Japán tehetetlen a magas öngyilkossági arányokkal

Macuoka Tosikacu földművelésügyi miniszter hétfőn felakasztotta magát tokiói otthonában, közvetlenül azelőtt a parlamenti meghallgatás előtt, amely a földművelésügyi tárcát érintő korrupciós ügyeket vizsgálta volna. Honfitársai közül minden évben harmincezren vetnek véget életüknek.

A 2003-as adatok szerint a szigetországban minden százezer emberre 25,5 öngyilkosság jut, ennél csak Oroszországban rosszabb a helyzet, ahol 38,7 öngyilkosság esik százezer lakosra. A rendvédelmi szervek nyilvántartása szerint 2005-ben több mint 32 500 japán vetett véget önkezével az életének, 0,7 százalékkal több, mint 2004-ben.

Hagyományos megoldás

A japánok körében hagyományosan magas az öngyilkossági hajlandóság, de igazán a tömeges elbocsátásokkal járó 1990-es évekbeli gazdasági recesszió idején ugrott meg az önkéntes halált választók száma. Ekkor emelkedett számuk évi harmincezer fölé, és többségük az ötvenes éveikben járó férfi volt. Míg azonban a japán gazdasági helyzetben az utóbbi években javulás állt be, az öngyilkosságok száma nem csökkent.

Tovább fokozza az aggodalmakat a csoportos öngyilkosságok jelensége. Gyakran választják a közös öngyilkosságnak azt a módját, hogy egy elhagyatott helyen leállított autóban felhúzott ablakok mögött begyújtanak egy hordozható széntüzelésű kályhát, hogy ennek füstje okozza aztán halálukat. A riasztó adatokra tekintettel tavaly júniusban kormányhivatalt hoztak létre az öngyilkosságok megelőzésére. "Az eddigi intézkedések nem jártak eredménnyel...és gyorsan kell cselekednünk" - mondja Szuzuki Takanori, a hivatal vezetője.

Megszégyenülés ellen

Legutóbbi intézkedésként, áprilisban egy szakértői csoport összeállított egy javaslatcsomagot, amely azt a célt tűzi ki, hogy 2016-ig húsz százalékkal (mintegy 25 ezerre) csökkentse az öngyilkosságok számát, többek között a lelki segítőszolgálatok támogatásával. Japánban hagyományosan a nyilvános megszégyenülés jóvátételének egyik formájaként tekintenek az öngyilkosságra. Simizu Jaszujuki, egy japán nonprofit szervezet képviselője emellett a társadalom személyes problémák iránti közömbösségét, az iskolák és a vállalatok rugalmatlanságát is okolja a szomorú jelenségért.

Elemzők szerint a gazdasági növekedés gyümölcseit elsősorban a nagyvállalatok és azok alkalmazottai aratták le, miközben legtöbbször kis- és közepes vállalatok mentek csődbe. Mások arra mutatnak rá, hogy az öngyilkosságot elkövetők gyakran keményen dolgozó emberek, akikre szorgosságuk miatt egyre több munkateher nehezedik, mígnem egészségügyi gondok vagy depresszió lesz úrrá rajtuk, munkahelyük azonban nem támogatja őket eléggé, ezért magányosnak és értéktelennek érzik magukat.