Három név a Fenyő-gyilkosság hátterében

2006.01.26. 09:12
Princz Gábort, Gyárfás Tamást és a Vico vagyonának javát öröklő Székely Herbertet nevezte meg halála előtti filmes vallomásában a Perczel Tamás pszichológus, Fenyő János meggyilkolt médiavállalkozó bizalmasa. Perczel ugyan konkrétan nem vádol meg senkit a gyilkossággal, de sejteti, hogy a nevezetteknek érdekükben állhatott Fenyő elhallgattatása. A megnevezettek félvállról veszik a vádakat, és érdemben nem nyilatkoznak a kérdésről. Fenyő volt munkatársai szerint az 1998-as választásokon a jobboldal győzelméért harcolni akaró Perczel inkább manipulálta, semmint segítette a meggyilkolt vállalkozót.

Három nevet említ a Fenyő-gyilkosság előzményeivel kapcsolatban Perczel Tamás pszichológus, az 1998-ban merénylet áldozatává lett Fenyő János médiavállalkozó bizalmasa, akivel 2004-ben Brády Zoltán újságíró beszélgetett. Perczel a nyilatkozat idején már gyógyíthatatlan halálos beteg volt, ezzel indokolta, hogy nyíltan mer beszélni Fenyő ügyeiről. Perczel Tamás 2004 nyarán hunyt el rákban.


Perczel Tamás

A 2005-ös Magyar Filmszemlén is bemutatott, de a rendőrség által tavaly májusban bizonyítékként lefoglalt Számvetés című dokumentumfilmben Perczel Gyárfás Tamás médiavállalkozót, Princz Gábort, a Postabank egykori elnökét, illetve Székely Herbertet, a Vico-vagyon örökösét nevezi meg, mint akikkel Fenyő ellenséges viszonyban volt, és sejteti, hogy közük lehetett a médiavállalkozó halálához.

A HVG internetes oldalán szerdán tette közzé a hatórás Számvetés című filmből összeállított, a Fenyő-gyilkossággal foglalkozó 20 perces anyagot. A lap csütörtökön megjelent számában Princz Gábort és Gyárfás Tamást is megszólaltatta az ügyben. Székely Herbertet nem sikerült elérnie a lapnak.

A 15 milliárdos vagyonnal rendelkező, a Vico Rt. tulajdonosát, Fenyő Jánost 1998 február 11-én gyilkolta meg egy ismeretlen fegyveres Budapesten, a Margit-híd budai hídfőjénél, amikor a vállalkozó pirosban várakozott. A tettes elmenekült a helyszínről.

Bizonyíték lett a dokumentumfilmből

A rendőrség négy év után lezárta a nyomozást, de 2004 októberében ismét elkezdett nyomozni a Nemzeti Nyomozó Iroda (NYI), mert új információkra bukkantak. A gyanú szerint az ügy hátterében egy tízfős bűnszervezet állt.

2005 januárjában Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője egyenesen azt állította, a végéhez ért a nyomozás, a tetteseket meg tudják nevezni, sőt a rendőrség a felbujtót is ismeri, de mint mondta, "ott a bizonyítás kissé problémás". A szóvivő szavait az NNYI nem erősítette meg.

Brády Zoltán hatrészes, a rendszerváltás utáni korszakról szóló, és a gyilkossággal is foglalkozó filmjét 2005 elején kétszer is bemutatták, ám a film nem keltett nagyobb visszhangot, például egyetlen televízió sem akarta bemutatni.

Az NNYI kommandósai májusban váratlanul lefoglalták a film és a húszórányi felvételt tartalmazó nyersanyagot, Brády Zoltán pedig titoktartásra kötelezték. A rendőrség a filmet bizonyítékként a nyomozati anyaghoz csatolta.

Az HVG oldaláról letölthető felvétel Perczel Tamástól vett idézettel, a "Senkit nem lehetett elkapni. Semmit nem lehetett bizonyítani" felirattal kezdődik.

"Ők hallgatják el, nem én"

"Ők hallgatják el, nem én, hogy mi történt" – kezdi Perczel, majd elmondja, pszichológusaként lett bizalmasa Fenyő Jánosnak, és jól ismerte a Vico és Fenyő ügyeit. Perczel szerint két dolog játszott szerepet Fenyő halálában: az 1998-as, az MSZP-SZDSZ-koalíció bukásával zárult választás, illetve azok a háborúk, amiket Gyárfás Tamás médiavállalkozóval, illetve Princz Gábor Postabank-vezérrel folytatott.


Fenyő János

Perczel elmondása szerint Fenyő csalódott az 1994-ben hatalomra került kormánypártokban, ezért a kampány beindulása előtt, 1997-ben elhatározta, hogy a Népszava és más Vico-kiadványok semleges, vagy éppen ellenzéki beállítottságúak lesznek, Fenyő médiabirodalmával ugyanis "választást lehetett nyerni".

A Vico-cégcsoport menedzsmentjének a HVG-ben név nélkül megszólaló tagjai szerint a fordulat leginkább a Fenyőt meglepően hatékonyan manipuláló Perczelhez köthető. A konzervatív politikai nézetekkel szimpatizáló, nemesi származásával gyakran kérkedő pszichológus az Antall-kormány tanácsadója volt. A menedzsment tagjai szerint 1998 előtt Perczelnek rögeszméjévé vált, hogy Fenyő sajtóbirodalmát felhasználva befolyásolhatja a választások kimenetelét. Azt remélte, hogy a Népszavát átállíthatja a jobboldalra. Ugyanekkor vette rá Fenyőt, hogy a vállalkozó próbálja megvásárolni a Magyar Gallup Intézetet, amiről a Vico meg is kezdte a tárgyalásokat.

A menedzsment tagjai szerint Perczel több volt pszichológusnál. "Az utolsó 10-12 hónapban heti két-három alkalommal is megjelent a Vico rózsadombi székházában, és osztotta az észt. Fenyő itta a szavait" – idézte fel a HVG-nek a cég egy volt vezetője.

Fenyő dossziét állított össze Gyárfás Tamás ügyeiről

Fenyő 1996 óta állt perben Gyárfás Tamással, mivel a Vico szerkesztési jogot akart szerezni a reggeli, közéleti tévéműsorral jelentkező Nap-Kelte fölött. "Halálos, vérre menő küzdelmet folytattak" – fogalmaz Perczel, majd beszámol arról, hogy a Népszava sorozatban írt cikkeket Gyárfás Tamás "gazdasági visszaéléseiről", de Fenyő még tovább ment: titkosszolgálati, rendőri "segítséggel" gyűjtött adatokat, mire összeállt egy 100 oldalas akta, ami Perczel szerint igen terhelő volt Gyárfásra nézve.

Az aktát Fenyő János Kuncze Gábor SZDSZ-elnöknek, akkori belügyminiszternek adta át, aki úgy fogalmazott, "Meglátjuk, mi lesz", állította a dokumentumfilmben Perczel. A HVG-nek nyilatkozva Kuncze tagadta, hogy iratokat kapott volna a vállalkozótól. Perczel szerint két hónapig nem történt semmi, majd Fenyőék tudomást szereztek róla, hogy a Központi Bűnüldözési Igazgatóságra megérkezett aktából 25 oldal hiányzik. Kuncze Gáborral ismét találkoztak, aki Perczel megfogalmazása szerint "lerázta őket".

A HVG-nek nyilatkozó, a nyomozást ismerő források szerint Fenyő valóban összeállított egy dossziét, amit több helyre is megküldött. Azt azonban a nyilatkozók sem tudták megerősíteni, hogy Kuncze is megkapta az iratokat.

Perczel: Horn Gyula teremtett békét

A Központi Bűnüldözési Igazgatóság akkori vezetője Kiss Ernő ezredes volt, aki Perczel szerint többször feltűnt a Népszava szerkesztőségében, hogy meggyőzze Fenyő Jánost és a főszerkesztőt, "szálljanak le" Gyárfásról és Princz Gáborról, akiről a Postabank ügyei miatt jelentek meg cikkek. Kiss Ernő ezredes Princz bizalmasa volt, állítja Perczel. A jelenleg XIII. kerületi rendőrkapitányként dolgozó Kiss emlékei szerint ugyanakkor mindössze kétszer találkozott Fenyővel, akivel "indiferens ügyekről, családról, hölgyekről" beszélgettek, írja a HVG.

Perczel a felvételen elmondja, Fenyő azért akarta "leléptetni" Princzt, mert nem állhatta, hogy olyan konkurense legyen a magyar médiapiacon, aki a Postabank anyagi támogatásával a háta mögött adja ki amúgy veszteséges lapjait. "Jánost kifejezetten kedveltem, színes egyéniség volt. Évente egyszer-kétszer együtt ebédeltünk a Forum Szálóban, kapcsolatunk ebben merült ki" - zárta rövidre az ügyet a HVG-nek adott nyilatkozatában Princz.

Az elmérgesedett viszonyt Horn Gyula akkori miniszterelnök is megpróbálta oldani, amikor 1997 szeptemberében magához hívatta Fenyőt, és Perczel állítása szerint arról győzködte, "hagyja békén Gyárfást Tamást". A megbeszélésnek annyi eredménye lett, hogy a felek tűzszünetet kötöttek egymással, ráadásul a választások is közeledtek, "mindenkit lekötött a kampány". A találkozó megtörténtétt Horn Gyula környezete megerősítette a HVG-nek.

A hivatalos Magyarországgal szemben

A béke "egyik pillanatról pillanatra omlott össze" 1998 februárjában, állítja Perczel. Újra az újságokba került Gyárfás Tamás neve, mivel az OTP Bank az úszóbotrányok idején megvonta szponzori támogatását előbb az úszószövetségtől, és ez vezetett odáig, hogy az év közepén megszűnt a Csányi Sándor OTP-vezér és Gyárfás Tamás közös projektje, az olimpiai bajnokok (úszók és sakkozók) istállójaként működő Sport Plusz OTP sportegyesület.

A hírt hallván a Népszava újságírói az OTP-székházhoz siettek, ahol éppen Gyárfás Tamás tárgyalt. A médiavállalkozó az épületből kilépve "óriási cirkuszt csapott", és azt kiabálta az újságíróknak, hogy Fenyő János úgy látszik, újra elkezdte a "háborút". Perczel szerint ennek a mozzanatnak "vagy van köze az eseményekhez, vagy nincs".

A HVG-nek nyilatkozva Gyárfás annyit elismert, hogy valóban akadtak megoldatlan ügyeik Fenyővel, de "ma már úgy érzi, nincs mit hozzátennie a történtekhez".

Másnap, február 11-én ölték meg Fenyő Jánost. A gyilkossághoz Perczel szerint az vezetett, hogy Fenyőről "valakik levették a kezüket, és védtelenné vált". "Lehetetlen helyzetbe hozta Kunczét", összetűzésbe került a rendőri vezetéssel, Horn Gyula miniszterelnökkel, vagyis "az egész hivatalos Magyarországgal".

A nyomozás HVG-nek nyilatkozó ismerői osztják Perczel nézetét, hogy az utolsó napjaiban "elszabadult hajógyúként" viselkedő Vico-vezér elvesztette pártfogói támogatását.

Perczel szerint ezekben a körökben nem kellett direkt módon utasítást adni valakinek a meggyilkolására, elképzelhetőnek tartja, hogy akár "önszorgalomból" is hajlandó volt ezt a "szívességet" valaki magára vállalni.

Kihagyták a jegyzőkönyvből

Perczel végül beszámol arról, hogy professzionális lehallgató berendezést találtak a Vico egyik ingatlanában, Fenyő irodája mellett. "Tudták, mikor, mit csinált" - fogalmaz Perczel, és elmeséli, a gyilkosság után egyik napról a másikra a berendezést elvitte a rendőrség, és utána sem hallott róla semmit.

A merényletet követő nyomozásban Percelt is kihallgatták, de vallomásából állítása szerint ott helyben hagytak ki részeket, például Horn Gyula nevét többszöri követelése ellenére sem jegyezték le.

Kiss Ernő ezzel szemben úgy emlékezett, hogy Perczel a rendőrség előtt a dokumentumfilmnél "puhábban nyilatkozott". Más források szerint nincs lényegi eltérés a két vallomás között, csak a halálos betegen nyilatkozó Perczel a filmben "patetikusabban fogalmazott", írja a HVG.

A Vico-birodalom 15 milliárd forintos vagyona felett Fenyő felesége Kristyán Judit rendelkezett, de öt nappal a gyilkosság után feltűnt Székely Herbert, Fenyő korábbi bizalmasa, és elvitte Kristyánt Angilába. Perczel szerint a nő "kimosott aggyal" érkezett vissza, és minden ügy intézését Székelyre bízta. "Ha ez véletlen volt, akkor nagyon jókor volt, nagyon jó helyen" - fogalmaz az interjúban Perczel. A Vico menedzsmentjének nyilatkozói megerősítették, hogy Kristyán valóban néhány nappal Fenyő halála után ellenük fordult.

A Fenyő-birodalom szokatlan eladásáról egyébként 1999-ben Kóczián Péter, Ószabó Attila és Vajda Éva közöltek cikket az ÉS-ben.

Perczel a brókerbotrány hátterét is ismerte

A haldokló Perczel a filmben beszél még a K&H-brókerbotrányban betöltött saját szerepéről, de szól az általa érintettnek vélt személyekről is. Perczel nevét egyébként a brókerügy első számú gyanúsítottja, Kulcsár Attila is említette vallomásában, ami szerint az ismert pszichológus tudott a K&H Equitiesnél folyt bűncselekményekről, és ő is szervezte azokat.

Perczel valóban ismerte Kulcsárt, az egyik gyanúsított, Schönthal Henrik ugyanis barátja volt a pszichológusnak. A nyomozásban a hatóság közlése szerint ugyanakkor semmi jel nem mutatott arra, hogy a bűnüggyel összefüggésbe hozható lenne a pszichológus, aki egyébként 20 millió forint körüli összeget bízott a brókerre, de az összeget visszakapta. A filmben Perczel máskép emlékezik, több tízmillió elvesztésére panaszkodott.

Ugyanakkor nyilatkozatában a Fidesz érintettségéről is beszél, nevek említése nélkül. "Vajon miért tartották ugyanabban a spájzban a befőttet" - utal a filmben arra, hogy az MSZP mellett az ellenzéki párt is érintett a botrányban. Mint mondta, "a Fidesz sem tudta nélkülözni Kulcsár Attila segítségét". A részletek közlésétől azzal zárkózott el, hogy köti tanácsadói mivolta. Állítása szerint Rejtő E. Tibornak, a K&H volt vezérigazgatójának dolgozott, bár ezt a bukott bankvezér ügyvédein keresztül tett nyilatkozatában tagadta a HVG-nek.

Közismert médiaszemélyiség a háttérben

Arról, hogy ki állt a Fenyő-gyilkosság hátterében csak megerősítetlen értesülések keringenek, miszerint "egy közismert médiaszemélyiséghez vezetnek a szálak". Gyárfás Tamás neve a Magyar Demokrata 2005. februári számában bukkant föl, amikor a lap a két médiavállalkozó közötti viszályt taglalta. Gyárfás Tamás perrel fenyegette meg az újságot, amelynek főszerkesztője, Bencsik András végül a nyilvános bocsánatkérés mellett döntött.