Bajnai: Legyen a Jobbik közös ellenség

A miniszterelnök szerényen szólt, de mégis az jött ki a beszédéből, hogy a sok felelőtlen hülye között ő az igazi államférfi. Megnyugodott saját eredményei láttán, de aggódott a többiek felelőtlensége miatt. A Jobbik erősödése szerinte mindkét politikai oldal felelőssége, ezért a demokrácia védelmében összefogást kért. E mindenki felett álló, egyszerre dícsérő és megrovó stílusa miatt Sólyomra emlékeztetett. Navracsics Tibor szerint saját politikai jövőjét készíti elő, és ezt a DeD

Inkább köztársasági elnökhöz illő beszédet mondott évértékelőjében, és egyben utolsó parlamenti felszólalásában Bajnai Gordon miniszterelnök, állapította meg a Demokrácia és Dilemma Intézet.

Először fordult elő, hogy hivatalban lévő miniszterelnök egy parlament utolsó ülésén nem a választókhoz, hanem a képviselőkhöz fordult. Miután elmondta, hogy nyugodt a lelkiismerete, mert az elmúlt 10 hónapban élvegezte azt a munkát, amit kormányfővé válásakor kitűzött maga elé, tanácsokat adott a politikában maradóknak.

Így kell ezt!

Bajnai elmondta, hogyan kellene elkölteni azt a pénzt, amit akkor termelhet ki a következő években a gazdaság, ha az új vezetés nem tér le az általa kijelölt útról. E többszörös feltételes módban értelmezhető szöveg azonban nemcsak az iránymutatásról szólt. Legalább ilyen élesen kritikája is volt a korábbi gazdaságpolitikának. Ilyen értelemben a beszédében megjelenő rossz példa arra kormányra is jellemző volt, amit ő még kormánybiztosként, majd miniszterként is szolgált.

A tehetetlenség a tanulság

Bajnai javaslatai arra utalnak, hogy Magyarországon több mint tíz éve ugyanazok a problémák. A túl nagy államadósság, a segélyezési rendszer tarthatatlansága, az inaktívak túl magas aránya, az oktatás gyenge színvonala mind hangsúlyos pontként szerepeltek Orbán Viktor első, 1999 elején tartott évértékelésében is. Abban a beszédben még az egészségügy reformja volt az itt felsoroltak közül hiányzó egyetlen lényeges elem. Illetve fontos különbség, hogy akkor az EU-s csatlakozás, most meg az euró bevezetése a távlati nagy cél. A romák helyzetének javítása pedig azóta szinte minden évértékelő sarokpontja, politikai oldaltól függetlenül.

Orbán Viktor például ezt mondta 1999-ben: "Egyszerre kell biztosítanunk a gazdasági növekedést és javítanunk az életszínvonalon." Bajnai 2010-ben ezt mondta: "A növekedés, nagyon egyszerűen két dologról szól: arról, hogy kinőhessük adósságainkat és arról, hogy felnőhessünk Európához. Felnőhessünk életszínvonalban és gazdasági erőben."

Orbán Viktor 1999-ben azt mondta: "A mostani kormánynak az a célja, hogy segély helyett inkább esélyt teremtsünk a munka világába való visszatérésre." Bajnai 2010-ben ezt: "Olyan szociális rendszer kialakítását sürgetem, amely nemcsak segítséget nyújt a nyomorban és kilátástalan élethelyzetben vergődőknek, de ezekért cserébe ösztönöz is (...)."

Lehetne még sorolni a párhuzamosságokat. Ezek mind arra utalnak, hogy Magyarország több mint egy évtizede egy helyben toporog. 1998-ig tartott a rendszerváltás utáni nagy gazdasági átrendeződés, a tulajdonviszonyok jelentős átalakítása a Horn-kormány nagy privatizációs döntéseivel lényegében lezárult. Egyéb területeken viszont nem történt előrelépés. Pedig a problémákat – mint a két beszéd mutatja – mindkét oldalon van, aki látja.

Az elmúlt évtized tehetetlenségét jól bizonyítja, hogy pont ugyanazokat a problémákat tartja legsúlyosabbnak egy hivatalát éppen csak megkezdő, és a hivatalától búcsúzó miniszterelnök 1999-ben és 2010-ben.

Nagy különbség viszont, hogy Orbán idézett beszédének idején erősödött a magyar gazdaság, és a világgazdaság is. Bajnai most külön figyelmeztetett, hogy a magyar- és a világgazdaság is válságban van.

Mesterházy Attila reagálásában ugyan arról beszélt, hogy az elmúlt évek eredményeit nem lehet figyelmen kívül hagyni, de Bajnai beszédének egy fontos tanulsága, hogy az elmúlt 12 évben nem sikerült megoldani Magyarország alapvető gondjait, és a most kormányra készülők még nehezebb helyzetben lesznek, mint elődjeik.

Mindenki ugyanazt látja

Bajnai legfontosabb tanácsai – ahogy az általa felvetett problémák – sem számítanak újdonságnak. Az euró bevezetését Varga Mihály ugyan nem 2014-re, hanem 2015-re jósolta, de a cél erőteljes a Fidesz kampányában is. Bajnai szerint muszáj új munkahelyeket teremteni, a Fidesz egymilliót ígért ilyenből. Bajnai a szociálpolitika reformját követeli, a Fidesz a maga patetikus stílusában a "munka becsületének visszaadásáról" beszél, de mindkettő ugyanazt jelenti: olyan segélyezési rendszer kell, ami jobban kényszeríti az eltartottakat aktivitásra.

Jobbra át!

Bajnai, az MSZP-kormány miniszterelnöke azt tanácsolja utódjainak, hogy csökkentsen adót, és csökkentsen a szociális kiadások egy részén is, vagyis klasszikus jobboldali fordulatot sürgetett. Még akkor is, ha közben jelezte, hogy nem a Fidesznek drukkol.

A Jobbik az önök torzszülöttje

Bajnai beszédében vészjósló hangon szólt a Jobbikról. A magyar gazdasági rendszer sebezhetőségéhez hasonló drámának mutatta be a parlamentbe igyekvő párt népszerűségének növekedését.

Bajnai a Jobbik erősödéséért egyértelműen az őt hallgató képviselőket tette felelőssé. Lényegében azt mondta, hogy olyan ostobán politizáltatok, annyira nem bírtatok két lépéssel előre gondolkodni, annyira nem volt ötletetek semmire, hogy a hülyék tombolnak a kapuban. Azzal, hogy elismerte a Jobbik által felvetett kérdések valódiak, és fontosak, áttételesen le is impotensezte a képviselőket, hiszen ők nem tudtak válaszokat adni a problémákra.

A Jobbikkal szembeni nagy összefogás – amibe az MSZP-t és a Fideszt kívánta egybe terelni – egy olyan kezdeményezés, ami a kampányban az MSZP-nek lesz használhatóbb. Nem csoda, hogy a Jobbikra átszavazni akaró szimpatizánsaiért küzdő Fidesz vezérszónoka nem tudott mit kezdeni reagálásban a felvetésre, míg Mesterházy Attila az MSZP részéről rögtön azt kérte a fideszesektől, hogy „csatlakozzanak az MSZP-hez”.

Azonban nem sokat segített az MSZP-nek Bajnai. Még a két felvetett kampánytémában is egyenlően osztotta őket: a Fideszt mert az MNB, az MSZP-t mert az igazságszolgáltatás szakmaiságát kérdőjelezte meg.

Viszoszt látásra?

Navracsics Tibor (Fidesz) azt mondta a beszéd után, hogy könnyen beszél Bajnai a pálya széléről, hiszen nem neki kell küzdenie a szavazatokért, könnyű neki mindenkit kioktatni, most nem viszi vásárra a bőrét. Ugyanakkor Navracsics többször is jelezte, hogy szerinte Bajnai visszatér még a politikába.

Bajnai tanácsai, és Magyarország összes problémáját számba vevő beszéde valóban utalhat erre. Szerényen ugyan, de lényegében azt elemezte, hogy neki sikerült először átlépnie az országot megrekesztő kompromisszumképtelenségen, és ennek alapján talán tényleg nem örökre búcsúzott a parlamenttől.

Azokkal a kijelentéseivel, hogy "demokrata és hazafi Orbán és Mesterházy is", és méltatlan "komcsizni a szocialistákat és nácizni a fideszeseket", épp úgy egyenlő távolságot tartott a két nagy párt között, mint arról korábban Dávid Ibolya (MDF) álmodott. Azzal a különbséggel, hogy Dávid inkább egyformán igyekezett támadni mindkét nagy pártot. Bajnai kommunikációja ügyesebb ennél.

A potenciális ellenfelek elismerése, majd kioktatása gyorsan egymás után, az egyik leghálásabb szerep, amit politikust választhat, tankönyvi példa a politikai kommunikációban, a "hogyan viselkedjünk két nagy között" című fejezetnél. Ráadásul jól felépített és hatásos beszéd volt, a baloldalról régóta hiányzó retorikai színvonalat mért a Dedi. Nem véletlenül próbálta a pátoszt Navracsics gyorsan az "édes-bús" gúnyolódó fordulattal oldani.

Bajnai ugyan beszélt arról, hogy elfogult a mostani kampányban és szépen megköszönte az MSZP és az SZDSZ (pontosabban liberális frakciót mondott) támogatását, de lényegében kampányon felül álló, általános bölcsként beszélt, úgy, ahogy egyébként az utóbbi időben a politikusok közül Sólyom László szokott.