Kockáztat az ügyészség a bűnözők vallomásaival
További Bulvár cikkek
Szabó Ferenc, a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség helyettes vezetője kedden Budapesten tartott sajtótájékoztatót, amelyen a védőügyvédek és más érdekeltek korábbi megszólalásaira reagálva összegezte az ügyészség álláspontját a kecskeméti maffiaperről. Tulajdonképpen nem is a perről, hanem az ügyészség eljárásáról beszélt Szabó, aki hangsúlyozta: egy bűnszervezet létezését többnyire a benne résztvevő bűnözők vallomásával lehet igazolni. "Egyetemi tanárokkal" szerinte nem lehet bizonyítani, hogy miként működik a szervezett bűnözés.
Éppen ezért tartja jogosnak és indokoltnak a főügyész-helyettes, hogy a szerb koronatanút, az amúgy gyanúsítottként más ügyekben a hatóságok számára már régóta ismert Szlobodan Sztojanovicsot (Szlobót) vallomástételre kérték fel. Sztojanovics tehát nem egyszerűen információkat adott a nyomozóhatóságnak, hanem bizonyítékot is szolgáltatott vallomásával. Éppen Szlobó vallomásának megerősítését szolgálta tehát az a szintén nagy nyilvánosságot kapott körülmény, hogy az ügyészség okirati bizonyítékként az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás vállalkozó nyilatkozatát is mellékelte a periratokhoz.
Boros ugyanis egy 1997-ben felvett vallomásában olyan személyekről beszél (nyilvánvalóan őket terhelően), akik érintettek a mostani maffiaperben is. Márpedig Szlobó utóbb arról vallott, hogy Boros azoknak állt útjában, illetve azok vehettek részt a meggyilkolásában, akik most részben a kecskeméti eljárásban kerültek bíróság elé. Szlobó és Boros állításai tehát egymást erősítik az ügyész szerint, jóllehet utóbb egy újságírói kérdésre válaszolva elismerte, hogy mindezzel a vádhatóság kockázatot vállalt.
Sztojanovicsról az ügyész elmondta, hogy több tárgyalási napon megjelent a bíróság előtt, számos vallomást tett már korábban az ügyészségi-rendőrségi vizsgálatok alatt, és csak ezek után tűnt el a magyar hatóságok elől. Jelenleg ismeretlen helyen, nagy valószínűséggel külföldön tartózkodik a vád tanúja, erősítette meg a főügyész-helyettes, aki úgy vélte, semmilyen befolyással nem lehet a bíróságra az, hogy Magyarországon van-e a tanú. Szabó is elismerte azonban, hogy nem lenne rossz, ha Szlobó itt lenne, mert akkor még néhány szembesítésen át kellene esnie, és pár korábbi állítását is jobban megvilágíthatná.
Szlobó eltűnése óta több alkalommal is telefonon jelentkezett a magyar hatóságoknál. Állítása szerint azért hagyta el az országot, mert életét és testi épségét veszély fenyegeti a perben tett vallomása miatt. Sztojanovicsot állítása szerint az egyik védőügyvéd felhívta, és vallomásának visszavonására kérte nemrégiben - mindeközben jelentős összeget is felkínált a szerb férfinek. Mint kiderült, egy Zsolt nevű ügyvédként mutatkozott be a Szlobót felhívó telefonáló. Minthogy az eljárásban két Zsolt keresztnevű védőügyvéd is szerepet vállalt, illetve az egyik még ma is védi az egyik vádlottat, nem egyértelmű, hogy kiről van szó, ha egyáltalán Zsoltnak hívták.
Mindenesetre az ismeretlen telefonáló megadott egy másik számot is, amelyik az első rendű vádlott ügyvédjének száma volt. Szabó Ferenc ezzel kapcsolatban elmondta, a hatóságok nem tudnak semmit a Zsoltként bemutatkozó telefonálóról. Viszont ha Szlobó visszavonná vallomását, az sem jelentene semmit. Ugyanis a magyar jog nem ismeri a vallomás visszavonásának intézményét. Ha tehát újabb nyilatkozat születik, akkor azt a bíróság ugyan figyelembe veszi, illetve veheti, de a bíró mérlegelésére van bízva, hogy elfogadja-e a vallomásokat bizonyítékként.