sétáltak egy-két percig az Andrássy és a Bajcsy kereszteződésében, tudok arról, mikor a Nyugatinál kispárnával akcióztak a résztvevők. Most is tudtuk, hogy valami hasonló készül.

A rendőri vezetőknek tudniuk kell különbséget tenni: ide kimegy 30-40 újságíró, felveszi a presszes mellényt, fényképez, de nem lesznek szónoklatok, nem lesznek transzparensek. Nem egy klasszikus politikai demonstrációról van szó, néhány percig tart, aztán mindenki elindul haza.

Ha felléptünk volna, nyilván azt a kérdést kaptam volna meg önöktől, hogy a rendőrség arra sem képes, hogy ilyen kérdésekben tudjon különbséget érzékelni, hogy automata gépsorként működik. Ráadásul, ha az volt a cél, hogy felhívják a figyelmet a sajtószabadság fontosságára, akkor azt kell, hogy mondjam, egyetértünk vele.

Ezért beszélgettünk a héten az újságírók képviselőivel, és ezért folytatjuk a párbeszédet. Demagóg dolog lett volna ezt az összejövetelt be nem jelentett tüntetésnek értékelni.

 

De ha annak értékelték volna, akkor gondolom nem lett volna mese itt sem.

A be nem jelentett tüntetések esetében a rendőrségnek a jelenleg hatályos gyülekezési törvény értelmében nincs lehetősége mérlegelni. A törvény nem azt mondja, hogy feloszlathatja, vagy hogy feloszlatja, ha, hanem azt, hogy feloszlatja. A jogvédők is egyetértenek abban, hogy a rendőrség akkor követ el jogsértést, ha nem a törvénynek megfelelően lép fel.

Mi ezügyben megtettük a magunk szakmai javaslatát, de a változást csak a törvény módosítása hozhat. Ha engem kérdez, azt mondom, szükség van a módosításra, de hogy ez mikor lesz, az nem a mi dolgunk.

Árnyalni legfeljebb annyiban tudunk, hogy az elmúlt időszak tapasztalatai alapján pontosan el tudjuk dönteni, milyen társasághoz szükséges a bevetési csoport kirendelése, és hogy kik azok, akiknek elég, ha az utcai ruhás rendőr azt mondja, hogy fejezzék be a törvényellenes tevékenységet. Azért nem vagyunk gépsor, mert megpróbálunk gondolkodni, és differenciált módon alkalmazni az erőt.

Ezek szerint azzal is tisztában vannak, hogy rendszerint kik az ellenfelei a bevetési csoportnak, vagy ezt csak úgy mondta?

Egy rendkívül szűk csoport az, amelyik akár egy egyébként legális és rendezett demonstrációt is meg tud zavarni, és fel tud használni arra, hogy balhézzon, törjön, zúzzon.

Miért nem tudják őket klasszikus nyomozati eszközökkel kiszűrni?

Attól jogállam egy jogállam, hogy minden körülmények között betartja a törvényeket. Hiába vagyunk tisztába azzal, hogy egy demonstráción ott vannak azok, akiket már kétszer-háromszor előállítottunk, megindítottunk ellenük szabálysértési eljárást. Preventív módon harmadszorra sem vehetjük őket őrizetbe addig, amíg nem követnek el semmi törvénybe ütközőt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!