Amikor az ötmillió munkás országa voltunk

A 2001-es népszámlálás idején nem egészen 3,7 millió embernek volt munkája, vagyis a lakosok alig valamivel több, mint egyharmadának – derül ki a KSH adataiból. A mostani foglalkoztatási adatok azt valószínűsítik, hogy az idei, október elsején, jövő szombaton induló népszámláláson – ahol már online is kitölthet – ennél magasabb lesz ez a száma, hiszen az augusztusi adatközlés szerint több mint 3,83 millióan voltak állásban (igaz, ez a mutató időarányosan így is alacsonyabb annál, mint amit a kormány tavaly megígért).

Az 1930-ig visszanyúló KSH-adatokból kiderül: a magyarországi foglalkoztatás a hatvanas-nyolcvanas években volt a csúcson. Bár abszolút értékben az 1980-as népszámlálás hozta a foglalkoztatási rekordot több mint ötmillió munkában állóval, arányaiban az 1970-es 48,3 százalék volt a legmagasabb érték. Igaz, ezekben a látványos statisztikákban jócskán szerepe volt – főként a nyolcvanas évektől – az úgynevezett kapun belüli, vagyis rejtett munkanélküliségnek (hiszen a jog szerint nemcsak jogunk, hanem kötelességünk volt, hogy dolgozzunk).

Negyven éve egy dolgozó nagyjából egy nem dolgozót (nyugdíjast, diákot, rokkantat) tartott el, a kilencvenes évek közepén már majdnem kettőt. A helyzet az ezredfordulóra csak kis mértékben javult, és – részben a 2008 óta hullámokban jelentkező gazdasági válságok hatására – érdemben azóta sem változott.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!