Hasfelmetsző Jack történetét minden bizonnyal nem kell senkinek bemutatni. A londoni Whitechapel negyedben ámokfutásba kezdő gyilkos öt nőt ölt meg, közülük négyen prostituáltak voltak. Legalábbis ennyi áldozatról lehet tudni, ám a XIX. században történt rejtélyes gyilkossági esetek elkövetőjét nem találták meg soha.

Volt azonban egy brit férfi, Peter Sutcliffe, aki közel egy évszázaddal később túlszárnyalta őt, nem véletlenül kapta a Yorkshire-i Hasfelmetsző nevet. Sutcliffe összesen tizenhárom nőt ölt meg brutálisan 1975 és 1980 között, illetve további hét esetben kísérelt meg gyilkosságot Yorkshire-ben és Manchesterben. Áldozatait, akik közül a legfiatalabb csupán 16 éves volt, jellemzően kalapáccsal vagy csavarhúzóval ütötte le, majd halálra késelte őket.

A gyilkosságok idején akkora volt a rémület, hogy a rendőrség arra kérte a nőket, ne menjenek éjszaka egyedül az utcára. Bár Sutcliffe többször is gyanúba keveredett, így öt év alatt összesen kilencszer hallgatták ki, minden alkalommal elengedték. Csak egy véletlennek köszönhetően tudták elfogni 1981-ben, amikor egy rendőr észrevette, hogy hamis rendszám van a kocsiján, amelyben Sutcliffe-ot egy prostituált társaságában találta. Ezt követően letartóztatták és az őrsre vitték, ahol kihallgatták, mivel több gyanús jel is arra utalt, hogy köze lehet a gyilkosságokhoz.

Másnap a zsaruk visszamentek a helyszínre, ahol elkapták Sutcliffe-ot, majd egy kést, kalapácsot, illetve kötelet találtak, amelyektől akkor szabadulhatott meg, amikor elkéredzkedett pisilni. Sőt a rendőrségen ráleltek egy másik késre is a vécé tartályába rejtve, amelyet akkor tehetett oda, amikor az őrsre érve szintén kiengedték a mosdóba. Két nap kihallgatás után végül Sutcliffe megtört, és bevallotta, hogy ő a Yorkshire-i Hasfelmetsző, majd részletesen beszámolt a gyilkosságokról. Később azt állította, Isten parancsolta neki, hogy ölje meg azokat a nőket. 

Azok a rohadék prostituáltak szennyezték az utcákat. Én csak kitakarítottam egy kicsit a helyet

– mondta a rendőrségnek.

1981 májusában sokszoros életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. Később kiderült, hogy paranoid skizofrén, és egyéb betegséggel is küzdött, mivel cukorbeteg volt, illetve el volt hízva. Szívroham gyanújával kórházba került, ám végül koronavírusban vesztette életét 2020-ban. 

Könyvből derül ki, mit tervezett

Ugyan a gyilkos már elhunyt, a története még mindig nagy érdeklődést vált ki. Egy könyvből, a márciusban megjelenő I’m the Yorkshire Ripperből Sutcliffe újabb titkaira fog fény derülni, köszönhetően többek között annak, hogy áttanulmányozták több száz telefonhívását és levelét. A kötetben megszólal Alfie James is, aki közel húsz éven át kapcsolatban volt Sutcliffe-fal, mielőtt a gyilkos 2020 novemberében, 74 évesen meghalt.

Mint a könyvből kiderül, Sutcliffe egy londoni gengsztertől, Ronnie Kraytől – aki szintén a berkshire-i Broadmoor pszichiátriai intézetben tartózkodott – kapott egy fém fűrészlapot, amellyel 1992-ben megpróbálta átvágni az ablakán lévő rácsot. A szökési tervet azonban meghiúsította, hogy a Broadmoorból átszállították egy szigorúan őrzött kórházba. Amikor az intézmény vezetői észrevették az elfűrészelt rácsot, letagadták, hogy Sutcliffe tette volna. A Broadmoor akkori igazgatója így nyilatkozott az esetről a szökési kísérlet idején: 

Egyáltalán nem igaz, hogy Peter Sutcliffe a kórházból való szökését tervezte. A keringő történetek csak fölösleges aggodalmat keltenek, a terjesztők pedig igen felelőtlenek.

A kötet szerint egyébként maga Sutcliffe is azt állította, hogy majdnem sikerült átvágnia a rács egyik fémrúdját. Kifejtette, hogy a fém fűrészlapot egy szegélyléc mögé rejtette, majd éjszaka állt neki a fűrészelésnek. Mint mondta, Kray egyik barátjától származott az eszköz.

Be lehetett volna hozni, mivel akkor még nem voltak olyan komoly biztonsági előírások. A Broadmoorban viszont voltak workshopjaink, szerintem ezek valamelyikén szerezhették be. Csak annyit tudok, hogy Ronnie Kraynek is köze volt hozzá

– jelentette ki Sutcliffe. Végül átszállították egy másik cellába, a szökési kísérlettől függetlenül. Később pedig, amikor észrevették, hogy valaki megpróbálta átvágni a rácsot, már nem hozzá kötötték az ügyet, mivel addigra annyi idő eltelt, hogy elkezdett berozsdásodni. 

A gyilkos 1984-ben került a Broadmoorba, három évvel azután, hogy életfogytiglani börtönre ítélték. Sutcliffe könyvben olvasható beszámolója szerint kemény idők voltak azok. Rendszerint a fürdés is úgy zajlott, hogy legalább tízen vették körbe, és röhögve beszélgettek, amíg fürdött. Mint mondta, három napon át pizsamában kellett lennie, mivel nem engedték elvegyülni a többiekkel.

Nagyon szigorúak voltak abban az időben. A székben kellett ülnünk, ha pedig ki akart menni valaki a mosdóba, akkor feltett kézzel kellett jelentkezni és engedélyt kérni 

– tette hozzá, majd így folytatta: 

Reggel, amikor felkeltem és kijöttem a szobából totál meztelenül, addig kellett ott állnom, amíg valaki ki nem nyitotta a szekrényt, amiben a ruháim voltak. Meg akartak alázni mindenkit

– vallotta be a kötetben, illetve azt is hozzátette, hogy a pizsamát a cellában kellett hagyniuk, majd a folyosón pucéran várták, hogy felöltözhessenek. Éjszaka is hasonló volt a rendszer, akkor meg le kellett venniük a ruhájukat, majd meztelenül kiállni a folyosóra, és mindent a szekrénybe tenni. Hozzátette, minden étkezésnél nyakkendőt és inget kellett viselniük. 

Az előbb ismertetett eseteket leszámítva Sutcliffe jól érezte magát az intézetben, már nem mintha olyan sokan sajnálni tudnának egy sorozatgyilkost, aki több család életét keserítette meg. Többen is gondolhatták úgy, hogy a vele szemben tanúsított bánásmód egyáltalán nincs összhangban a tetteivel. Sutcliffe a gyógyszeres kezelés és a cukorbetegség miatt meghízott, de amúgy is sokat evett a kórházban. Az egyik karácsonyi buli alkalmával három hatalmas tál ételt is elfogyasztott. 

Ettem steaket krumplival, hagymakarikával meg gombával, aztán kolbászt krumplipürével, borsóval és mártással, majd currys csirkét rizzsel és borsóval

– emlékezett vissza Sutcliffe, aki ezt még egy kis jégkrémtortával is megfejelte.

Az élelmiszereket egyébként úgy kezelték az intézetben, mint az aranyat. Egyik alkalommal, amikor Sutcliffe és egy másik beteg kétliteres kólája tűnt el a hűtőből, amihez csak a dolgozóknak volt kulcsuk, a gyilkos nagy haragra gerjedt. Ördögi dolognak tartotta, hogy valaki ellopta az italukat.

Különös barátság

A könyvből az is kiderül, hogy Sutcliffe felesége, Sonia mennyit tudott a férfi ámokfutásáról, ahogy az is, milyen hangok ösztökélték őt az öldöklésre, továbbá mennyire szoros kapcsolatban állt a gengszter Ronnie Krayjel. Krayt és Sutcliffe-ot egyaránt paranoid skizofréniával diagnosztizálták, és jó kapcsolatban álltak, amíg az intézet betegei voltak. A gyilkos még arról is beszámolt, hogy ő vágta a gengszter haját. 

Én vágtam régebben a haját, sokszor le is ültünk beszélgetni. Ronnie nem tudta elviselni, amikor hosszú volt a haja, mindig rövidnek és elegánsnak kellett lennie

– jelentette ki Sutcliffe, akinek állítása szerint Kray mindig azt hitte, hogy róla beszélnek, de benne megbízott. 

A gengszter egyébként egy gyilkosság miatt került az intézetbe 1979-ben, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Kraynek híres barátai is akadtak, akik meglátogatták, köztük a The Who frontembere, Roger Daltrey. Sutcliffe elmondása szerint Kray a kórteremben úgy öltözött, mint egy csavargó, de öltönyt vett fel, amikor le akarta nyűgözni az embereket. Sutcliffe azt is kifejtette, hogy Kray kicsit naiv volt, és minden látogatóját jó barátnak tartotta, holott az is megesett, hogy vérrel az öltönyén tért vissza a kórterembe, mert valaki leütötte. Mint mondta, Kray önkéntes munkát is vállalt, vécét takarított, hogy egy kis pluszpénzt tudjon keresni. 

A Yorkshire-i Hasfelmetsző egyébként nemcsak a londoni gengszterrel barátkozott össze, hanem a szintén Yorkshire-ból származó Jimmy Savile műsorvezetővel is, akiről halála után derült ki, hogy pedofil és szexuális bűnöző volt, több száz nemi erőszak és molesztálás kötődik a nevéhez. 

Akkor kerültek közelebbi kapcsolatba, amikor a Parkhurst börtönbe látogatva Savile megkérte őt, hogy fesse meg a portréját, amit végül a Stoke Mandeville kórházban aggattak fel a falra. Barátságuk akkor is virágzott, amikor Sutcliffe bekerült a Broadmoor intézetbe, mivel rendszeresen bejárt hozzá és szórakoztatta őket. Bár a gyilkos nem tudta elképzelni, hogy Savile pedofil lett volna, úgy gondolta, csak bűnbaknak akarják beállítani. Sőt még akkor sem akarta elhinni, amikor már nyilvánvalóvá váltak Savile több évtizedre visszanyúló piszkos titkai. 

A felét sem hiszem el. Senki nem áll ki Jimmy mellett 

– magyarázta hitetlenségét a könyvben Sutcliffe, akit teljesen elborzasztott, amikor megkérdezték tőle, ő is Savile áldozatai közé tartozott-e. Bár ennek nem volt alapja, de Sutcliffe-nak is megvolt a maga keresztje. 

(via Sun)

(Borítókép: Peter Sutcliffe 1983. április 14-én. Fotó: Bettmann Archive / Getty Images)