Nem kiemelten, de készül a rendőrség az őszre

Készül-e a rendőrség, a BRFK az őszi események évfordulójára külön, kiemelten?

Kiemelten és célirányosan nem. Egyébként meg igen, a rendőrség a tavaly őszi események után egy felkészítő folyamatban vett részt, a különböző egységek megkapták a szükséges kiképzéseket, hogy megfelelően tudjanak egy ilyen feladatot ellátni. Technikai fejlesztés is történt, és a rendezvénybiztosítás koncepciót is újragondoltuk. Másképp biztosítottunk már március 15-én is minden egyes rendezvényt, egy olyan operatív törzzsel, ahova minden információ bekerült elemzésre és feldolgozásra, és onnan irányítottuk a közterületen lévő rendőri állományt. Ez a folyamat folytatódik tovább, azok a kollégák, vezetők, akiknek ebben meghatározott feladatuk van, a környező országokban részt vettek olyan eseményeken, mint például a G8, hogy az ott látottakat, tapasztaltakat egy esetleges magyarországi biztosításkor alkalmazni tudják. De jelenleg nem folyik más irányú konkrét készülődés.

Milyen tapasztalatokat tudtak begyűjteni a G8-ak találkozóin, a kritikus helyszíneken? Hogyan működött ez egyébként, meghívásos alapon?

Az európai országok rendőrségei között nagyon jó az együttműködés. A BRFK is részt vesz a kelet- és közép-európai nagyvárosok közti együttműködésekben, évente négyszer találkoznak például a bűnügyi vezetők, az elmúlt négy évben ezeken én vettem részt. Ha valamelyik országban ilyen kiemelt esemény van, és tapasztalatokat lehet gyűjteni, akkor nagyon könnyen leszervezhető, hogy kiutazzanak azok a kollégák, akik ezen a területen dolgoznak. A G8-ak találkozójának biztosítására egy évet készültek, és azt a híradásokból is kitűnően lehetett látni, hogy így sem ment teljesen problémamentesen a rendezvények biztosítása. Ez arra mutat rá, hogy nem egyedi és sajátságos eset volt a tavaly őszi eseménysor Magyarországon, hiszen lám, akkor is, ha lehet készülni egy évet egy ilyen eseményre, és sokkal nagyobb és szervezettebb a készültség, akkor is felmerülhetnek problémák. Nyilván a tapasztalatokból a megfelelő következtetéseket le kell vonni, a németek is elemzik, mik voltak azok a hibák, amiket mégis elkövettek. Most lehetőségünk van – s ezt ki is használjuk – az ő tapasztalataikból tanulni.

Hogyan készülnek Augusztus 20-ra?

Augusztus 20-a egy egységes megítélésű nemzeti ünnep, amikor az emberek alapvetően azért mennek ki az utcára, hogy jól érezzék magukat, szórakozzanak a családtagjaikkal együtt a különféle programokon. Ez a rendőrségnek nem jelent különösebb kockázati tényezővel járó eseménysort, a feladatunk a rendezvények rendjének biztosítása. Nem tartok különösebben augusztus 20-ától.

Tavaly elég rosszul végződött – nem a rendbontók, hanem az extrém időjárási helyzet miatt.

A rendőrség a saját keretein belül, a tőle telhető módon, jól kezelte a helyzetet. Sok mindenben segítettek a kollégáink, életet és vagyont mentettek, sérülteket szállítottak kórházba. Meggyőződésem, hogy mi mindent megtettünk, hogy a károkat enyhítsük. Idén kiemelten figyelünk majd arra, hogy megfelelő távozási és menekülési útvonalakat biztosítsunk, még akkor is, ha emiatt bizonyos területeket üresen kell tartanunk, ahova majd nem engedhetjük a tömeget.

Van kedvenc krimije, rendőrös tévésorozata, amit szívesen olvas vagy néz?

Nagyon kevés krimi tetszik nekem, keveset szeretek, mert mindig azt látom, hogy túl bulvárosak, és a valósághoz - amit jól ismerek - nem sok közük van. Nagyon szeretem viszont a 24 című sorozatot, mert valósághű, életszerű. Mondhatjuk, én azért a sorozatért rajongok, az utolsó évad kivételével minden részét láttam.

Ugye, a 24 a rendőrséget is úgy ábrázolja, hogy nagyon erős ellentétek vannak a szervezeten belül, és beférkőzik az alvilág is. Ugyanez a helyzet a BRFK-nál is?

Minden szakmai vita, ami a szervezet előnyére válik, hasznos és szükséges. Ahol a rendőrség van a világon, ott van rendőrségi korrupció is, nyilván különböző mértékű, attól függően, hogy a társadalom egészét mennyire hatja át a korrupció és az úgynevezett ügyeskedés. A magyar rendőrségben is előfordul korrupció, voltak ilyen esetek régen is, és napjainkban is vannak. Nem is hiszem, hogy azt valaki felelősségteljesen ígérheti, hogy ez megszűnik.

Azt viszont lehet ígérni, hogy megpróbálunk mindent megtenni, hogy egyre kevesebb legyen. És nem a tettenérés a fontos, hanem a megelőzés, azt kell elérni, hogy ne váljanak korrupttá a rendőrök, ne alakulhassanak ki olyan helyzetek, hogy ilyesmibe belemehessenek. Ezt célirányos ellenőrzésekkel meg lehet oldani. Az utcákon szolgálóknak számítaniuk kell rá, hogy megjelenik az ellenőrzés. Ez talán visszatartó erő lehet. Erősíteni kell az erkölcsi morált, a gondolkodásmódjukat, de ez nem megy egyik napról a másikra. Ha e tekintetben a társadalom egésze is fejlődik, akkor majd a rendőrség is. Ha a statisztikákat nézzük, akkor nálunk még így is jobb az arány, aki rendőrnek jön, az átlagos állampolgárnál sokkal tisztességesebb, jogkövetőbb.

De azzal egyetért, hogy nemcsak a közterületen szolgáló rendőrökkel van a baj, a vezetők közt is lehetnek gondok. Vannak olyan vélemények, hogy például a Kármán Irén ügye csak kísérőjelensége annak, ami a rendőrségen és az alvilágon belül zajlik most. Hogy az alvilág épp próbálja a területeket újraosztani, minden maffiacsoportnak megvan a rendőrségen a maga embere, aki egyengeti a dolgaikat, és keményen ütköznek az érdekek. Miképp alakulhatott ez így? Mit lehet tenni ez ellen?

Én azért nem gondolom, hogy olyan helyzetben lennénk, mint Olaszország volt jó néhány évvel ezelőtt, ahol olyan szinten épült be a szervezett bűnözés a rendőrségbe és a politikába, hogy szinte átfordította, és ő maga irányította. Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon ez nincs így. Azokat a szervezett bűnözői csoportokat, amelyek igen meghatározóak voltak egy évtizeddel ezelőtt, vagy akárcsak három-négy éve, mind kivontuk a forgalomból, és tagjaik bíróság elé álltak. A BRFK esetében példaként az M. Róbert vezette csoportot említeném, akikhez Ragyás Tóni meggyilkolása fűzhető. Három évig nyomoztunk ellenük, de végül sikerült őket lekapcsolni, 27 vádlottja van annak az ügynek.

Ha van is olyan kapcsolata az alvilágnak a rendőrség irányába, amely segíteni tudja, nem olyan erős szintű, amely ellehetetlenítené a rendőrség felderítő munkáját.

De ettől függetlenül a mai helyzet nem túl rózsás. A vendéglátóipar, az idegenforgalom például eléggé le van osztva Budapesten a szervezett bűnözői körök közt.

A szervezett bűnözés nyilván elsősorban ezeken a területeken mozog, és igyekszik magának biztosítani egy biztos működési területet. A rendőrségnek az a feladata, és ma már sokkal jobb helyzetben van, mint tíz évvel ezelőtt, hogy nyomon kövesse ezeket az eseményeket, és ha kialakulni lát valamilyen problémát, akkor menet közben be tudjon avatkozni, meg tudja előzni, hogy komolyabb baj történjen. Tisztában vagyunk vele, hogy melyek azok a csoportok, kik azok a vezető személyek, akik szervezetten követnek el bűncselekményeket. Nagyon sok lépésnyi lemaradást behozott már a rendőrség a tízenöt évvel ezelőtti helyzetéhez képest, amikor - új jelenségként - megjelent a szervezett bűnözés. Ma már tudatos rendőri tevékenység folyik e téren a Budapesti Rendőr-főkapitányságon is, prioritást élvez a szervezett bűnözés elleni küzdelem, folyamatosan nyomon követjük azoknak a csoportoknak a tevékenységét, amelyek megpróbálják megvetni a lábukat például a budapesti éjszakai életben, a kábítószerpiacon vagy a prostitúció terén.

Ha tudják, hogy milyen csoportok és érdekeltségek vannak, akkor várható ezek felszámolása is?

Folyamatban van. A cél az, hogy akkor számoljuk fel őket, amikor a cselekményüket bizonyítani lehet. Ha az elmúlt éveket nézzük, látszik, hogy mindig újabb és újabb bűnszervezeteket derítettünk fel. De a bizonyítás nagyon nehéz és időigényes feladat. Az a rendőri munka megfelelő minőségét jelzi, hogy Budapesten egyáltalán nincsenek olyan áldatlan állapotok. Ma is vannak olyan országok ahol mindennaposak a szervezett bűnözéshez köthető leszámolásos, kivégzéses bűncselekmények.

De például nemrég volt a Romkert porig égetése, vagy itt van a Kármán Irén-ügy, aminek ki tudja, milyen mögöttes mozgatórugói vannak.

Ez utóbbi esetről azért nem nyilatkoznék, mert egyrészt már nem a budapesti kapitányság nyomoz az ügyben, másrészt még nincs felderítve, és amíg nem tudjuk, hogy mi a pontos vége, addig én elhamarkodott véleményt nem szívesen mondanék. A Romkert felgyújtása sajnos valóban bekövetkezett, és hogy mi áll mögötte, nem tudom pontosan. A nyomozás még tart, és amíg nem járunk a végére, addig nem mondhatunk semmi érdemlegeset róla.

Azt azonban látni kell, hogy senki sem ígérheti azt, hogy soha, semmi ilyen bűncselekmény nem lesz.

Mi volt a Cattani-csoport?

Nem szeretnék ilyen múltbéli, 13-14 évvel ezelőtti dolgokról, személyekről nyilatkozni. Ha ezzel foglalkozom, akkor a jövőre, építkezésre semmi időm nem marad. Ez egy elmúlt történet, és nem hiszem, hogy ennél többet érdemel. A sajtó egyes embereket előszeretettel hallgat meg a témával kapcsolatban, az pedig legyen az ő gondjuk, hogy kit tartanak hiteles személynek, és kit nem.

Akciózós vagy inkább íróasztalnál dolgozó, szervező típus?

Sokáig nyomozó voltam, de nyomozóként sem akcióskodtam, inkább szisztematikus felderítő munkát végeztem. Ha választani kell – bár elég nehéz választani – akkor inkább a problémák elemzésével, a lehetőségek áttekintésével foglalkozom, és megszervezem a következő nyomozati lépéseket. Kérdés persze, hogy akciózás alatt mit értünk.

Használta már például a fegyverét? Került már veszélyes szituációba?

Nem, nem jellemző rám.

Akkor nem volt nagy váltás, hogy a főkapitányi székbe került.

Nem, nem volt.

Mi volt a legnagyobb sikere, amire szívesen emlékszik vissza?

Pont, amit korábban említettem, a Ragyás Tóni meggyilkolásának felderítése. Talán azért ez, mert ennek a nyomozását végig irányítottam és figyeltem. Ez az emberölés pont egy hónappal az előtt történt, hogy a főkapitány bűnügyi helyettese lettem. Kinevezésemkor még ez a nyomozás nagyon az elején állt, szinte semmit sem tudtunk még. Három és fél év munka után derítettük fel az elkövetéssel gyanúsítható bűnszervezetet, most van a bíróság előtt az ügy. Ebben nagyon sok munkatársam, rengeteget dolgozott, és bűnügyi, kriminalisztikai szempontból is felölelte az egész palettát ez az ügy. Számtalan fajta eljárási cselekményt végeztünk, nyílt és operatív eszközöket vetettünk be, mindent, ami a rendőrség eszköztára, igénybe vettünk, tehát nagyon színes ügy volt. Erre nagyon szívesen emlékszem.

És kudarcélmény, olyan ügy, amit nem sikerült megoldani?

Nincs különösebben. Olyan volt, ami az elején negatív visszhangot kapott, aztán végül csak sikerült megoldani. Például a Mortimer-ügy, aminek hatalmas sajtó- és politikai visszhangja volt kezdetben. Rengeteg nyilatkozat született, nem volt olyan politikus vagy társadalmi szervezeti vezető, aki ne szólalt volna meg. Óriási volt rajtunk a nyomás, sok kritikát is kaptunk. De éjjel-nappal dolgoztunk, és egy hónap alatt felderítettük.

Ha a fővárost nézzük, hol vannak a bajok fő gócpontjai?

Bűnügyek tekintetében a vagyon elleni bűncselekmények, a lopások, a betörések, az autólopások, a kábítószer-bűnözés, a szervezett bűnözés a súlyponti kérdések, ezek irritálják legjobban a lakosságot. A belvárosi kerületek – mint minden más nagyvárosban – bűnügyileg fertőzöttebbek, mint a külvárosi kerületek. Kábítószer ott van, ahol szórakozóhelyek vannak, ahol fiatalok nagy számban összegyűlnek. Az összbűnözés több mint 70 százaléka vagyon elleni bűncselekmény.

A közrendvédelmi területet nézve a budapesti emberek nagy része azt mondja, hogy a közlekedési helyzet nincs rendben, a rendőrség tegyen valamit. Ezt azonban mi magunk nem tudjuk megoldani, a város szerkezete, leterheltsége, az egyre növekvő gépjárműforgalom olyan objektív keretet, amit nem tudunk átlépni.

A szabálysértéseknél sokkal határozottabban, sokkal szigorúbban kellene fellépnünk, és sokkal szigorúbb büntetéseket kellene kiszabnunk. A jogszabály 120 ezer forintban maximálja a kiszabható összeget, ehhez szerintem egyre közelebb kell lépnünk. Biztos, hogy ez többeknek nagyobb visszatartó erő lesz, mint az eddig kirótt 15-25 ezer forintos büntetés. Egyesek az gondolják, hogy mehetnek gyorsan, át piroson, záróvonalon, befordulhatnak ott is, ahol nem lehet, mert az sem biztos, hogy lebuknak, de ha le is buknak, akkor majd kifizetik azt a kis büntetést. Ha a bírság nagyobb, többen meggondolják majd magukat.

A közterületek, az aluljárók, a kereszteződések rendje is fontos, a koldusok, ablakmosók, zsebesek sokakat zavarnak, amivel szemben fel kell lépnünk. Megfelelő helyre kell a járőröket küldenünk, és kicsit gyorsabban kell reagálnunk, rugalmasabbnak, kezdeményezőbbnek kell lennünk.

Hogyan próbálják visszaszorítani például a motorkerékpárosok által elkövetett szabálysértéseket? Gondolok többek között a spontán körúti gyorsulásokra.

Igen, ez Budapesten is probléma, szerencsére nem akkora a gond, mint a Mátrában, ahová a motorosok csak azért mennek, hogy a kanyarokat levadásszák. Nehéz ez ellen bármit is tenni, de mégis azt gondoltuk, hogy motoros rendőrökből létrehozunk olyan mobil csoportokat, amik talán sokkal nagyobb hatásfokkal fel tudnak lépni. Rendőrautóval, még ha szirénát használnak is, ez nagyon nehéz. Én semmiképp sem szeretném, ha nap mint nap különböző üldözéses jelenetek játszódnának le Budapesten, mert azok több kockázatot hordoznak, mintha hagyjuk elmenni a szabálysértőt. A motoros rendőrök talán tudnak majd ebben segíteni. Meg kell értetni a száguldozó motorosokkal, hogy nagyon veszélyes, ahogy ők motoroznak.

Van önnek olyan beceneve, mint Gergényi Péternek a vasprefektus volt?

Nem tudok ilyenről, de erről nem engem kell megkérdezni. Nyilván, ha lenne olyan, amit nagyon sokan használnak, akkor eljutott volna már hozzám. Jól elvagyok becenév nélkül is.

Milyen viszonyban volt Gergényi Péterrel? Hogy működtek együtt?

Mi elég különböző személyiségű emberek vagyunk, tiszteletben tartottuk egymás elveit. Ő a vezetőm volt, meghatározott prioritásokat, azon belül én önállóan irányíthattam a saját bűnügyi szakterületemet, úgy, ahogy az elgondolásom szerint a leghasznosabban működik.

Tizenhét éve rendőr Budapesten, öt kapitányságot megjárt, négy éve dolgozik a főkapitányságon. Ezalatt milyen változásokon ment át a főváros?

Nagyon-nagyon sok minden változott. Én végig bűnügyi területen dolgoztam, a 17 év alatt bűncselekmények tűntek el és születtek helyettük újak a büntető kódexben. Kezdő nyomozó voltam, amikor egyáltalán a gépjárműlopás és a vele kapcsolatos bűnözés jelentőssé vált Budapesten. Hiszen előtte annyira zárt volt a rendszer, hogy szinte alig-alig fordult elő lopás, inkább csak a „jármű önkényes elvétele”. Aztán valóságos iparág lett a külföldről behozott járművek, a lopott autók legalizálása. Az esetek száma 1996-ban felment 12 ezerig, ma négyezer körül van, tehát az utóbbi időben egész komoly eredményeket értünk el. Ma egészen más típusú a gépjárműbűnözés, egyre nagyobb teret nyer a lízingcsalás a lopásokhoz képest. A szervezett bűnözés is akkor kezdett kialakulni, terjeszkedni, mindig a kornak megfelelő profilban. A rendőrség mára felzárkózott, ma már beavatkozik e folyamatokba.

De az egész társadalom, az egész ország nagyon sokat változott, és ezzel együtt a rendőrség is. Ha belegondolok, hogy tíz éve még írógépen pötyögtem a jegyzőkönyveket, és egyetlenegy számítógép volt a kapitányságon... Ma elképzelhetetlen lenne informatika nélkül. Ez a bűnözésre is igaz: egy közelmúltbeli konferencián internetes bűnözésről beszéltünk, abban minden ország még csak tapogatózik, leginkább a sötétben. Egyet látunk, hogy óriási veszélyt rejt magában: a jövő bűnözése az internetbűnözés. Bár a felderítésben is megjelenik az internet. Óriási lehetőségeket kínál a web a bűnözésre: gazdasági bűncselekmények, pedofília. Ezek régen is voltak, de az internet révén az elkövetők most már a világ bármelyik pontján felbukkanhatnak. Nekünk erre már most keresnünk kell a megoldásokat, meg kell próbálnunk elébe menni, amennyire csak lehet.