Rendőröket izzasztottak meg S. Ábel perében

Rendőrtanúkat hallgatott meg a Fővárosi Bíróság csütörtök délelőtt a mészárlás tervezésével vádolt jogi egyetemista, S. Ábel büntetőperében. A rendőröket annak a tavaly februári napnak az eseményeiről kérdezték, amelyiken elfogták és kihallgatták a diákot. A védelem már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy az eljárás során súlyos visszásságok, hibák történtek.

Az egyetemistát 2010. február 11-én fogták el, egy nappal azután, hogy egyik csoporttársa, aki megijedt tőle, Végh József kriminálpszichológus tanácsát kérte. A korábbi bírósági tárgyalásokon kiderült, hogy Végh, miután beszélt a lánnyal és elolvasta az S. Ábelnek tulajdonított szövegeket, értesítette a rendőrséget. A rendőrök ugyanakkor nem Végh jelzése alapján csaptak le S. Ábelre, hanem egy névtelen telefonos bejelentés után lendültek akcióba.

A bejelentés arról szólt, hogy valaki fegyverrel fenyegetőzik az utcán a XI. kerületben. A telefonáló nem nevezte néven az illetőt, de részletes személyleírást adott róla, az incidens helyszíneként pedig azt a budai utcát és házszámot jelölte meg, ahol S. Ábel akkoriban élt. Az illető körülbelül fél órával később újra telefonált, és közölte, hogy az állítólag fegyveres illető melyik másik budai utcában járt akkor. A rendőrök végül körülbelül másfél órával az első bejelentés után, a Déli pályaudvarnál fogták el S. Ábelt, akinél nem volt fegyver.

Az elsőként kihallgatott rendőrtanú a BRFK szervezett bűnözés elleni osztályának vezetője volt, aki aznap a "forrónyomos intézkedéseket" vezényelte. Az alezredes először azt mondta: attól még, hogy az elfogáskor nem volt fegyver S. Ábelnél, elvileg lehetett még akkor, amikor a bejelentő telefonált. A bíró azonban megjegyezte, hogy ez nem valószínű, mert az előző tárgyaláson meghallgatták tanúként S. Ábelnek azt a barátját, aki végig vele volt azon a délutánon, és ő azt állította: nem volt fegyver a vádlottnál, és nem is keveredett semmiféle atrocitásba. A tanú szavahihetőségét pedig nem igazán lehet kétségbe vonni, tette hozzá a bíró.

Az alezredes erre már elismerte: nem tartja kizártnak, hogy "fals bejelentés" történt. „Arra tudok gondolni, hogy valaki azt szerette volna, ha a rendőrség kicsit gyorsabban mozog” – fogalmazott. A rendőr elmélete szerint az történhetett, hogy valaki attól félt, az emberölés előkészületéről szóló bejelentést nem veszik eléggé komolyan a rendőrök. Az alezredes elmondta, hogy egyébként a telefonos bejelentés után pár órával jöttek rá arra, hogy a névtelen telefonáló által említett személy és a Végh jelzése szerint iskolai mészárlásra készülő diák azonos.

Nyilvános fülke

A névtelen telefonáló kiléte egyelőre titok. A bíróság kihallgatta csütörtökön azt a két ügyeleti telefonközpontos rendőrt, akiknek dolguk akadt a bejelentéssel, de a konkrét ügyre már egyikük sem emlékezett. A bíró felolvasta az akkor készült, rövid írásos beszámolót, de ebből csak annyi plusz információ derült ki, hogy a telefonban egy középkorú férfi hangja hallatszott. A rendőrök elmondták, hogy a telefonhívások hanganyagait harminc nap elteltével törlik a rendszerből. A tárgyaláson elhangzott a telefonszám, amelyről a hívást kapta a BRFK. A tudakozó szerint a szám egy nyilvános telefonfülkéhez tartozik, amely a XI. kerületi Fraknó utcában van, több mint két kilométerre S. Ábel lakhelyétől, vagyis viszonylag távol a bejelentésben szereplő állítólagos incidens helyszínétől.

S. Ábelt ezzel az üggyel végül soha nem is gyanúsították meg. Azonban miközben a rendőrök a bejelentés után keresni kezdték, elmentek a házba, ahol lakott, beszéltek a lakókkal, és az egyik szomszéd elmesélte nekik, hogy 2009 decemberében Ábel egy alkalommal gázfegyverével kilőtt a levegőbe a lakása ajtaján. Ez az incidens szerepel már a vádiratban is, és ez volt az, ami miatt a rendőrök - eredetileg - garázdasággal gyanúsították meg az egyetemistát, és megkezdték a kihallgatását az előállítása után.

Miközben S. Ábel a rendőrségen a kihallgatására várt, odahívták Végh Józsefet, akit "eseti szakértőként" arra kértek fel, hogy beszélgessen el vele az állítólagos mészárlási tervről. Végh beszélt is négyszemközt a fiatalemberrel, aki állítása szerint nem tudta, hogy a pszichológus erről jelentést ír. A kriminálpszichológus ezután a rendőröknek azt mondta, hogy reálisnak látja a veszélyt.

A rendőr szerint komolyan gondolta

A hivatalos kihallgatást maga az alezredes vezette, elmondása szerint azért, mert úgy látta S. Ábelen, hogy a többi rendőrt "nem kezeli partnerként", okosabbnak tartja magát náluk. A kihallgatáson szerinte "kommunikatív és együttműködő" volt S. Ábel, és a garázdaság gyanújától fokozatosan eljutottak oda, hogy a fiatalember azt mondta: korábban tényleg iskolai mészárlást tervezett végrehajtani, de meggondolta magát, elállt a tervétől. A rendőr szerint nem feltűnési vágyból mondott ilyeneket S. Ábel, hanem abban a hiszemben volt, hogy esetében megáll az úgynevezett "önkéntes elállás", és így már szabadon beszélhet, nem büntethető. „A mai napig mély meggyőződésem, hogy amit S. Ábel elmondott, komolyan gondolta” – jelentette ki az alezredes, aki szerint az sem igaz, hogy az egyetemista tényleg letett volna a tervéről, hanem már azon a határon "billegett", hogy elköveti ezt a bűncselekményt.

Ezzel a kihallgatással volt egy nagyon súlyos gond a védelem szerint: S. Ábel mellett nem volt ügyvéd, nem rendeltek ki neki időben. A kihallgatás megkezdése után, a hajnali órákban faxon értesítették a kirendelt védőt, aki - érthető okokból - nem jelent meg. A vallomást így a védelem szerint nem is lehet bizonyítékként figyelembe venni, holott a vádirat - sokszor szó szerinti átvételekkel - nagyrészt azon alapul. A tárgyaláson feszült, indulatos párbeszéd bontakozott ki ebben az ügyben a rendőr alezredes és S. Ábel ügyvédje, Futó Barnabás között. Futó számon kérte a kihallgatás körülményeit a rendőrön, aki azt sérelmezte, hogy az ügyvéd szinte már kényszervallatással vádolja őt. Az ügyvéd megkérdezte azt a rendőrtől, nem befolyásolta-e döntéseiben a nem sokkal korábban történt pécsi egyetemi lövöldözés. „Sem a jutalom, sem a sajtóhírnév nem vesz rá arra, hogy egy 22 éves fiatalembert börtönbe csukjak ezért” – válaszolta önérzetesen.

Tanúskodott a kihallgatást végző másik rendőr is, aki előzőleg az autóban ülve is elbeszélgetett S. Ábellel. A kocsiban elhangzottakról is feljegyzés készült, amiről a diák nem tudott, és arra sem figyelmeztették előre, hogy a kérdésekre nem köteles válaszolni. A bíró felolvasta a jelentést az autós beszélgetésről. S. Ábel ekkor nem mondott terhelőt saját magára. Szóba került, hogy írni szokott, és hogy foglalkoztatják az iskolai mészárlások. A házkutatás során észrevették a rendőrök, hogy a laptopja képernyővédője egy, a columbine-i mészárláskor készült kép volt. Erre azt a magyarázatot adta az őt kérdezgető rendőrnek, hogy ebből merített ihletet az írásaihoz. (S. Ábel Csőre töltve címmel regényt írt a témáról.)

A mosolyát is figyelték

A megtalált, legálisan és szabályosan tartott fegyveréről azt mondta, lövészklubba járt, ezért volt fegyvere. A rendőr azonban nemcsak az elhangzottakat rögzítette, hanem arról is írt a jelentésében, milyen volt közben S. Ábel mimikája. A fiú nemmel válaszolt neki arra a kérdésére, hogy "hatalmat ad-e neki a fegyver", de közben "a szája szögletében" mosoly jelent meg, jegyezte le utólag a rendőr. A bírónak azt mondta: azért tartotta fontosnak ezt megjegyezni, mert ezzel akarta jelezni, hogy S. Ábel szerinte hazudhatott.

A csütörtöki tárgyalási nap délutánjára újabb tanúkat hívtak be. A büntetőper szakértők meghallgatásával folytatódik jövő kedden. S. Ábel ügyéről részletesen itt olvashat, az Index vele készített interjúját pedig itt nézheti meg.