Geszti Péter koncertjén a rezsiárak és az infláció is szóba került

A július 28. és július 30. között megrendezett  ZamJam első átbulizott éjszakájának reggele a többi fesztiválhoz képest merőben máshogy indult, a koncertek ugyanis itt nem hajnalig tartanak, így kellően rápihenhet az ember a következő napra, amely így meglepően korán elkezdődik. 

A már nyolctól forróságot árasztó nap ellenére átlagos balatoni nyári idillel indult a péntek Zamárdiban: egyesek reggeliért, mások egyenesen a strandra indultak. A korán kelést a fesztivál programjai is támogatják – ugyan a reggel kilencre meghirdetett, Zamárdi kincseit bemutató túra aznap elmaradt, ezt a meglehetősen nagy hőség miatt talán senki sem bánta annyira. A város többi pontján viszont megindult a mozgolódás, a nyaralók és a helyi lakosok mellett pedig egyre több ZamJam karszalagos emberrel lehetett találkozni az utcán.

A különböző kulturális programok, így a képzőművészeti kiállítás vagy az irodalmi terasz pénteken is várta a vendégeket, nagy szomorúságunkra a délben kezdődő gasztroprogram a Mol teraszán elmaradt, így ki-ki a maga módján, a balatoni büfék árnyékában raktározott be estére. Ugyan az első nap is már nagyon csalogató volt, pénteken, ha már a Balatonnál vagyunk, egy rövid csobbanás is belefért, és láthatóan másoknak is ez volt a legnagyobb terve erre a napra, folyamatosan szállingóztak a partra az emberek.

A csütörtöki naphoz hasonlóan az élőzenés koncertek ezúttal is a kilátónál kezdődtek, a színpadon Lovasi András felelt a jó hangulatért, aki a meglehetősen kicsi, és magasan található helyszínhez igencsak sok embert csábított fel, akik a remek panorámát így jó zenével kiegészítve élvezhették. 

A hangulatos balatoni városban így hamar eltelet az idő, Lovasi koncertjének végén már a nap is elindult lefelé. Ekkor már nagyban a német Jazzanova játszott a nagyszínpadon, azonban a fesztivál ezen területe este hét óra felé még szinte üres volt – mindössze pár százan lézengtek a tóparti placcon, míg többen az árnyékban ülve vártak a papíron háromnegyed órával később érkező Horváth Károly Charlie-ra és bandájára. A 74 éves, rekedtes hangú, Liszt Ferenc-díjas énekes volt az egyik főfellépő aznap, aki néhány perces csúszást leszámítva már nyolc előtt színpadra állt.

„Azt hittük, ma nem lesz senki”

A produkciót megelőző fél órában még kísértetiesen üres teret ekkor már jóval többen töltötték meg, azonban az első este színpadra lépő R-GO-hoz képest kevesebb embert vonzott a ZamJamra az énekes – megközelítőleg feleannyian érkeztek a kezdésre, mint az előző napon. Bár a nyitóakkordok felcsendülésekor Charlie még nem igazán foglalkozott ezzel, a Skandináv éjszakák című dala után azért szóvá tette, hogy ennél talán egy kicsivel lehetnének többen is.

Azt hittük, ma nem lesz senki, olyan kevesen voltak még az előbb. Köszönjük, hogy eljöttetek!

– mondta az énekes, mire a közönség hatalmas tapsviharban tört ki.

A már évek óta együtt zenélő bandát annak ellenére, hogy a produkciójuk mindenféle külső show-elemet – így különleges fényeket, füstöt vagy táncosokat – nélkülözött, a közönség imádta, a jelenlévők szinte minden számot együtt énekeltek a zenésszel, a Könnyű álmot hozzon az éj vagy a Jég dupla whiskyvel című slágerek hallatán pedig szabályosan az egész fesztivál dalra fakadt.

Különleges közönség

Ahogyan azt a ZamJam is hirdeti, ez nem egy szokványos zenei fesztivál, ami a közönségen is látszik. A Charlie-dalokon felnőtt rajongók láthatóan tényleg a felejthetetlen koncertélményért érkeztek, amit meg is kaptak, anélkül, hogy akár egy percre is elővették volna a telefonjukat, hogy rögzítsék a látottakat, majd feltöltsék a videókat a közösségi oldalaikra. A Balaton Soundon vagy a Szigeten ez szinte már elképzelhetetlen lenne, a koncerteken ott egyszerre több száz telefon emelkedik a levegőbe a fellépőkre irányítva... Ide viszont tényleg azért jöttek az emberek, hogy jól érezzék magukat, a színpadra lépőket maximális tisztelettel honorálva.

Apaviccek, gyertek rám! 

Még fel sem ocsúdhatott az ember, Charlie-ék a New York, New York című dallal már el is búcsúztak a közönségtől, amely ekkorra már a megelőző este tömegéhez hasonló méretűre duzzadt. Geszti Péter érkezett, aki egy teljesen új, funky felállással dobta fel a Rapülők és a Jazz+Az slágereit. A koncerten nem volt hiány jó hangulatból, amit olykor már-már kínos apavicceket idéző szófordulatok tarkítottak. Szinte nem volt olyan szám, amelyet ne követett volna egy szellemes – vagy éppen kevésbé szellemes – átkötőmonológ.

Úristen, csak ezt ne!

Talán Marics Petiék és Szikora Robi örülhet a legjobban annak, hogy nem egy nap lépett fel a Rapülők szószátyárával, aki már az első számokat követően betalálta a Valmar duót némi bújtatott és kevéssé bújtatott kritikával: közölte, hogy ma este bizony nem lesz itt semmi féle Úristen-éneklés, hiszen ők ebben nem vesznek részt. A kijelentés nem okozott osztatlan sikert a közönség soraiban, néhányan egyetértésüket kifejezve tapsolni kezdtek, mások láthatóan még eggyel kellemetlenebbül kezdték érezni magukat a hallottak miatt. 

Kormányoltás?

A teljesen új funkyhangulat és hangzás, a színpadkép, a kivetítőn folyamatosan pörgő grafikák és kisvideók elsőre azt az érzést keltetették, mintha a Wellhello lépett volna színpadra Geszti-feldolgozásokkal. A ráncfelvarráson átesett számokért megőrült a közönség, a táncoslábaknak nem volt megállás szinte egész este, csak akkor, amikor Geszti újabb monológba kezdett.

Volt, hogy olyan kérdésekkel próbálta reakcióra bírnia a közöséget mint a „tegye fel a kezét az, aki már átesett a koronavíruson”, vagy hogy „az csápoljon, aki Pfizert, Modernát vagy éppen Sinopharmot” kapott. Az oltások mellett az infláció elszabadulását és a rezsiárak drasztikus növekedését is szóba hozta a koncerten, a közönség köreiben pedig egy – nemzetinek ugyan nem nevezhető – konzultációt indított. 

Geszti berekeszti

A szövegelés mellett a daloknál is jól pörgött az énekes nyelve, a kevésbé ismert számokat követően az igazán népszerű Geszti-számok is előkerültek, és hatalmas buli kerekedett az estéből. A közönség kifulladásig táncolt a kifejezetten nagy show-t csináló előadó dalaira – a tánctéren a műsorvezető Jakupcsek Gabriella is megállás nélkül ropta többek közt a Van még!, A Holiday rap vagy a Lesz még rosszabb című örökzöldekre.

Ugyan a közönség nagy része talán reggelig is elbulizott volna, a „Geszti berekeszti” szöveg és a levonulás után hiába tapsolt a tömeg, az előadó jelezte, hogy sajnos tényleg menniük kell, hiszen a nagyszínpadon a szabályok szerint 23 óra után már nem lehet zenélni – így elmaradt a ráadás. Az emberek csak nagy vonakodva hagyták ott a nagyszínpad előtti területet, egyesek ásítozva hazaindultak, mások a VIP sátor előtti afterpartyra igyekezve búcsúztatták a fesztivál pénteki napját.

(Borítókép: Geszti Péter. Fotó: Kaszás Tamás / Index)