A pánik lehet az MSZP és a Fidesz veszte is

„Júniusban a magyar politika ismét egy tisztább és kiszámíthatóbb helyzet felé indult. Ha új status quo nem is jött létre, kialakult egy olyan új keretrendszer, amely, legalábbis ideiglenesen, orientálja a felek mozgását. Ennek az az alapja a kisebbségi kormány, mint egy működő és életképes megoldás hangsúlyozottan ideiglenes elfogadása” – mondta Török Gábor az Indexnek.

A Vision Consulting vezetője szerint júniusra a magyar politika paradigmája a kisebbségi kormány elfogadása lett. „Ez azt jelenti, hogy az alternatív forgatókönyveket – az előrehozott választást, a koalíció újrakötését, valamint valamiféle ellenzéki összefogással megválasztott szakértői kormány lehetőségét – a felek egyelőre kizárták.”

A májusi hezitálás, bizonytalanság és esetenkénti ellentétes mozgások után júniusban az MSZP, az SZDSZ, a Fidesz és az MDF stratégiája is tisztázódott.

Az MSZP úgy érezheti, minden OK

A politikai elemző úgy látja, hogy a szocialisták részben kényszerűségből, részben a vártnál jobb tapasztalatokból kiindulva vélik úgy, hogy a kisebbségi kormány reális opció, amellyel a költségvetési szavazásig – és talán azon túl is – hatalmon maradhatnak. „A szocialisták azt tapasztalták, hogy a legtöbb ügyben mindenféle megállapodás nélkül is biztosítani tudják a parlamenti többséget.”

Török Gábor szerint mindez azt az érzetet keltheti a szocialistákban, hogy ha megállapodások nélkül, „spontán” ilyen jól alakultak a dolgok, akkor konkrét megállapodások segítségével a helyzet az őszi ülésszak idején is legalább ilyen jó lesz. „E gondolkodás szerintem téves, hiszen a májusi szavazási eredményeket az új helyzetre való fideszes és SZDSZ-es felkészületlenség eredményezte. Úgy látom, az SZDSZ nem tervezi azt, hogy a májusihoz hasonló mértékben szavaz együtt a szocialistákkal.”

Fidesz: hibák minimalizálása

A Fidesz főszabály szerint nem számít előrehozott választásra. Ha nem is mond le teljesen róla, de csak, mint „hab a tortán”-helyzetre tekint rá: ha véletlenül sikerül, annál jobb, de stratégiájának célja a 2010-es győzelem.

Török szerint ez a koncepció rímel arra a felismerésre, hogy a Fidesznek az ultimátumok, a gyorsan kikényszeríteni kívánt változások általában visszafelé sülnek el. Ugyan közvetlenül a népszavazás után a Fidesz képes volt elkerülni azt a hibát, hogy a kormány azonnali távozását követelve összezárja a kormányoldal sorait, a koalíciós szakításkor már nem mutatott ilyen önmérsékletet.

„A Fidesz stratégiájának alapja éppen ezért a hibák minimalizálása és a kisebbségi kormány létének elfogadása lett, azzal az adalékkal, hogy közben igyekszik nyomást kifejteni az előrehozott választás érdekében” – mondta az elemző. Ez a nyomás az SZDSZ nehéz helyzetbe hozásával hozható létre, Orbán többször is hangsúlyozta, hogy a helyzet megoldásához az SZDSZ kezében van a kulcs. Az elemző úgy véli, hogy a Fidesz nem fog napi szinten a kormány ellehetetlenítésére törekedni a parlamenti obstrukció eszközeivel; inkább különleges alkalmakkor igyekszik majd „meglepni” a szocialistákat.

„Aligha kétséges, hogy a Fidesz egy általa kedvezőnek ítélt pillanatban bead egy indítványt, amivel az előrehozott választást akarja majd elérni, de ettől inkább pillanatnyi politikai hasznot, mintsem a javaslat tényleges sikerét reméli. Természetesen, a Fidesz mindent megtesz majd, hogy egy ilyen javaslat sikeres legyen, de stratégiáját nem indítványának valószínűtlen sikerére, hanem valószínű kudarcára építi fel.

Ahogyan tehát az MSZP részben kényszerűségből lemond az új koalícióról, és megkísérli működőképessé tenni a kisebbségi kormányt, úgy a Fidesz is, jórészt kényszerűségből, lemond az előrehozott választás lehetőségéről, és igyekszik a kisebbségi kormányt kritizálva minél jobb helyzetbe kerülni a következő megmérettetésre.”

Az SZDSZ időt húz

Török szerint az SZDSZ azért fogadja el a kisebbségi kormányt, mert nincs alternatív koncepciója. „Az SZDSZ-nek jelenleg nincsenek egyértelmű elképzelései a jövőre vonatkozóan – azt sokkal pontosabban tudja, milyen opciókat zár ki.” Az előrehozott választás az SZDSZ jelenlegi helyzetében elképzelhetetlen. Az új koalíció nem reális. Éppen ezért az SZDSZ kénytelen vagy új forgatókönyvvel előállni, vagy passzívan figyelni a kisebbségi kormány működését.

Az SZDSZ egyelőre ennek a kettőnek a kombinációját valósítja meg. Egyrészt a szakértői kormány felvetésével új javaslattal állt elő, de ezt nem képviseli hasonló vehemenciával, mint a Fidesz az előrehozott választást gondolatát. Másrészt viszont az SZDSZ nem törekszik a kisebbségi kormány ellehetetlenítésére. Az SZDSZ húzza az időt.

Fodor Gábor elnökségének első pár hete alapján Török Gábor úgy látja, hogy az új elnöknek nincsenek világos elképzelései az SZDSZ jövendő pozicionálásáról. Kóka Jánosnak volt ilyen elképzelése: az ellenzéki SZDSZ a kormányt feltételekkel támogatta volna, ha adópolitikai elképzelései teljesülnek. Ez az elképzelés egyértelmű irányt szabott volna, jóllehet kérdéses, hogy ha az SZDSZ kormányon elért eredményekkel nem tudott még soha szavazatokat szerezni, hogyan tudná ezt ellenzékből elérni.

Megdőlt egy tabu

Török felhívta a figyelmet egy új politikai felismerésre. Az őszödi beszéd előtt minden politikai szereplő adottságként kezelte, hogy a parlamenti erőviszonyok ciklus közben nem változtathatók meg. A Fidesz 2006-ban szakított ezzel a felfogással. És bár ennek voltak kudarcként értékelhető elemei (a 2006 őszi ultimátum például átmenetileg megerősítette a koalíciót), a Fidesz mégsem adta fel ezt a stratégiát. „A fideszes népszavazás volt az első olyan alkalom, amikor a kormánnyal szemben álló társadalmi többség ciklus közben befolyásolhatta a kormányoldal politikáját.”

A népszavazás jelentősége így az volt, hogy megdöntötte a kormánypolitika és a kormányzati szerkezet intaktságáról szóló tézist, mondta Török Gábor. Ha ugyanis nem igaz az, hogy a kormánypolitikát ciklus közben csak a többség befolyásolhatja, akkor a kormányfő személyével, sőt a kormány mandátumával kapcsolatban is új helyzet állhat elő.

A népszavazásnak tehát „tabudöntő” szerepe volt: megmutatta, hogy a kormánypolitika és a kormány stabilitása nem teljesen független a közhangulattól és az ellenzék stratégiájától. A népszavazás ilyen értelemben bebizonyította, hogy a Fidesz által régóta hangoztatott elv, amely szerint a „társadalomnak” igenis vannak eszközei a kormánnyal szemben, adott esetben igaz lehet.

A valódi veszély a kormányra nézve az, ha az ellenzéki pártok, átvéve a kezdeményezést, maguk kezdenek „kormányozni”. Elvileg semmi sem zárja ki, hogy akár több, komplett törvényt is az ellenzék vigyen át a parlamenten. Ennek az esélye jelen helyzetben azért nem túl nagy, mert az SZDSZ még ma is közelebb áll az MSZP-hez, mint a jobboldali ellenzékhez.

Az SZDSZ számára elvileg adott a lehetőség, hogy mind a jobboldali ellenzéktől, mind a szocialistáktól megkülönböztetve magát, önálló alternatívát vázoljon fel. Az SZDSZ 2004-ben, EP-kampányában ebbe az irányba indult el, de kormányzati szerepe megakadályozta, hogy ez a taktikai kampányelem valódi stratégiává váljon. Most, hogy e kormányzati szerep megszűnt, adott az elvi lehetőség, hogy a „háromszögelést”, a háromosztatú rendszer felépítését az SZDSZ stratégiájává tegye. De egyáltalán nem biztos, hogy az SZDSZ ebbe az irányba indul el, és ha így is tenne, a siker esélye legalábbis kérdéses.

Veszélyek

Török Gábor szerint a jelenlegi törékeny politikai helyzetre a legnagyobb veszély egy olyan esetleges „pánik”, amely valamelyik fél fenti meggyőződését megváltoztatja. Ilyen „pánik” legegyszerűbben közvélemény-kutatási adatok miatt jöhet létre. Ha a szocialisták például azt találnák, hogy a júniusi részleges támogatottság-emelkedésük nem tartós, esetleg helyzetük tovább romlik, könnyen arra juthatnak, hogy Gyurcsány megbuktatása – és egy új koalíció létrehozása – nem halogatható.

Kisebb valószínűséggel és kevésbé egyértelmű következményekkel hasonló pánik a Fideszben is bekövetkezhet. A Fideszben nagyon erősen él az a tapasztalat, amely szerint a párt választások között mindig jól áll, a választásokat mégis elveszti. 1994-ben, 2006-ban és bizonyos értelemben 2002-ben is ez történt. „Ha a Fidesz a szocialista támogatottságának erőteljes emelkedését érzékeli, könnyen pánikba eshet, és – félve, hogy 2010 a négy évvel azelőtti tapasztalatokat ismételheti – radikális lépéseket tehet” – mondta Török Gábor.

Az igazság téli pillanata

Visszatérve a kisebbségi kormány helyzetének elemzésére Török Gábor azt mondta, hogy a decemberi költségvetési szavazás az „igazság pillanata” lesz: főként az SZDSZ, kisebb részben az MDF dönt majd a kormány sorsáról, miközben az MSZP és a Fidesz a parlamenten belüli taktikai érzékét bizonyíthatja majd. Az elemző szerint elméletileg nem lett volna szükségszerű, hogy a költségvetési szavazás ilyen „mérföldkő” legyen, a kormány érvelhetett volna úgy, hogy a költségvetés is csak „egy” a szavazások közül; hogy nem történik „semmi”, ha nincs megszavazva a költségvetést.

A kormány azonban a tét emelése mellett döntött. Mivel az ellenzék logikusan eleve ilyen stratégiát folytatott, már júniusban vita kezdődött a költségvetés majdani elfogadásáról. Ez pedig oda fog vezetni, hogy az őszi ciklusban egyre inkább a választókig is eljut majd az a kérdés, amely egyelőre a politikai elit és az elemzők belügye. Ebben a helyzetben a költségvetés valóban az „igazság pillanata” lesz.

Bár így is számos taktikai lehetősége van valamennyi pártnak – különösen az SZDSZ-nek és az MDF-nek –, hogy felkészült stratégiával számára kedvező kimenetet érjen el, a kisebbségi kormánynak a költségvetés elfogadása mindent eldöntő próba lesz. Vagyis a kisebbségi kormány elfogadása mint paradigma mai ismereteink szerint eddig a szavazásig szól.