Majdnem szétszedték Gyurcsányt a nyugdíjasok

Tíz évvel ezelőtt még progresszívnak és fiatalosanak számító fénykekkel, és effektekkel illusztrálva mutatta be Gyurcsány Ferenc kormányfő és Hiller István pártelnök mindazt, amit az MSZP a következő tíz évre ígér az országnak.

Tizenkilenc megye koncepció nélkül egymás után felállított standjain vibráló fények kacsáznak. Gyurcsány mindegyik standnál rövid beszédet mond, majd átadja a szót és a mikrofont a megye szocialista vezetőjének illetve MSZP-s hírességének.

A magabiztosnak látszó Gyurcsány lazaságát utánozni képtelen szocialisták annyira felajzották a kormányfőt, hogy egy idő után a fotósokat inzultálni, és lökdösni kezdte, azzal a megjegyzéssel kísérve tettét, hogy most fontosabb dolgok is vannak. Fotósunk megérintését ezúton is hálásan köszönjük, viszont nem értjük, hogy ha feleslegesnek tartották a jelenlétüket, akkor az eseményre miért hívták meg őket.

Gyurcsány Ferenc hátára narancsos pulóver simult és fonta körbe vállát. A miniszterelnök sem tudott mit kezdeni a ruhadarabbal, és a válláról hol lekapta, hol magára húzta azt, amely egy idő után a szimpatizánsok között is vita tárgya lett. Egy idős néni például azt firtatta, hogy miért pont narancssárga? A kormányfő szerint azért, hogy lássák, ő nem fél.

Nekünk már Gyurcsány Blairrel kialakult bensőséges kapcsolata is gyanús volt, de ez a hanyagság és kéj, amelyet a kormányfő és pulóverének együttese magából sugárzott, férfiak közötti fizikai és lelki barátság ősi rítusán egymáshoz érő testek látványát juttatta eszünke.

Éppen Hiller Istvánnal beszélgettünk, mikor idős asszonyok rontottak a pártelnökre, és egy borítékot bíztak rá azzal, hogy "Ildikónak" legyen kedves és adja át. A pártelnök - mi mást tehetett volna - ezt is megígérte, de a hála helyett egyszerre csak őszinte kritikát kapott. Az idős asszonyok, akik javarészt kitették a látogatókat, azt hánytorgatták fel Hillernek, hogy sehol egy szék, amire a fájós lábak tulajdonosai ülni tudnának.

Valóban, szék sehol, de az MSZP nem is kávéházat, hanem lendületes cserélődő közönséget várt a rendezvényre. Ezt onnan tudjuk, hogy a kormányfő a látvánnyal jóllakott látogatókat többször is távozásra szólította fel.

Hogy mi volt a rendezők alapkoncepciója, az most még nem világos. Ha a színekkel az amfetamint használó kisebbség meghódítása volt a cél, akkor ugyan megközelítették az évszázadot, de elnézték a napot, azok most éppen regenerálódnak. Az idős nénik beszélgetéseiből pedig azt lehetett elcsípni, hogy "bensőségesebb" eseményre számítottak.

A kormányfőt nem lehetett nem megérinteni, és a legleleményesebbje kormányfői bőrhámdarabkákkal lehetett gazdagabb. A miniszterelnök ha tehette volna, mindenkit magához ölel.