2014-re csúszik a hernyóinvázió

Idén nem kell tartani a gyapjaslepkék hernyóinak inváziójától, de nagyobb számban a Hanságban, a Békés megye keleti felében, Pest és Bács-Kiskun megyében tavasz végén, nyár elején feltűnhetnek a csúszómászó és olykor vitorlázó állatok.

A 2-4 éves gradációs időszak, vagyis amikor a károsító populáció létszáma hirtelen annyira megugrik, hogy környezete már nem tudja elviselni, már leszálló ágban van, közölte érdeklődésünkre Mózes Csaba, a Földművelésügyi Minisztérium természeti erőforrások főosztályának munkatársa.

Gyapjaslepke (Lymantria dispar) A gyapjaslepke szürkésbarna, szőrös, szemölcsös hernyója tömegesen elszaporodva áprilistól júniusig tarra rágja a fákat. A hernyók felszaporodása többéves folyamat, melynek rendszerint a táplálékhiány vet véget. Különösen a tölgyeket szeretik, de a kőris, a vadkörte, a fagyal és az orgona kivételével minden lombos fa levelét és több fenyőfaj tűjét is képesek elfogyasztani, a lecsupaszított fákról pedig a széllel más fákra is átvitorláznak. A hernyók szőre az arra érzékenyeknél allergiás tüneteket válthat ki. Június végén a hernyók bebábozódnak, majd a kikelő nőstények párosodnak a hímekkel és a fák kérgére, sárga, gyapjas csomóba rakják le petéiket, melyekből a következő tavasszal kel ki az újabb hernyónemzedék.

Mózes elmondta, a legsúlyosabb év 2004-ben volt, amikor a Somogy és Veszprém megyei erdőkben, gyümölcsösökben tett óriási kárt a hernyóinvázió. Tavalyelőtt az északi középhegységet támadták meg, 2006-ban már kisebb volt a pusztítás.

Hernyóinvázióra legközelebb - hacsak a gyorsuló felmelegedés nem szól közbe - legközelebb 7-10 év múlva kell számítani. A gyapjaslepkék természetesen addig sem tűnnek el, de létszámuk nem borítja fel az erdei élet természetes egyensúlyát.

A 2-4 éves hernyójárást a táplálék szűkössége állítja meg: a leveleket zabáló hernyók egy idő után már nem tudnak olyan gyorsan haladni, hogy mindenkinek jusson lomb.

A nehezén túlvagyunk

A gyapjaslepke hernyóit a kitinszintézist gátló anyag permetezésével állítják meg: amikor az állat a harmadik gúnyáját vetné le éppen, az anyag megakadályozza, hogy kitinváza alá újat növesszen, a régit pedig nem tudja levedleni.

2004-ben Veszprém megyében, a Balaton-parti sávban pusztítottak a hernyók: az állatok nemcsak a turisztiaki szempontból leginkább frekventált erdőket, de a kiskertek gyümölcsfáit is lerágták, a földet is ellepték. A pusztítás az egész Káli-medencére kiterjedt, még a Bakony fáit is elérték: a hernyók fonálon leereszkednek, majd a szél segítségével gerinctelen Tarzanként átkapaszkodnak egy másik lombra.

A falvakban az utakat, a házakat beborították a rajzás elején még csak milliméteres nagyságú hernyókölykök milliói, a fákról potyogtak le és folytak szét az aszfalton.

A következő évben, 2005-ben a kormány már jelentősebb összeggel szállt be a hernyók elleni védekezésbe: összesen félmilliárd forint állt rendelkezésre, ugyanis az állami erdőterületek 15 százaléka, 280 ezer hektár fertőzött volt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!