Forradalom van a mi utcánkban

A Demokrácia és Dilemma Intézet kutatói ezen a héten elsősorban Orbán Viktor forradalomról szóló politikai nyilatkozatán csámcsognak. Egészen addig merészkednek, hogy a szómágia alkalmas lehet a marxista oktatásban nevelkedett választók figyelmének megragadására.

Orbán Viktor törvénybe iktatja, hogy forradalom történt áprilisban. Első parlamenti beszédében felolvasta az erről is szóló, általa benyújtott politikai nyilatkozatot, amiben többek között ez áll: „A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez.”

A politikai nyilatkozatnak nyilván kisebb a jelentősége, mint majd az adózással meg az önkormányzati rendszer átalakításával foglalkozó törvényeké lesz. A hétköznapokat biztos kevéssé befolyásolja majd. A DeDi azonban nagyon szeret ilyesmivel foglalkozni, és láthatóan Orbán Viktor is, ezért most nagyobb teret szentelünk ennek a gesztusnak.

Polgári értelembe vett marxista terminológia

A forradalom és az új rendszer megalapításának igénye nyilván arról is szól, hogy a Fidesz nagy dolgokra készül, és ezt jelezni akarják. Olyan lépésekre készítenek fel, amelyet elődeik reformoknak mondtak volna, de nem akarják ugyanazt a szót használni. A technokrata terminológus helyébe patetikus képek jönnek.

Fontos abból a szempontból lehet, amiről az első forduló előtti utolsó elemzésünkben írtunk: a magyarok többsége egyáltalán nincs megelégedve a demokrácia működésével, nem bízik a pártokban, és a többpártrendszerért sem rajong. A beszédeiben hónapok óta többször is 1990-t idéző leendő miniszterelnök új történelmi korszakot akar nyitni, hogy az embereknek kedvük legyen a politikához. Erről szólhat a nagy konzultációs sorozat is.

Az egyébként elég semmitmondó politikai nyilatkozatnak nem sok értelme van. Azt viszont jelezheti, hogy most nem felülről diktált, a Fidesz és Lendvai Ildikó által is lejozefinistázott gyurcsányi reformok jönnek, hanem az erős népakaratot kifejező orbáni reformok.

Közben a forradalom hangsúlyozása azért is érdekes, mert a rendszerváltás előtt iskolába jártak még abban a világképben nevelkedtek, amelyben a történelem kerekét a forradalmak viszik előre.

Ez a marxista terminológia azonban a mostani nyilatkozatban nem marxista értelmezést kapott. Hiszen a történelem polgári értelmezése szerint a forradalom nem jelent mást, mint „robbanásszerű változást”, és a nyilatkozat egyértelműen erre az értelmezésre utal. Ebben a megközelítésben nyer értelmet például az „ipari forradalom” kifejezés is. Szemben a marxista elképzeléssel, ami a forradalmat a társadalmi osztályok közti feloldhatatlan ellentétek felkelésben artikulálódó robbanásaként értelmezi.

Szimbolikusan ezért nagyon sokat elárul a forradalom kifejezés központba helyezése. A kádárizmusban megismert „történelmi jó” érzetére játszik rá, de közben valódi jelentése elszakad az akkori értelmezéstől. Ha ez tényleg ilyen alaposan végiggondolt választás volt, akkor nagyszerű retorikai feloldása a nosztalgiára hajlamos, a nyugodt diktatúrát visszasíró társadalom, és a megújulás kényszere közti feszültségnek.

Közben a forradalomról szavazó képviselőknek is szólhat a nyilatkozat. „Megszavaztad, hát ne csodálkozz, ha tényleg nagy változások lesznek, lehet, hogy te sem leszel többet képviselő, és talán az otthoni táborodnak sem tudsz majd elég önkormányzati állást szerezni” – szólhat az üzenet.

Permanens forradalom

A forradalom még legalább két évig tart majd. Akkorra lesz kész az új alkotmány, amit egy hosszabb hallgatás után Orbán Viktor most a Magyar Nemzetnek adott interjújában újra megígért. (Februártól április végéig kimaradt a Fidesz és Orbán kommunikációjából az alkotmányozás igénye.)

Nem világos, hogy ez mennyiben változtatja majd meg a magyar közjogi berendezkedést. Pokorni Zoltán néhány héttel ezelőtti, Sólyom László jövőjét taglaló mondata a legerősebb fogodzó ezzel kapcsolatban: „Ha úgy fogalmaznám meg ezt a kérdést, hogy szerintem lesz-e a következő években, vagy két-három év múlva Sólyom László lesz-e a köztársasági elnök, akkor én azt a választ adnám, hogy szerintem nem.”

Innen bátorkodunk arra következtetni, hogy ha két év múlva lesz új alkotmány, akkor két-három év múlva annak értelmében megváltozhat a közjogi rendszer, és abban akár egy erősebb, közvetlenül választott elnök is lehet. Addig Sólyom akár maradhatna elnök.

Korai lenne azt állítani, hogy biztosan erre készül a Fidesz. Azonban az is látszik, hogy modellezik a rendszert, működik-e: a Navracsis Tibor és Orbán Viktor közti hatalommegosztás emlékeztet egy erősebb elnök – gyengébb miniszterelnök közti rendszerre. A pártban is kipróbálják ezt a kettősséget, hiszen Orbán ugyan megmarad a párt elnökének, de a napi szervezkedés az ügyvezető alelnökké előlépő Kósa Lajos feladata lesz.

Van példa erre a rendszerre, ez van Franciaországban, ahol a csúcsminisztériumok rendszere is emlékeztet a most szerveződő kormányzatra. De a nemzeti múltba révedőknek is lehet majd példát mondani, hiszen Álmos és Árpád között is szakrálisvezér-operatívirányító szereposztás volt a honfoglalás idején.

Ráadásul ha a mostani ciklus derekán lehetne tartani egy közvetlen elnökválasztást, akkor azzal a Fidesz ismét dinamizálni tudná a választókat, tesztelhetné mozgósítási erejét, már 2014-re készülve. Hiszen az őszi önkormányzati választás után már nem lenne egyébként szavazás ebben a ciklusban.

Máris törvénykeznek

A fenti okoskodás persze még mindig nem az igazi tétekről szól. A parlamentben elkezdődött a munka, már az első héten hozzányúltak az alkotmányhoz, megkezdődött az önkormányzati reform vitája is.

A jövőt meghatározó gazdasági döntések azonban még mindig ködösek, az erről tartott konzultációs szeánszon is csak annyi derült ki, hogy nagy dolgok készülnek.

A kormánybizottságok megalakításának lehetőségét alkotmányba tevő módosítás, illetve a megyei kormányhivatalok megszervezésének terve pedig azt mutatja, hogy a kisebbre tervezett központi bürokrácia erősebb is lesz. Az erősebb centralizáció általános alapelvnek tűnik, összevonnak minisztériumokat és kormányszerveket is.

De azért még marad a szimbolista vonal

A közeljövőben azonban kódolva van, hogy még néhány látványos, de a mindennapokat alig érintő kérdés maradjon napirenden. A közelgő Trianon évforduló még legalább két-három hétig el tudja vinni a figyelmet, és a kettős állampolgárság ügye is.

Utóbbival kapcsolatosan visszatérő vita, hogy ostobaság volt-e a szlovákiai választások előtt elkezdeni a kérdés feszegetését. Akik szerint igen, azok úgy vélik, hogy ezzel Orbánék nagyot segítettek Robert Fico választási kampányán, aki most újult erővel magyarozhat. Vannak Szlovákiában olyan nézetek, hogy a Fidesz direkt segített Ficónak, mert úgyis nyerésre áll, és mivel majd együtt kell majd működniük, hát jöhet eggyel ő is cserébe. Ez persze azt feltételezi, hogy merő cinizmus az egész nemzetiségi tematika.

Az a forgatókönyv sem zárható ki, hogy az időzítéssel Orbán egyszerűen meg akarta úszni, hogy a törvényről személyesen kelljen egyeztetnie a szlovák kormánnyal, és esetleg Pozsonyban kelljen magyarázkodnia és Fico beszólásait végighallgatnia. Most ugyanis Orbánnak az az álláspontja, hogy majd csak az új kormánnyal tárgyal, de annak megalakulásáig a magyar parlament jó eséllyel megszavazza a törvényt.

Kétszer ugyanabba a folyóba

Arra már felhívtuk a figyelmet, hogy amikor 1998-ban Orbán Viktor először kormányt alakított, akkor beütött az orosz pénzügyi válság, most pedig a görög válság tette próbára a világgazdaságot. 98 másik katasztrófája is megismétlődött, hiszen abban az évben is súlyos árvizek okoztak nagy károkat nem sokkal a választások után, és így történt ez most is.

Azt azonban nem feltételezik a DeDi szakértői, hogy mindez Orbán miatt van, azonban nem csodálkoznánk, ha a leendő miniszterelnöknek úgynevezett déjá vu élményei lennének.