Elegük van az Irakban állomásozó amerikaiaknak

"Elegem van, itt az idő hazamenni" - mondja az AFP-nek a 18 éves Joe Cruz közlegény, a Fallúdzsában állomásozó 3. gyalogos hadosztály második dandárjának katonája. A guami születésű Cruz már egy éve eljött otthonról és igen rosszkedvű attól, hogy nem tudja, mikor láthatja újra családját. "Amikor félek, levelet írok. Sokat írtam. A levélírás enyhíti a stresszt" - mondja. Azt írja anyjának, hogy minden rendben. "

Kimerültek

Cruz egyike annak a négyezer katonának, akiknek fenn kell tartaniuk a rendet ebben a konzervatív szunnita városban, ahol gyakoriak az összecsapások a lakosság és a katonák között. A városban falfirkák hirdetik: "Allah áldja meg a Mecsetek Városának ellenállóit." Naponta legalább egy katonát kell ápolnom kimerültség miatt, mondja Robert Meadows, a dandár egyik orvosa. Hozzáteszi: a legnagyobb gond az alvás. Vannak, akik nagyon sokat alszanak, még sincsen bennük elég erő, hogy felkeljenek.

"Vigyenek haza!"

A jobbára húsz év körüli katonák harci stressze sokszor levertségben, máskor túlpörgésben jelentkezik. A leggyakoribb a depresszió, amelyet a hazatérés bizonytalansága okoz. Felír ugyan nekik nyugtatókat, de a legjobb kezelés az, ha beszélget velük. Pár katona úgy látja, hogy a legtöbben a kiborulás szélén állnak. Szerintük a csapat morálja nagyon mélyre süllyedt azóta, hogy harcosokból békefenntartókká váltak. Az amerikai katonák láthatóan nem tudnak mit kezdeni megváltozott szerepükkel. Vannak, akik csak ennyit üzennének Bush elnöknek: -Vigyenek haza minket és küldjenek ide új erőket!