Várhegyi ártatlannak vallotta magát

Várhegyi a bíróság előtt leszögezte: nem volt különösebb szükség pénzgyűjtő akcióra, erre nem is adott megbízást Simó Józsefnek, a Mahír Szolnok vezetőjének. Aról viszont értesült, hogy Simó - köszönettel arra, hogy a helyi Fidesz szervezet befogadta tagjai közé - vállalta szórólapok, óriásplakátok terjesztésének finanszírozását, mondván, a Mahír Szolnok jól menő vállalkozás.

Várhegyi Attila A vád hűtlen kezelés, vesztegetés és magánokirat-hamisítás

Szolnok volt polgármestere állította, hogy több, Simó által megnevezett cégvezetővel (akik a másodrendű vádlott szerint kisebb-nagyobb összegeket adtak át a Mahír Szolnok ügyvezetőjének) semmilyen kapcsolata nem volt, sőt volt cég, amelynek peres ügye volt az önkormányzattal. Akadt olyan cégvezető is, akit korábban egy más ügyben, éppen az önkormányzat által szorgalmazott privatizáció után az új tulajdonos felmentett tisztségéből, így nem állítható, hogy egyértelműen szimpatizált volna a város vezetével és a polgármesterrel. (Az érintett vádlottak egyébként mindezt megerősítették.)

Várhegyi - elmondása szerint - nem tudja, hogy Simó miért állítja róla és vádlottársairól a vádiratban szereplő cselekményeket, ám mindenesetre sejti annak okát. 1997 elejétől ugyanis a szolnoki fideszesek és Simó közt megromlott a viszony, utóbbit a párt nem jelölte újra az önkormányzat városfejlesztési bizottságába. Viszont 1997. szeptemberében a másodrendű vádlottat a szocialisták juttaták be a Városfejlesztési Rt. igazgatótanácsába, és két hónap múlva már ellene vallott a Központi Bünüldözési Igazgatóság Aradi utcai székházában, jegyezte meg Várhegyi.

Határozottan megismételte, hogy sem személyesen, sem telefon útján nem küldte el Simót az állítólagos kampánypénzekért. Utalt rá, hogy a vállalkozók szimpátiájukat akár a városi Fidesz-irodán, de még a fővárosi központban, a Lendvay utcában is kifejezésre juttathatták volna, félmillió forintig anonim módon, tehát nem lett volna szükség Simó szolgálataira.

A másodrendű vádlott viszont azt hangsúlyozta, hogy a cégvezetők neki, vagyis egy jóformán ismeretlen személynek súlyos százezreket adtak át és pedig azért számla ellenében, a fiktív reklámtevékenységre hivatkozva, mert az ezeket az összegeket így költségként elszámolhatták adóbevallásukban. Cáfolta, hogy személyes bosszúját tükrözné nyomozati és perbeli vallomása, majd okiratot csatolt be annak igazolására, hogy 1997. szeptemberében a fideszes képviselők is egybehangzóan delegálták őt a Városfejlesztési Rt.-be, azaz, olyan nagy elhidegülésre mégsem kerülhetett sor.

Várhegyi és Simó közt eredménytelen volt a bírói szembesítés. A bűnper csütörtökön folytatódik tovább, ekkor Várhegyinek a második, számára nehezebbnek igérkező vádpontról, a kétséges szolnoki telekügyletekről kérdezi a bíróság.