A globális átlag másfélszerese a magyar üvegházgáz kibocsátás

2007.03.18. 17:27
A hétvégén tartották évente esedékes országos találkozójukat a zöld civil szervezetek, így mindenki, aki számít, Kecskemétre érkezett. A szekcióüléseken egy-egy terület aktuális kérdéseit vitatták meg a hallgatóság aktív részvételével, délutánonként pedig plenáris üléseket tartottak a kiemelt témákról. A parlamenti folyosókon baráti lobbizgatás folyt, egymás közt népszerűsítették az akciókat a Parlamentben eddig nem tapasztalt remek hangulatban.

"Aki civil szervezetben dolgozik, nem amatőr és dilettáns, legalább olyan jól felkészült, mint akik az üzleti életben vagy a kormányzati szektorban dolgoznak" - mondta Perneczky László, Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért Egyesület tagja szombaton, a Környezet- és Természetvédő Társadalmi Szervezetek XVII. Országos Találkozóján (ot). A rendezvényt zöld mozgalom parlamentjeként tartják számon, így az idén Kecskeméten tartott találkozó az év legrangosabb eseményének számít, melyen több mint 300 civil szervezet képviselteti magát.

Az ot szervezéséért, finanszírozásáért és lebonyolításáért minden évben más szervezet felel, idén a Csemete szervezésében a kecskeméti óvónőképző adott otthont a zöld parlamentnek. Kora reggeli érkezésünkkor még nem tolongtak sokan az épületben, így nem volt egyértelmű, hogy azért köszönt mindenki mindenkit, mert tényleg ismerik egymást, vagy egyszerűen ez a szokás. A kihaltság ellenére feltűnő volt, hányféle ember mászkál, még kor alapján se lehet könnyen behatárolni, milyen is egy tipikus zöld.

Hajnali szekcióülés

Az első rácsodálkozás után 9-kor már bent ültünk egy éghajlatvédelemről és éghajlatváltozásról szóló szekcióülésen, amit Szabó Zoltán, a Levegő Munkacsoport tagja vezetett, és ami gyakorlatilag moderált fórumként működött, vitaindítóként vett részt a programon Kardos Péter az Energia Klub színeiben. A korai időpont ellenére egyre többen szállingóztak a terembe, végül 70-80 főre nőtt a résztvevők száma.

Szóba került például a múlt héten tartott EU-csúcs, ahol abban állapodtak meg, hogy a tagországok 2020-ra az 1990-es értékekhez képest 20 százalékkal csökkentik az üvegházgázok kibocsátását, ez a szám pedig 30 százalékra nőhet, ha hasonló vállalásokra kötelezi magát az Egyesült Államok, Kína, vagy akár India. A felelősség tehát közös, állapították meg, amiből Magyarországnak is részt kell vállalnia. Elhangzott, hogy a hazai megújuló energiaforrások nincsenek megfelelően kihasználva, potenciálisan az arányt két-két és félszeresére lehetne növelni elsősorban szél- és napenergiából. Így nemcsak a környezetkárosítás csökkenne, hanem az ország importfüggősége is.

Törleszteni kell az ökológiai adósságot

Magyarországon a globális átlag másfélszerese az egy főre jutó kibocsátás, mondta Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének tagja. A felelősség legnagyobb része pedig a fejlett országokat terheli, hiszen az elmúlt 250 évben ezek halmozták fel a legnagyobb ökológiai adósságot. "Magyarország a 90-es években olyan mértékben csökkentette iparát, amivel benne vagyunk a kiotói egyezményben vállalt 6 százalékban, így simán vállalhatnánk ennél többet, nem kéne 6 százalékkal pipiskednünk" - fogalmazott.

A megoldás tehát az, hogy odafigyelünk az energiatakarékosságra, egyre több megújuló energiát használunk, és életmódváltással hozzájárulunk az éghajlatváltozás lelassításához. Ámon Ada, az Energia Klub igazgatója hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy ugyan szükség van életmódváltásra, de "nem lehet egyszerre mindennel lerohanni az embereket, mert meg fognak bolondulni, meg mi is", így oda kell figyelni a megfelelő stratégia kialakítására. "Ha láthatóvá válnak az észszerű beruházások, a társadalom hinni fog az általunk felvázolt jövőképben. Nem vághatunk el minden lehetséges alternatívát a politikusok elől" - fogalmazott.

Kardos Péter szerint szükséges a különböző iparágakhoz kapcsolódóan átfogó tervet készíteni. Az új energiapolitika kialakítása jelenleg is folyik a gazdasági tárcánál, várhatóan az év végéig el is készül, mondta. A kérdés ugyanakkor az, hogy a GKM stratégiája mennyire lesz összefüggésben a környezetvédelmi minisztérium álláspontjával.

Portya a parlamenti folyosókon

A hivatalos program további szekcióülésekkel folytatódott, de mi inkább körbenéztünk, mi is történik a parlamenti folyosókon. Először a fair trade (méltányos kereskedelem) kávézót látogattuk meg, ahol kizárólag olyan termékeket forgalmaznak, melyek jövedelméből a kézműveseknek, termelőknek az őket megillető pénzt nyújtják. Az épületben a szervezetek standjai közt lehetett korzózni, és ipari mennyiségben szóróanyagokat gyűjteni.

A legnagyobb dömping a tornateremben volt, itt például alá lehetett írni a szentgotthárdi hulladékégető elleni petíciót, vagy kecsketejfürdő névre hallgató háziszappant vásárolni 500 forintért. A standok közt bolyongók régi ismerősként üdvözölték egymást, és saját szervezetük kiadványait reklámozták zöld társaiknak. Az udvaron megtaláltuk a dohányzó részleget is, ahol volt, aki arra panaszkodott, hogy nem működik a kólaautomata, kétségbeesés azért nem volt, a legtöbben a rendezvényen repiajándékként kiosztott logós bögréből vizet kortyolgattak.

Plenáris ülés a finanszírozásról

Délután úgy döntöttünk, visszatérünk a szakmai programokhoz, és meglátogattuk a plenáris ülést, ami a mozgalom anyagi hátteréről, a forrásszerzési technikákról és lehetőségekről, a szponzoráció etikájáról, valamint a szervezetek működésének hatékonyságról szólt. Az ülés valóban a parlamenthez hasonló keretek közt zajlott, a vitaindítók rövid bevezetői után számos hozzászólás, kérdés hangzott el. A hozzászólók kézfeltartással jelezték, hogy mondandójuk van, majd mikrofont kaptak, és megoszthatták gondolataikat zöld társaikkal.

Szóba került, hogy a szektor egyre professzionálisabbá válik, egyre többen dolgoznak majdnem főállásban a különböző zöld szervezetekben, de szükség van további bővítésekre, hogy az újaknak, akik elsősorban a fiatalabb korosztályokból érkeznek, helyet lehessen biztosítani. Ennek ellenére elkerülhetetlen, hogy mindenki több lábon álljon, hiszen az önkizsákmányolásban már mindenki rengeteg tapasztalatot szerzett.

Priksz Gábor, az E-misszió Egyesület elnöke kitért arra, hogy a szektorba érkező források kevesebb, mint fele származik pályázati pénzekből, a nagyobbik részt gazdasági vállalkozásokból kell előteremteni. Fontosnak tartja, hogy a mozgalmat magánadományokból is támogassák, amihez a lakossággal élő kapcsolatot kell kialakítani, ami a tömegbázis megszerzéséhez is elkerülhetetlen.

Élő kapcsolat a lakossággal

A folyosón egy aktivistával beszélgettünk, aki azt mesélte, hogy a Greenpeace egy éve új módszert alkalmaz támogatók megszerzéséhez. A szervezet tagjai egyszerűen kimennek az utcára, és személyesen próbálják meggyőzni a járókelőket, hogy adományaikkal járuljanak hozzá működésükhöz. Egy év alatt sikerült néhány ezer támogatót szerezniük, de az összesen 30 ezer magánadományozóhoz képest ez még mindig elenyésző arány.

Priksz Gábor szerint azt sem szabad szégyellni, ha egy szervezet vállalati adományokat fogad el, ezeknél viszont vigyázni kell a függetlenség megtartására. Kiemelte azt is, hogy nyitni kell az állami és az önkormányzati szféra felé. A több mint két órás plenáris ülésen becslésünk szerint legalább kétszázan vettek részt.

Az este további szekcióülésekkel, a különböző bizottságok tagjairól szóló szavazással folytatódott. A résztvevők fél 8-kor az atomfegyverek elleni tiltakozásul gyertyákkal békejelet alkottak párhuzamosan a fővárosban és a világ 30 országában zajló hasonló rendezvényekkel.