Szegeden megsemmisítették az ügynöklistákat
További Belföld cikkek
- Rendőrnek adta ki magát egy pedofil Borsodban
- Magyar Péter vezetésével tüntetők gyülekeznek a Belügyminisztériumnál
- Többször fejbe rúgtak egy férfit egy vidéki plázában
- „K*rvára irritáló vagy!″ – ököllel esett neki tanárnőjének egy szolnoki diák
- Élet-halál között lebeg egy egri fiatal, miután megcsapta az áram egy vagon tetején
A lap "Megszólaltak a tartótisztek" címmel három olyan szegedi beszervezetteket szólaltatott meg név nélkül, akik a rendszerváltás idején, 1989-1990-ben a szegedi III/III-as csoportnak voltak a tagjai.
Százan voltak Szegeden
A tartótisztek titoktartási kötelezettségüket megszegve elmondták, hogy a csoport egyik része egyetemi, főiskolai hallgatókat, oktatókat szervezett be, vagy figyelt meg, a másik papokat, lelkészeket, a harmadik vállalati vezetőket, a negyedik pedig a veszélyesnek tartott személyeket.
A lap szerint megszűnésekor a szegedi csoportban tizenöten dolgoztak, és egyenként 4-8 személlyel álltak kapcsolatban. Néhányan a rendőrség állományában maradtak, volt, aki az adóhivatalnál, biztosítónál, a szegedi egyetemen helyezkedett el, s volt, aki magánvállalkozásba fogott, őrző-védő céget alapított.
"Szegeden egyidejűleg 80-100 személlyel tartottuk a kapcsolatot. Úgynevezett T-lakásokban, vagy nyilvános helyeken találkoztunk, mindenkinek volt fedőneve, kódszáma. A beszélgetéseket magnóra vettük, amit később leírtak, iktattak, majd továbbítottak" – nyilatkozta a lapnak az egyik tartótiszti.
A Délmagyarország szerint 1989-ben a megye legfontosabb célszemélyei Ilia Mihály irodalomtörténész, Király Zoltán televíziós újságíró, Pordány László egyetemi tanár, Balogh László operatőrt és Csapó Balázs üzletember voltak.
Kazánban égették el a bizonyítékokat
A tartótisztek a Délmagyarország újságírójának elárulták, félelemmel várják az országgyűlés esetleges döntését. Attól tartanak, bármikor, bármelyikük neve felkerülhet a Political Capital honlapjára, vagy egy későbbi döntéssel megismerheti múltjukat a közvélemény.
Azzal valamennyien egyetértettek, hogy ha az országgyűlés úgy dönt, kerüljenek nyilvánosságra az Állambiztonsági Szolgálatok szereplőinek nevei, az számos kérdést vet fel. Az egyik, és szerintük a legfontosabb: a nyilvántartás egy része megsemmisült, nem lehet mindenkiről megismerni, milyen szolgálatot tett 1990 előtt. "Szegeden a jelentések, kartonok, hangfelvételek 99 százalékát megsemmisítették. Erre 1990 januárjában a főkapitányságon került sor, ahol a kazánban egyszerűen elégették a bizonyítékokat. Persze ezek egy részének mégis maradt nyoma Budapesten" - írja a napilap.
A tartótisztek szerint a titkosszolgálatok állományában jelenleg is dolgozók neveinek megismertetése a nyilvánossággal összedöntheti a nemzetbiztonság rendszerét" – fogalmazott a lapnak az egyik tartótiszt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
