Marad vagy szakad a koalíció?
További Belföld cikkek
- Megkezdődik a modellváltás a BME-n, így maradna jogosult az egyetem az Erasmus-programra
- Az ukrajnai bizonytalanság miatt csúcsra kell járatni a magyar gáztározókat
- Tarlós István kiírt magából mindent Budapestről, és még többről is
- Egymásnak feszült a Kúria elnöke és az általa felfüggesztett bíró
- A legtöbb helyen kirándulóidő lesz szombaton, de lesz, ahol záporra is számítani lehet
November legfontosabb politikai eseménye a koalíciós feszültség folyamatos növekedése volt. „Míg októberben csekély realitása volt annak, hogy a felek belátható időn belül komolyan vehető lehetőségként gondolnak a szakításra, november végén ez már korántsem elképzelhetetlen forgatókönyv” - mondta az Indexnek Török Gábor. A Vision Consulting politikai elemzője úgy véli, a koalíciós együttműködés legfontosabb tesztje a decemberi egészségügyi szavazás lesz: e döntés után válik világossá, milyen irányba megy tovább a koalíció.
„November végére a koalíció instabil állapotba került, de ez nem azt jelenti, hogy jelen pillanatban komoly esélyét látnánk a koalíciós szakításnak, a feszültségek nem feltétlenül eredményeznek majd tényleges szakítást – mondta. – Könnyen elképzelhető azonban, hogy december első fele koalíciós üzengetésekről, sőt akár szakítással való nyílt fenyegetésekről fog szólni, igaz most némileg csitultak a kedélyek.” Szerinte e fenyegetések főképp a tárgyalási pozíciók javítását szolgálják majd, mégsem zárható ki, hogy hatásukra kiszámíthatatlan folyamatok indulhatnak el.
Török Gábor szerint a koalíciós felek jelenleg minden feszültség dacára messze állnak a szakítástól. „A szakítás előfeltétele, hogy a felek ne állapodjanak meg az egészségügyi reform kérdésében.” Ráadásul egyelőre inkább a megállapodás tűnik reálisabbnak, ennek hétfőn is volt egy állomása.
De nézzük, mi kellene ahhoz, hogy szakadjon a koalíció. Ennek már ma is tapasztalható első lépése a kisebb koalíciós partner részéről a szakítással való fenyegetés. A második a rendkívüli küldöttgyűlés összehívása, a harmadik a tényleges döntés lenne, de a folyamat bármelyik ponton megállhat. „A szocialisták bármikor – akár az esetleges SZDSZ-küldöttgyűlés napján is – előterjeszthetnek egy olyan kompromisszumot, amelyet az SZDSZ-nek el kellene fogadnia.” Vagyis, a jelenlegi helyzetből nagyon sok körülménynek kellene egy irányba mutatnia a tényleges kilépéshez, az elemző szerint valószínűbb, hogy a folyamat, ha el is indul, még a tényleges kilépés előtt megáll.
Maradás az Audi-kulcsok miatt?
De azt is muszáj észrevenni és megemlíteni, hogy novemberben az MSZP nem csupán azzal nézett szembe, hogy az SZDSZ távozhat a koalícióból: a szocialisták már azzal is számolnak, hogy az SZDSZ támogatottságának csökkenése miatt nem lesz releváns szereplő. „Ez alapvetően befolyásolja az MSZP viszonyát az SZDSZ követeléseihez, a szocialisták nem érzik úgy, hogy minden áron érdekük lenne teljesíteni őket – mondta Török Gábor. – Ez meghatározza az egészségbiztosítási vitában elfoglalt álláspontot is: az MSZP-ben sokan úgy vélik, hogy az SZDSZ inkább egy kifejezetten népszerűtlen ügy (egészségbiztosítás) miatt lépjen ki, hogy ne kovácsolhasson magának tőkét a szakításból.”
A szocialisták motivációjának további eleme, hogy valójában nem hiszik el, hogy az SZDSZ képes a kilépésre. Erre utal az is, hogy az „Audi-kulcsok” miatt az SZDSZ végső soron benn marad majd.
Az üzengetések és az elképzelhető szakítás ellenére Török úgy látja, valójában sem az MSZP, sem az SZDSZ nem gondolja azt, hogy pont a jelenlegi körülmények között kellene szakítaniuk. „De a felek olyan helyzetbe manőverezték magukat, ahonnan nagyon nehéz komoly presztízsveszteség nélkül kikerülni. - Nem a felek stratégiája, hanem a pozícionálási stratégia hiányában követett lépések miatt előálló helyzet okozza, hogy a kilépés reális lehetőségként felvetődik.”
Mi a kormányzás értelme?
Az elemző azt mondta, hogy az egészségügyi vita olyan szimbolikus elemmé vált, ahol már nemcsak szakpolitikai, de identitáskérdésről van szó. „A liberálisok számára az egészségügyi reform keresztülvitele jelenti a koalíciós szerepvállalás értelmét.” Az SZDSZ-ben, még ha tisztában is vannak azzal, hogy szavazóik többsége nem várja el a kilépést az egészségügyi reform részkérdései miatt, azzal a dilemmával szembesülnek, hogy ha az egészségügyi koncepció megbukik, egészen egyszerűen nem fogják tudni magyarázni kormányzati részvételük értelmét.
Miközben komoly esélye – Török szerint 40 százalék – van annak, hogy a koalíció szétszavaz, és kilépési spirál indul el, annak, hogy mindez ténylegesen a kilépéshez vezessen, már lényegesen kisebb a valószínűsége. Ráadásul a koalíció esetleges szakadása nem jelentené automatikusan a kormány bukását. A szocialistáknak azután is lenne 190 (Toller és Horn kiesése miatt 188) szavazatuk a parlamentben. Az ellenzéki padsorokon belüli gyakoribb hiányzások és az MDF vagy az SZDSZ képviselőivel kötött ad hoc megállapodások miatt a szocialistáknak napi szinten nem okozna gondot a többség biztosítása.
Az elemző úgy látja, hogy előrehozott választás még akkor sem feltétlenül lenne, ha a koalíció valóban felbomlana, hiszen a kormány a napi szintű döntéseket szocialista szavazatokkal és alkalmi támogatókkal is biztosítani tudná. A kormány bukására – a szocialisták, illetve a kormányfő ellenében – csak konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal vagy parlamenti önfeloszlatással lenne mód, márpedig az SZDSZ-nek egyik sem áll érdekében még egy esetleges kilépés következtében sem.