Marad vagy szakad a koalíció?

2007.12.05. 07:43
Az egészségügyi biztosítási rendszerről szóló koalíciós vita presztízskérdéssé vált mindkét kormánypártnak. A felek viszont olyan manőverekbe hajszolták magukat, ahonnan nem lesz könnyű veszteségek nélkül kievickélni, bár most úgy tűnik, megállapodtak. Az SZDSZ fenyegetőzik, az MSZP ezt egyre kevésbe veszi komolyan. Ha szakítanak is, előrehozott választásokra nincs sok esély. Török Gábor elemez.

November legfontosabb politikai eseménye a koalíciós feszültség folyamatos növekedése volt. „Míg októberben csekély realitása volt annak, hogy a felek belátható időn belül komolyan vehető lehetőségként gondolnak a szakításra, november végén ez már korántsem elképzelhetetlen forgatókönyv” - mondta az Indexnek Török Gábor. A Vision Consulting politikai elemzője úgy véli, a koalíciós együttműködés legfontosabb tesztje a decemberi egészségügyi szavazás lesz: e döntés után válik világossá, milyen irányba megy tovább a koalíció.

„November végére a koalíció instabil állapotba került, de ez nem azt jelenti, hogy jelen pillanatban komoly esélyét látnánk a koalíciós szakításnak, a feszültségek nem feltétlenül eredményeznek majd tényleges szakítást – mondta. – Könnyen elképzelhető azonban, hogy december első fele koalíciós üzengetésekről, sőt akár szakítással való nyílt fenyegetésekről fog szólni, igaz most némileg csitultak a kedélyek.” Szerinte e fenyegetések főképp a tárgyalási pozíciók javítását szolgálják majd, mégsem zárható ki, hogy hatásukra kiszámíthatatlan folyamatok indulhatnak el.

Török Gábor szerint a koalíciós felek jelenleg minden feszültség dacára messze állnak a szakítástól. „A szakítás előfeltétele, hogy a felek ne állapodjanak meg az egészségügyi reform kérdésében.” Ráadásul egyelőre inkább a megállapodás tűnik reálisabbnak, ennek hétfőn is volt egy állomása.

De nézzük, mi kellene ahhoz, hogy szakadjon a koalíció. Ennek már ma is tapasztalható első lépése a kisebb koalíciós partner részéről a szakítással való fenyegetés. A második a rendkívüli küldöttgyűlés összehívása, a harmadik a tényleges döntés lenne, de a folyamat bármelyik ponton megállhat. „A szocialisták bármikor – akár az esetleges SZDSZ-küldöttgyűlés napján is – előterjeszthetnek egy olyan kompromisszumot, amelyet az SZDSZ-nek el kellene fogadnia.” Vagyis, a jelenlegi helyzetből nagyon sok körülménynek kellene egy irányba mutatnia a tényleges kilépéshez, az elemző szerint valószínűbb, hogy a folyamat, ha el is indul, még a tényleges kilépés előtt megáll.

Maradás az Audi-kulcsok miatt?

De azt is muszáj észrevenni és megemlíteni, hogy novemberben az MSZP nem csupán azzal nézett szembe, hogy az SZDSZ távozhat a koalícióból: a szocialisták már azzal is számolnak, hogy az SZDSZ támogatottságának csökkenése miatt nem lesz releváns szereplő. „Ez alapvetően befolyásolja az MSZP viszonyát az SZDSZ követeléseihez, a szocialisták nem érzik úgy, hogy minden áron érdekük lenne teljesíteni őket – mondta Török Gábor. – Ez meghatározza az egészségbiztosítási vitában elfoglalt álláspontot is: az MSZP-ben sokan úgy vélik, hogy az SZDSZ inkább egy kifejezetten népszerűtlen ügy (egészségbiztosítás) miatt lépjen ki, hogy ne kovácsolhasson magának tőkét a szakításból.”

A szocialisták motivációjának további eleme, hogy valójában nem hiszik el, hogy az SZDSZ képes a kilépésre. Erre utal az is, hogy az „Audi-kulcsok” miatt az SZDSZ végső soron benn marad majd.

Az üzengetések és az elképzelhető szakítás ellenére Török úgy látja, valójában sem az MSZP, sem az SZDSZ nem gondolja azt, hogy pont a jelenlegi körülmények között kellene szakítaniuk. „De a felek olyan helyzetbe manőverezték magukat, ahonnan nagyon nehéz komoly presztízsveszteség nélkül kikerülni. - Nem a felek stratégiája, hanem a pozícionálási stratégia hiányában követett lépések miatt előálló helyzet okozza, hogy a kilépés reális lehetőségként felvetődik.”

Mi a kormányzás értelme?

Az elemző azt mondta, hogy az egészségügyi vita olyan szimbolikus elemmé vált, ahol már nemcsak szakpolitikai, de identitáskérdésről van szó. „A liberálisok számára az egészségügyi reform keresztülvitele jelenti a koalíciós szerepvállalás értelmét.” Az SZDSZ-ben, még ha tisztában is vannak azzal, hogy szavazóik többsége nem várja el a kilépést az egészségügyi reform részkérdései miatt, azzal a dilemmával szembesülnek, hogy ha az egészségügyi koncepció megbukik, egészen egyszerűen nem fogják tudni magyarázni kormányzati részvételük értelmét.

Forgatókönyvek a koalíció jövőjére az egészségügyi reform kapcsán - Forrás: Vision Consulting

Miközben komoly esélye – Török szerint 40 százalék – van annak, hogy a koalíció szétszavaz, és kilépési spirál indul el, annak, hogy mindez ténylegesen a kilépéshez vezessen, már lényegesen kisebb a valószínűsége. Ráadásul a koalíció esetleges szakadása nem jelentené automatikusan a kormány bukását. A szocialistáknak azután is lenne 190 (Toller és Horn kiesése miatt 188) szavazatuk a parlamentben. Az ellenzéki padsorokon belüli gyakoribb hiányzások és az MDF vagy az SZDSZ képviselőivel kötött ad hoc megállapodások miatt a szocialistáknak napi szinten nem okozna gondot a többség biztosítása.

Az elemző úgy látja, hogy előrehozott választás még akkor sem feltétlenül lenne, ha a koalíció valóban felbomlana, hiszen a kormány a napi szintű döntéseket szocialista szavazatokkal és alkalmi támogatókkal is biztosítani tudná. A kormány bukására – a szocialisták, illetve a kormányfő ellenében – csak konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal vagy parlamenti önfeloszlatással lenne mód, márpedig az SZDSZ-nek egyik sem áll érdekében még egy esetleges kilépés következtében sem.