Összegyűltek Pesten az ügynöklisták őrzői

A keleti tömb hat országának főlevéltárosai gyűltek össze Budapesten, hogy megbeszéljék, ki mit tehet a kommunista állambiztonságok irataival. A konferenciát a magyar Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szervezte, a saját, tizedik évfordulója alkalmából. Németország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Románia intézetvezetői jöttek el.

A legjobb helyzetben a németek vannak: a Stasi (az NDK titkosszolgálata) jogutód nélkül megszűnt, így minden megmaradt irata levéltárba kerülhetett. Hans Altendorf, a Stasi archívumot kezelő intézet igazgatója szerint így sem derülhet ki minden, mert az NDK utolsó hónapjaiban rengeteg iratot megsemmisítettek. Németországban bárki megnézheti, hogy mit jelentettek róla, de a jelentő nevét kihúzzák, vagyis az áldozatok sem tudhatják meg, hogy melyik ismerősük jelentett róluk. A közszolgálati dolgozókat és a közalkalmazottakat viszont automatikusan átvilágítják, és aki ügynök volt, az nem viselhet semmilyen állami hivatalt. A németek igen érdeklődők: több mint ötmillióan akarták már megnézni, hogy milyen akták születtek róluk. Altendorf azt is elmondta, hogy a kémelhárítási iratok titkosak maradtak. A NATO és NSZK ellen kémkedő ügynökök jelentései "tekintettel Németország barátaira" továbbra sem nyilvánosak.

Szlovákia csak 2002-ben hozott létre külön intézetet a titkosszolgálati akták kezelésére. Északi szomszédunknál a volt ügynököket nem éri retorzió, bármilyen hivatalt betölthetnek. Viszont könnyebben kideríthető, hogy ki volt ügynök, mint a legtöbb helyen Kelet-Európában. 2003-ban ugyanis elkezdték kirakni az internetre az ügynök-aktákat. Bukovszky László, a Szlovák Nemzeti Emlékezet Intézetének kutatási igazgatója azt mondta, hogy már közel 104 ezer nevet hoztak nyilvánosságra. Húsz százalékuk volt ügynök, 21 százalékuk megfigyelt és 40 százalékuk úgynevezett segítő. Ők olyan emberek, akik kényszerből vagy tudtukon kívül használt ki titkosszolgálat. A többi nyilvánosságra hozott papír objektumokról szól. A különösen szabad hozzáférés ellenére nehéz a kutatás ott is, a rengeteg pdf-fájl között nehéz logikusan keresni, de Szlovákiában az érintettek ki is kérhetik aktáikat. Eddig 8700-an fordultak a hivatalhoz és harmadukról találtak feljegyzést. A kémelhárítás adatai itt is tabunak számítanak.

Csehországban az ügynökök névjegyzékét már 2003-ban kitették a netre, és könyvben is kiadták, 5600 oldalt tesz ki a lista. Ezzel Csehországban váltak először teljesen nyilvánossá az ügynöklisták a volt kommunista országok közül. Csak jövőre jön létre külön intézet az összes titkosszolgálati akta kezelésére. Eddig a prágai belügyminisztérium egy részlege foglalkozott a belső elhárítás papírjaival. Az új intézmény azonban már a katonai elhárítás és a kémelhárítás iratainak egy részét is megkaphatja. 1997 óta az érintettek kérhetik, hogy megnézzék, feljegyzett-e róluk valamit az STB, a csehoszlovák titkosszolgálat. Eddig tízezren éltek azzal a lehetőséggel, hogy megnézzék saját aktáikat. Csehországban a kommunista párt volt vezetői, az STB alkalmazottai és volt ügynökök bizonyos köztisztviselői állásokat nem tölthetnek be.

Lengyelországban a megfigyeltek és a volt ügynökök is kikérhetik aktáikat, ha kitöltenek egy hat oldalas formanyomtatványt. A 40 milliós országban alig néhány tízezer ember élt a lehetőséggel. Első körben az érintett nem láthatja, hogy ki jelentett róla, de egy újabb kérvénnyel hozzá lehet tudni a nevekhez. Kivéve, ha a volt besúgó most is a nemzetbiztonság szolgálatában áll. Két éve egy lengyel újságíró 240 ezer ügynök nevét tette ki a netre, és ezzel alaposan felbolygatta a közvéleményt. Azóta lazítottak a gyakorlaton, és a szlovák rendszerhez hasonlóan az állam az interneten keresztül elkezdte nyilvánosságra hozni az aktákat.

Romániában sokáig csak több engedély megszerzésével és nehézkesen lehetett hozzáférni a Securitate aktáihaz. Mára ott is létrejött egy ilyen ügyekkel foglalkozó levéltár, de még mindig sok irat nem jutott el hozzájuk. Romániában az érintettek kérhetik ki saját aktáikat, illetve pártok és állami szervezetek kérhetik egyes személyek átvilágítását is. A Securitate több mint 500 vezetőjéről a közelmúltban közöltek életrajzot.

Magyarországon is a személyesen érintettek vagy hozzátartozóik kérhetik ki az aktákat. 2003 óta az érdeklődők már megtudhatják, hogy ki jelentett róluk. Addig csak a fedőneveket ismerhették meg az érdeklődők. Eddig 20 ezren jelentkeztek, és 6300-ukról találtak a levéltárosok adatokat. A sok sikertelen kérés arra utal, hogy az akták egy része eltűnhetett. Ezek esetleges meglétét vizsgálja most egy testület Kenedi János vezetésével. Az érintettek mellett kutatók is viszonylag szabadon hozzáférhetnek az adatokhoz. Kónyáné Kutrucz Katalin, a levéltár főigazgató-helyettese szerint a magyar gyűjtemény nagy előnye, hogy nemcsak a belső elhárítástól, hanem több főcsoporttól is őriz papírokat.

Magyarországon semmi sem tiltja a volt ügynökök hivatalvállalását, ám bizonyos pozíciókban átvilágítják az embereket (parlamenti képviselők, médiumok főszerkesztői esetében például). Ha valaki fennakad, akkor lemondásra szólítják fel. Ha ennek az illető nem tesz eleget, akkor nyilvánosságra hozzák, hogy ügynök volt. Van lehetőség arra is, hogy közszereplők aktáit kívülállók kikérjék. Ilyenkor a hivatal felkéri az érintettet, hogy nyilatkozzon, közszereplőnek tartja-e magát. Aki azt mondja, hogy nem közszereplő, az ellen a kérelmező pert indíthat. Jelenleg ilyen per folyik a történelmi egyházak vezetői ellen, amit első fokon a pert kezdeményező újságíró meg is nyert. Itthon is többször előfordult, hogy ismeretlenek neveket és listákat szivárogtattak ki.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!