A bosszú gépezete
Dutroux szerint a szervezett bűnözés immár behatolt a belga hatalmi szervekbe, s olyan befolyásra tett szert, hogy senki sem mer őszintén beszélni erről a problémáról. Azt állítja, hogy a szervezett bűnözés hatalmi pozíciói miatt, s mert rendőröket vádolt meg különböző bűncselekményekkel, ő maga sem számíthat hosszú életre.
A média agyat mos
Saját magát bűnbaknak mondja, hozzátéve: az igazságszolgáltatás csak azokkal a nyomokkal foglalkozott, amelyek őt állítják be a főbűnösnek. A média pedig egyfajta agymosásnak vetette alá a belgákat, hogy azok mindenkinél jobban gyűlöljék őt. S mivel az esküdtekre is nagy nyomás nehezedik, aligha számíthat igazságos ítéletre.
Magány és reménytelenség
Ami saját szerepét, a terhére rótt bűncselekményeket illeti (Dutroux-t többek között hat belga lány elrablásával, többük megerőszakolásával, közülük kettő meggyilkolásával vádolják), mindössze annyit ismert el, hogy időnként hazudott (de csak azért, hogy védje családját), s hogy egyik áldozatát, a szerencsére élve kiszabadult Sabine-t valóban megerőszakolta "egy olyan időszakban, amikor érzelmi magányomhoz még más reménytelenségek is társultak".
Nem az ügyvédek segítettek?
Ugyanakkor "saját élettapasztalatára" hivatkozva úgy vélte: Sabine és a másik élve szabadult lány, Laetitia túl tudják majd tenni magukat a történteken. Mindenetre ő maga javasolja - cinikus módon - áldozatainak, hogy feledjék el őt. Dutroux ügyvédjei cáfolják, hogy ők juttatták volna ki a börtönből a számítógéppel írt levelet, amelyben védencük egy hetilap újságírójának kérdéseire válaszol. Ugyanakkor az aláírás alapján azonosították, hogy a dokumentum valóban a bírósági perének utolsó szakaszához érkezett férfitől származik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
