Kiss Péter szépen csendben építgeti magát

Sokan vannak, de nem elegen - ezt a tanulságot szűrhette le az MSZP elitje, és újabb taggal kívánja dúsítani a párt vezérkarát. A frissen beemelendő ember Varju László, a parlamenti szocialista frakció igazgatója valószínűleg nem lesz magányos: a baloldal vezető erejét jelenleg is egy majd' másféltucat fős elnökség irányítja, és akad egy pártigazgató is. A hivatalos verzió szerint Varjut mégis kapacitásbővítés miatt invitálják, hogy (forrásaink interpretációjában) segítsen társadalmi hálózatot építeni. Hogy valóban teszi, teheti-e, arról formálisan az MSZP elnökségi ülése dönt a jövő héten.

A társadalmihálózat-építés kifejezés egyébként is nehezen értelmezhető, hisz egyaránt jelentheti a civil körök bevonását, a párt szervezeteinek, szimpatizánsainak, aktivistáinak felrázását. Csakhogy mindkét feladatra van már ember: a pártszervezésre Juhász Ferenc elnökhelyettes kapott mandátumot, míg az MSZP társadalmasítása Kiss Péter alelnök (és kancelláriaminiszter) privilégiuma, míg az operatív tevékenységet Butor Klára pártigazgató végzi.

A félhivatalos pletykák szerint a párigazgatóként fungáló Butor Klára energiáit túlságosan leköti a pártközpont működtetése. Nyersebb fogalmazásban a korábban Szigetvári Viktor volt kampányigazgató helyetteseként működő Butor nem nagyon tud felülemelkedni a rendezvényszervezésen. Juhászra pedig most egyszerre nehezedik a népszavazás (ő a kampánymegbízott), valamint az MSZP átforgatásának terhe. Arról senki nem beszél, hogy Kiss Péter "társadalmi szférájában" is be kéne segíteni.

Talán nem véletlenül. Úgy tudjuk, Varju rendszerbe emelése ugyanis a kancelláriaminiszter és Gyurcsány Ferenc tárgyalásainak eredménye. Így az ügyvezető igazgató valószínűleg a párt mélyrétegeibe ás majd le (bányamérnöki végzettségéhez pont passzol a feladat), s a területi, helyi munkát, együttműködést próbálja koordinálni, felpezsdíteni. Fogadtatása azonban nem egységes: a frakció egy része úgy véli, hasznos még egy embert csatasorba állítani a kampány idején, sokan azonban úgy gondolják, hogyha a tavalyi kongresszuson felturbózott vezérkari állomány eddig nem végzett érdemi pártépítő munkát, akkor Varju várható kinevezése is csak látszatcselekvés.

Építkezni kellene

Többen úgy érzik, a Kiss Péter-i jelszó (végre kormányozni kellene) parafrázisa szép lassan átszivárog a pártba, miszerint végre építkezni kellene. Azt mondják, ez nem újsütetű folyamat, kezdetét legtöbben a 2006-os kormányváltásra, de mindenképpen a 2007-es kongresszusra datálják. Emlékeztetőül, a tavaly februári kongresszust szép pártcsörte előzte meg. A centralizálási törekvésekkel előálló kormányfő és csapata igyekezett kiszorítani a formális csúcsposztokról Szekeres Imrét. A honvédelmi miniszterre Juhászt indították rá, hogy kvázi ügyvezető elnökként fölötte álljon az akkor és most is elnökhelyettesként dolgozó Szekeresnek. Juhász azonban az utolsó pillanatban visszatáncolt, s így csak Szekeressel egyenrangú elnökhelyettessé emelhették Gyurcsányék. Szekeres pedig azóta csendben sikerminiszterkedik és építkezik, de a látszólagos nyugalom ellenére sem Gyurcsány Ferenc embere.

A három alelnök sem feltétel nélküli lába a miniszterelnöki széknek. A gyurcsányi hátszéllel az egyik ilyen posztot elfoglaló Hiller István leginkább csak az oktatási tárca vezetésére koncentrál, s nem sok pártvizet zavar. Az önkormányzati és területfejlesztési minisztérium államtitkára Ujhelyi István ugyan jól mozog a pártban, de a nyilvánosság elé főként csak nyerő (turisztika és fejlesztés) ügyekkel lép. A harmadik alelnök pedig Kiss Péter.

Távolságot tartott

Kiss a kormányváltás után a kancelláriát a szociális és munkaügyi minisztériumra cserélte, s egy erős baloldali tárca élén építette magát. A tavalyi tisztújító kongresszuson sem álmodott túl nagyot, s noha a közvélekedés szerint simán befutott volna elnökhelyettesnek, beérte a szerényebb alelnöki poszttal. Ami sokak szerint (amellett, hogy senki nem kérdőjelezte meg reformpártiságát és a kormányfő iránti lojalitását) azt jelezte: Kiss azért némi távolságot tart Gyurcsánytól és csapatától. És ha már távolság, akkor azon a kongresszuson persze ott volt Lendvai Ildikó is, aki egy mondatban intézte el elkötelezettségét és fenntartásait, miszerint: a fejlődés érdekében egy repülőgépre kellett ülni, de nincs minden szék mellett zacskó.

Az ominózus zacskót pedig nem is pótolta a kormányzat, magyarán semmilyen embernyelvű magyarázattal nem csillapította a reformok okozta állampolgári gyomorforgást. Aztán a kongresszus után pár hónappal jött is az első kormányátalakítás. A kabinetet és politikája végrehajtását Gyurcsány épp Kissel és Lendvaival stabilizálta, s Kiss ismét beleült kancelláriaminiszteri székébe. A kabinet átszabása egyébként vér nélkül sikerült, megmaradt a miniszterelnök embereinek arca. A MEH-et irányító Szilvásy György, a kormányfő bizalmasa a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszterré gyengült, s bent maradhatott a stratégiai döntéseket előkészítő, Kiss vezette kormánykabinetben. A többé-kevésbé apparátuson kívüli rendszeren államreform-bizottságot irányító Draskovics Tiborból tárca nélküli miniszter lett, de formálisan a kancelláriához tartozik. S bár szó volt róla, mostanáig a helyén maradhatott Gál. J. Zoltán a miniszterelnök kabinetfőnöke.

Varju Kisshez vagy Gyurcsányhoz húz?

A kormányzati erőviszonyok átalakulása után Varju bejövetelével a pártvezetés erőkörei is módosulhatnak, vélik forrásaink. A formális nagyok között, mondják, Gyurcsány szinte egyetlen feltétel nélküli hívet sem talál. Leginkább az aktivizálódó Juhász az ő embere, illetve Butor Klára pártigazgató. Szekerestől hiába vár érdemi támogatást, Kiss pedig lojális, de független erő. Hogy Juhász és Butor hatásköréből mennyit vesz át Varju, azt egyelőre nem tudni, azt viszont vagy tucatnyi megkérdezettünk biztosra veszi, hogy a jelenlegi frakcióigazgató inkább Kisshez húz. A miniszerelnök körei viszont határozottan állítják, Varjut Gyurcsány találta ki az új posztra, és személyesen kérte fel a tisztségre. Ennek ellenére most már biztos, összegezte a helyzetet egy szocialista prominens, hogy két markáns egyenrangú erőköre lesz az MSZP-nek, a kormányfőé, és a kancelláré.